A történelem apafigurái (Horthy kontra Kádár) kísértenek a köztereken. Szobrot, emléktáblát avatnak (és rongálnak), s ha kultuszról nem beszélhetünk is, a politika légkörének változása ebbe az irányba mutat. Mi a legenda, az öncsalás, netán a tételes hazugság? Erre az elfogulatlan kutatómunka adhat választ, például az olyan könyvek, mint Turbucz Dávid Horthy politikai pályaképét feldolgozó munkája. Miért lett felkapott téma Horthy? A történészt Buják Attila kérdezte.

- Ami ma Horthy körül zajlik, nem szórványjelenség. Mit jelent a magyaroknak – több évtizedes pauza után – a Horthy-reneszánsz?

– A többségnek nem sokat. A legelszántabb támogatók, apologéták számára nyilván a keménykezű, rendpárti vezetőt jeleníti meg, aki utat vág az élet áttekinthetetlen sűrűjében, büntet, megold és jutalmaz. A valóságos, „konkrét” Horthy keveseket érdekel.

- Milyennek láttuk különböző korokban ezt a „konkrét”, történelmi Horthyt?

Bazánth Ivola felvétele

– Ez mindig az adott politikai rendszer legitimációs törekvéseitől függött. A kormányzó személye 1944-ig büntetőjogi védelem alatt állt. Bírálni nem volt érdemes, mert az felségsértéssel ért fel, ilyen esetekben eljárás indulhatott.

- Igaz, nem is volt kötelező dicsérni.

– Meg lehetett kerülni. Persze sokan magasztalták, legfőképpen a „hongyarapítási” kampányok idején. 1938 és 1943 között volt a kultusz csúcspontja. Az ellenzéki Népszava publicistája az első bécsi döntés után már „bölcs kormányzónknak”, jelentős államférfiúnak mondta Horthyt, akiről a korszak elején még egyáltalán nem írtak hízelgő stílusban.

- Ez a tudatos felejtés, a szervilizmus, az elfojtás végterméke, mint a kádári konszolidáció idején, vagy a politikai környezet változása „emelte meg” Horthyt?

– Az utóbbi. Azokban az években erősödött a szélsőjobboldal, egyre nyomasztóbb volt a német befolyás, és közeledett, majd kitört a második világháború. Ehhez a légkörhöz képest az idősödő Horthy maga volt a kiszámíthatóság, a konszolidált nyugalom a propaganda szerint.

- De ez is csak epizód, mert 1945-ben a Horthy-nimbusz már romokban hever. A kormányzót Nürnbergben a szövetségesek kihallgatják, futni hagyják, majd eltűnik a történelmi látótérből.

– A „nemzeti hős” nimbusza ’45 után végképp összeomlik. Az új irányt szabó Andics Erzsébet-féle történészvonal már egyenesen „démoni” figurának, „vérben tocsogó perverz dúvadnak” állította be. Ez elég erős fordulat.

- És a történet nem ért véget. Most jön az újabb forduló.

– Igen. A rendszerváltás után újjáéledtek a mitizáló, leegyszerűsítő Horthy-képek. Tavaly készítettem egy felmérést, amelyből kiderült, hogy a jobboldali választók jelentős része pozitív figurának, afféle „haza atyjának” érzi Horthyt. Ezen belül a Jobbik szavazóinak kétharmada tartja „kiemelkedően pozitív” személyiségnek. A fideszesek véleménye is elfogadó, legalábbis megértőbb. A baloldali szavazók viszont egységesen elutasítóak Horthyval szemben.

- Ha Horthy politika előtti életét vizsgáljuk, szembetűnő, hogy ifjúkorában heteket tölt Londonban, behajózza a világtengereket, megfordul a brit Indiában, a Földközi-tengeren, a vilmosi Németországban. S amikor kényszerűen visszazökken a magyar belvilágba, ugyanúgy az alföldi ugar avas légkörét jeleníti meg, mintha ki sem tette volna a lábát Kenderesről.

– Tény, hogy a magyar viszonyokon világlátottsága és tapasztalatai ellenére 1920 után nem kívánt változtatni. A földreformtól – általában minden reformtól – mereven elzárkózott. A Monarchia katonaiskoláiban szocializálódott, öt évet töltött Bécsben, a császár szárnysegédeként – érthető, ha számára ez volt minden létező világok legjobbika. Tény, hogy az 1914 előtti Horthy nézeteiről keveset tudunk, de az Anglia iránti csodálata 1919 után sem szűnt meg. 1936–38-ban még Hitlert is figyelmezteti: jobban teszi, ha nem húz ujjat Angliával, mert nem győzheti le.

- Ehhez képest hadat üzentünk Angliának. Szívósan visszatérő kritika, hogy a kormányzó erősen közepes képességű ember volt. Politikusként fafejű katona.

– Tengerésztiszti kvalitásai egyáltalán nem voltak közepesek. Határozott, offenzív és sikeres sorhajókapitány volt. Eljutott a flotta élére. Ha 1918-ban kilépett volna a történelemből, joggal kaphatna akár szobrot is. Az államfői szerepre azonban nem volt felkészülve, mert nem számított ilyesmire.

- És ekkor, amikor elveszíti voltaképpeni hivatását, harmonikusan felépített karrierjét, nem omlik össze, máris azt mérlegeli, hogy lehet ebből jobban kijönni. Mondjuk, államfőként?

– Azért nem rögtön kezdi el ezt. Bethlen ötlete volt, hogy Horthyt kell felkérni a szegedi kormányban hadügyminiszternek. Az ott és akkor, válságos pillanatban, az erőszak légkörében kulcspozíció volt, hatalmi erőt jelentett.

- Észrevétlenül nőtte ki magát fővezérré? „Surranópályán” érkezett?

– 1919 őszén, a hatalmi változások, Kun Béláék bukása és a románok be-, majd kivonulása nyomán az események belső dinamikája az ország jövőjét meghatározó tárgyalások szereplőjévé tette. Pragmatikus és tárgyszerű volt, hallgatott tanácsadóira (főként Bethlenre), s akkor már az antant képviselői is felismerték benne a „megkerülhetetlen tényezőt”.

- Milyen volt a kormányzó külföldi reputációja? A nyugati sajtó nem kedvelte. Sőt.

– Főleg a baloldali. 1936-ig el sem hagyta az országot. Valahogy nem hívták, és nem is látogatták... 1936-ban, a nemzetközi légkör változásával fordul a kocka, amikor nem hivatalos látogatást tesz Hitlernél.

- Milyen volt kettejük viszonya?

– Erősen változó. 1936 nyarán „kölcsönösen jó benyomást tettek egymásra”. Horthy tisztelettel adózott Hitler „eredményeinek”, a Führer a háborús hőst, a kiváló tengerészt látta benne. De 1943-ban Horthy magánkörben már „hülye szobafestőnek” titulálta Hitlert, aki viszont, „zsidó befolyás alatt álló” figurát látott benne.

- A deportálások ügye máig visszatérő kérdés. Tudatosan engedte, akadályozta, „embert mentett”, szemet hunyt, gyáva volt? Ha gyáva volt, mitől bátorodott fel ’44 júliusára?

– A német megszállás után felállított bizonyos prioritásokat. Az ország szuverenitásának visszaszerzését tartotta a legfontosabbnak, s nem kívánt konfrontálódni a németekkel. A zsidóság deportálását, szorongatott helyzetét az adott körülmények között „szükséges rossznak” tartotta. Végül a nemzetközi tiltakozás, a romló katonai helyzet hatására július elején leállíttatta a vagonokat. Addig azonban már négyszáznegyvenezer magyar állampolgárt deportáltak. Kétségtelen, hogy kétszázezer ember életét a döntéssel végül is megmentette, de máig megfejthetetlen: ha lehetősége volt – márpedig láthatóan volt –, miért nem lépett korábban? A felelőssége nem vitatható, a nem cselekvés is cselekvés.

- Családi körben azt találta mondani egy vacsora után: „Efféle döntésben nem kívánok részt venni.” Logikus kérdés: mit tudott? Tudott-e a holokausztról?

– 1943 áprilisától a lényeget már tudta, a vérfagyasztó részleteket, magát a „technikát” tán nem ismerte pontosan, de Hitler és Ribbentrop igenis beszélt előtte a „végső megoldásról”, és elhangzott a „kiirtás” szó is. Ezt nehéz félreérteni.

- Pozitív képzetek nem is köthetők Horthyhoz?

– Dehogynem. Az első világháborús sikerek, a bethleni konszolidáció, a klebelsbergi reform. Nem volt korrupt, előbb-utóbb összes diktatórikus hajlamú miniszterelnökével szembefordult.

- Mondhatni, szerencsés volt. Amikor leváltották a németek, nem deportálták, a szövetségesek csak kihallgatták, és futni hagyták. Az emigrációban hívei, a magyar iparmágnások fejedelmien eltartották.

– Igen, szerencsés volt, ellentétben sokakkal, akikért ő is felelős lett volna. Elmondhatjuk: ő megúszta a zavaros huszadik századot. De nagyon sokan nem úszták meg.

Korábbi cikkeink a rovatban

Iratkozzon fel hírlevelünkre!

Vissza a lap tetejére

Kapcsolódó cikkek

Facebook hozzászólások

Hozzászólások
Összesen: 11 db

Régebbi hozzászólásokat szeretném elöl látni

Legyen Ön a következő, ossza meg velünk véleményét!

A hozzászólás csak regisztrált tagjaink számára elérhető, kérjük lépjen be vagy regisztáljon!

Elfelejtette jelszavát? Segítségért kattintson ide!

Kérjük, hozzászólásánál tartsa be az oldal szabályait. Erről és a moderálási elvekről itt olvashat részletesen!

Kérdőjel

2012-07-30 19:07:34 #11

szabojgy2: Akkor némi kiegészítés:
"és egyik legbrutálisabb titkosrendörségével. (amelynek nem az volt a legelső feladata amit sokan állítanak ma, vagyis a zsidók azonnali deportálása, hanem az ellenzékiek, zsidó és nem zsidó származásúak, hivatalnokok, írók, politikusok, katona és csendőrtisztek azonnali összegyűjtése és börtönbe csukása, vagyis kiiktatása a rendszerből.)
Ez pontosan így volt, a német megszállást követő 3 napon belül 17 ezer embert deportáltak: német- és háború elleneseket, szocdemeket, papokat, katonatiszteket! is.
Családunk barátját, többek között, Tarnay Endre huszártisztet - Mauthausenbe.
A kiegészítés: KÖZÖS német és magyar járőrök (csendőrök és gestaposok például)mentek ki lakcímre. Ne áltassuk már magunkat azzal hogy ez a német titkosszolgálat műve. Ismerősünk bűne annyi volt hogy német-ellenes volt és nem tett lakatot a szájára.
====
Apám az orosz frontról itthon volt, szabadságon, nagynénjénél lakott Pesten, amikor az angolok bombáztak, és az egyik bomba telibe találta a MÁV kórházat. Terrorbombázás! Harsogták a lapok. Erre mondza apám, hogy ez bizony nem az, a közelben tartózkodó csapat-összevonás volt a célpont. Mondta ezt egy pesti bérház függőfolyosóján. Másnap nyomozók keresték.... Mondta a nagynénje már útban van a frontra, ha fontos, menjenek utána.... nem mentek.... Magyar nyomozók, nem német gestaposok...
Hagyjuk már a múlt "idelizálását" hogy finoman fogalmazzak.
És köszi, ilyen példaképekre semmi szükség.

szabojgy2

2012-07-30 08:22:20 #10

Szerintem az idősek dolga, hogy példaképeket állítsanak utódaiknak akár úgy hogy megkeresik nekik a megfelelőt, akár pedig úgy hogy viselkedésükkel azzá válnak számukra, vagyis kiválaszthatóvá. Ha nem képesek erre akkor az lesz mint most: Itt hagynak minket egyedül.

franciscarsac

2012-07-30 07:56:34 #9

szabojgy2 2012-07-29 16:56:26 #7

Szerintem pont ez a mai magyar probléma, a fiatalok idolokat,példaképeket keresnek és a politika "tálalja" nekik az éppen érdekeiknek megfelelő Disney figurát mint Horthy.
Fel kellene vértezni őket a szülőknek vagy a pedagógusoknak a szabad gondolkodás pajzsával, az önállósággal (szellemileg),nem kellenek idolok csak követendő példák, nincs hibátlan ember csak hibátlan szándék.
Egy emberi ötlet nagyobb emlékmű mint egy katedrális.

tsz elnok

2012-07-30 03:43:17 #8

szutor!
Ezt ugye nem gondoltad komolyan:" Az a véleményem, aki nem élt a Horthy-érában ne írjon róla könyvet, mert nem tud belehelyezkedni a korba."
Mert ilyen alapon akkor ne irjanak konyvet a torteneszek pl a kozepkorrol se'-hisz nem eltek benne...Amugy Turbucz konyve jo,el kell olvasni es utana lehet biralni.

szabojgy2

2012-07-29 19:50:57 #7

Melyikben "Szutor"? Mert ha tud valamit arról, hogy az eredetije hol található, hogy kapható meg mondaná el nekem, mert szívesen megvásárolnám. Én ugyanis úgy tudom, hogy az emlékeit már a börtönben ülve írta meg és azt közreadás előtt erősen áramvonalasították. Ez van meg nekem is. Jó lenne az eredeti változathoz hozzájutni ha létezik egyáltalán.

szabojgy2

2012-07-29 16:56:26 #6

"majd végül lemondásakor legitimálta a nyilasokat " Egyidejűleg Szálasi Ferencet a nemzeti összefogás kormányának megalakításával megbízom."" Némi kiegészítés, nem propagandaképpen, mindössze csak azért hogy a történelem mindig olyan amilyen volt, nem pedig olyan aminek képzeljük mai fővel: Tette tehát ezt akkor amikor az országot már megszállták a nácik, (az igaziak nem holmi hitvány utánzatok!), a világ akkori legerősebb hadseregével és egyik legbrutálisabb titkosrendörségével. (amelynek nem az volt a legelső feladata amit sokan állítanak ma, vagyis a zsidók azonnali deportálása, hanem az ellenzékiek, zsidó és nem zsidó származásúak, hivatalnokok, írók, politikusok, katona és csendőrtisztek azonnali összegyűjtése és börtönbe csukása, vagyis kiiktatása a rendszerből.) Továbbá mondta ezt akkor és úgy, hogy előtte már figyelmeztették rá hogy az egyetlen életben maradott gyerekét elrabolták, és az életével zsarolták a nemzetvezető kinevezéséért cserébe!
Az én apám nem volt kinn a fronton, és természetesen én is neki köszönhetem hogy most firkálhatok itt, illetve és még néhány embernek. Rokonnak vasúti alkalmazottnak és egyéb közig. tisztviselőknek akiknek a jóvoltából elbújhatott leventekorúként a bevonultatás helyett. Egy bácsikám viszont katonaként veszett oda Ukrajnában 43 telén.
A példaképek pedig kellenek illetve kellenének szerintem nagyon, gyökértelen fiatalságunknak legalább is. Lehet, hogy nem lenne ennyire üres az ország miattuk.

franciscarsac

2012-07-29 12:10:02 #5

Milyen fajta ember az akinek példaképek kellenek ? Akinek állandóan ideológiát kell gyártani a mindennapi tevékenységéhez még a lélegzetvételhez is ?
Nem fejleszti önmagát? Nem tanul? Nem önértékel?
A múlt bugyraiban való hosszú fürdőzés eltorzítja az értékrendet és fellazítja a valóság érzékelését, ez egyfajta önhipnózis vagy hívhatjuk kábítószernek is. Ebben a mátrixban könnyebb irányítani a lelkeket egy kapzsi lélekkufárnak- és meg is teszi.

Kérdőjel

2012-07-29 11:39:15 #4

szutor,
apám kint volt az orosz fronton. Jány elhíresült hadparancsát, úgy olvasták fel, hogy a kezdő mondat ez volt:
"Ti kutyák!"
Aztán folytatódott: "1. A 2. magyar hds. elvesztette becsületét, mert kevés – esküjéhez és kötelességéhez hű – ember kivételével nem váltotta be azt, amit tőle mindenki joggal elvárhatott.
..."
Mondták azok, akik megfelelő ellátmány és felszerelés nélkül küldték őket a húsdarálóba.
Apámat és társait korábban Kiev mellett lovasszános járőrbe küldték ki.
Használhatatlan géppuskával, nem kaptak hozzá téli olajat, és a preciziós német fegyverek beálltak.
Elkapták őket a partizánok. Bekötötték a szemüket bevitték a partizán parancsnokságra.
"Magyarok, ez nem a ti háborútok! Menjetek haza...."-mondták nekik. Elszedték a fegyvereiket és elengedték őket.
Ezért születhettem meg én.

szutor

2012-07-29 08:29:03 #3

Apám, aki Horthy egyik tengerésztiszje volt nem így nyilatkozott róla, előmenetelét a császári ház nyomásának tartotta. Azt mondta határozatlan, ugyanakkor fafejűen makacs volt. Ténykedését felnagyították később.
Kérdőjelnek igaza van.
Hogy nem vonták háborús bűnösként felelősségre, nyugati kapcsolatai sokat számítottak. Az a véleményem, aki nem élt a Horthy-érában ne írjon róla könyvet, mert nem tud belehelyezkedni a korba. Horhyról meglehetősen tárgyszerű képet ad Kádár Gyula ezredes "A Ludovikától Sopronkőhidáig" c. könyve.

Kérdőjel

2012-07-29 06:20:14 #2

Na már megint kezdődik.....
T. Szerkesztőség!
A Fidesz áldozatos erőfeszítésének köszönhető, hogy Horthyt tematizálja, mert jobbról akar szavazókat szerezni. Mussz ennek alájátszani?....

szabojgy2: Horthy országlása alatt születik meg Európa első zsidótörvénye, fehérterrorja alatt végeznek ki sokkalta több embert mint az 56-os megtorlásokkor (!), sikerül Mo-t gyak. feudális társadalomban tartani, az igazi polgárosodást messze elkerülve, olyan uram-bátyám rendszert fenntartva, hogy ihaj. Leállíttatta a zsidó deportálásokat szokták mondani.... de szép, igen Budapesten, miközben a vidéki zsidósággal indultak a vonatok... A különítményesekről mi a kedves véleménye?...
Egy máig tisztázatlan "kassai bombázással" üzentünk hadat a fél világnak (nemcsak a SZU.nak, az USÁ-nak is...) a túlélésre esélytelenül küldtük embereinket a DON-kanyarba (drága apám megfogalmazása szerint ott kerestük Ezeréves Szent Hazánk határait...), majd végül lemondásakor legitimálta a nyilasokat " Egyidejűleg Szálasi Ferencet a nemzeti összefogás kormányának megalakításával megbízom.". Gyönyörű! És most hirtelen Sztálin etalon lett?...
Bizony egy kis történelmet nem ártana tanulni....

szabojgy2

2012-07-29 00:21:44 #1

Azért te is tanulhatnál történelmet te szerencsétlen. Nem különös neked az, hogy miután a saját halálos ellensége egyáltalán nem elmarasztaló külön véleményt mondott róla (mondhatott volna/tehetett volna mást is, de nem tette!), az akkori legfőbb ítélkező szerv pedig kihallgatta ugyan de nem minősítette háborús bűnösnek és elengedte (tehetett volna mást is, de nem tette!!)? Végezetül pedig zsidó emigránsok támogatták pénzzel az emigrációban, hogy meg tudjon élni. nem hallottál ezekről még véletlenül sem?