Hetilap kereső

168 Óra Online írása

Sikeresen tesztelte a NASA a Nemzetközi Űrállomásra telepített új kommunikációs szoftverét. A jövőben az ISS-en található számítógép lehet az interplanetáris, vagyis bolygóközi internetes hálózat alapja.

Megérkezett az űrállomásról a Földre az új szoftver segítségével küldött első adatcsomag - jelentette be az Egyesült Államok űrkutatási hivatala. Az űrben formálódó kristályokat ábrázoló fotók az eddig megszokottnál négyszer gyorsabban értek célba. Az új fejlesztésnek azonban nem pusztán a gyors adatforgalom az előnye, hanem a közvetítés módszere vagyis az adatküldéshez használt protokoll.

Az űrállomás eddig úgy kommunikált a földi irányítóközponttal, mintha telefonos összeköttetés lenne köztük. Kizárólag előre egyeztetett időpontban volt képes adatokat küldeni, illetve fogadni, a folyamatot egy teljes szakértői teamnek kellett felügyelnie és manuálisan irányítania. Az új szoftver a földi internet rugalmasságát kölcsönzi az űrbéli kommunikációnak.

Adatláncolat

Persze az űrben eltérőek a körülmények: az óriási távolságok miatt késéssel érkeznek az adatok, ráadásul az égitestek takarása, a mágneses és elektromos viharok megakaszthatják a kommunikációt. Ezért a kutatók nem alkalmazhatták a földi internet esetében bevált megoldásokat, új adatközvetítési módszert kellett kidolgozniuk.

Míg a bolygónkon használt hálózat a TCP/IP protokollt használja, az ISS-en üzembe helyezett rendszer a DTN (delay-tolerant networking, késleltetéstűrő hálózat) protokollra épül. Amennyiben a TCP/IP protokoll segítségével továbbított adat elvész, a küldő és fogadó számítógép kapcsolatban marad, amíg az információ minden eleme célba nem ér. Óriási távolságok esetén ez nem praktikus megoldás. Ezért a DTN-nel a hálózatban levő összes csomópont eltárolja az információt, amíg nem tudja továbbadni. Az adat láncszerűen továbbítódik, és csak egyszer kell elküldeni - írta a New Scientist.

A Hold és a Mars felé

A NASA tervei szerint a DTN 2011-re lesz használatra kész minden űreszköz számára. Addig az űrállomást tesztkörnyezetként használják és a kijavítják az esetleg fellépő hibákat.

A végső cél létrehozni azt a kommunikációs infrastruktúrát, amely kiszolgálja a következő évtizedekben a Hold és a Mars felé indítandó emberes űrmissziók igényeit.