Hetilap kereső

168 Óra Online írása

Kilencven évvel ezelőtt 1920-ban a somogyi vadászok és kynológusok a "somogyi vizsla" megmentése érdekében kezdtek szervezésbe. A Magyar Vizsla Tenyésztők Országos Egyesülete néven egy alapszabály nélküli társadalmi szervezetet alapítottak. Ma már a fajtát ugyan nem kell megmenteni, de a az állományon lehet, sőt kell javítani. Az egyesület alapításának évfordulója tiszteletére rendeznek a hét végén Kaposváron magyar vizsla kiállítást - írja a sonline.hu.

– Meglehetősen heterogén a hazai vizslaállomány – mondta Pomázi Ágoston a Somogy Megyei Vadászkamara kynológiai bizottságának elnöke. – A külföldi tenyésztőkkel ellentétben, mi hagyjuk, hogy a legjobb kutyáink a határainkon kívülre kerüljenek. A magyar vizslát nem véletlenül a Kárpát medencében tenyésztették ki. Ő a magyar ember kutyája, az ő mentalitását viszi tovább kutya formájában. Hihetetlenül jó az alkalmazkodó képessége, a gazdának akar megfelelni, neki akar örömet szerezni. Ez jó néhány fajtáról, mint a német vizsla vagy pointer nem mondható el, mert konokok, makacsok, próbálják a saját akaratukat érvényesíteni, mennek a saját fejük után. A vizsla soha nem akarja a falkavezér szerepét átvenni.

A magyar vizsla, vagy ahogy akkoriban nevezték a sárga vizsla céltudatos tenyésztése, szelekciója 1712 körül kezdődött Trencsén megyében a Zay család birtokán. A század végére a Kárpát medence legelterjedtebb, legkedveltebb vizsla fajtájának számított.
– A töretlen fejlődést az 1848-as szabadságharc leverése derékba törte – idézte a vizslatörténelmet Pomázi Ágoston. – A vadászati jog gyakorlását osztrák hatósági engedélyhez kötötték. Aki ilyennel nem rendelkezett, nem tarthatott vadászkutyát sem. Rontotta a helyzetet, hogy Európa szerte egyre inkább divatba jöttek a pointerek, német vizslák. Arról senki nem vett tudomást, hogy a behozott új fajták és fajtakeresztezésekből származó egyedek a hazai vadászati viszonyoknak és módoknak egyáltalán nem vagy csupán részben feleltek meg.

A 19. század végére nemzeti fajtánk sorsa végleg megpecsételődni látszott, annak ellenére, hogy a versenyek igazolták a fajta létjogosultságát. 1916-ban Thuróczy Tibor nyitrai polgármester jelentkezett egy írással, amiben megpróbálta ráirányítani a figyelmet az értékes kutyafajta végveszélyére. Talán ennek is köszönhető, hogy végül a somogyi vadászok és kynológusok megalakították az egyesületet, melynek alapító tagjai között volt Polgár Kálmán, Potóczky Dezső.

Az egyesület elnöke Sárközy György főispán volt. Céljuk a fajta újratenyésztése és az ehhez szükséges tenyészanyag felkutatása volt. 1920 a magyar vizsla sorsában az újraélesztés, a fajta jövőjének, fennmaradásának megalapozója volt. Polgár Kálmán szerint "az eb csakis munka közben, a mezőn ítélhető meg, s a tenyésztés alapjául legelsőbben is az orr jóságát kell figyelembe venni" Ezek az intézkedések eredményezték a fajta újra " virágzását" hazánkban és nemzetközi karrierjének kezdetét. A somogyi vadászoknak köszönhető, hogy ma, 90 év távlatából élő büszkeségünkről, sőt nemzeti kincsünkről beszélhetünk.

Szmolka János, a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesületének megyei elnöke azt mondta, hogy nemcsak a Kaposváron 90 éve megalakult magyar vizsla klub adta az apropót a fajtakiállítás megrendezéséhez, hanem az is, hogy külföldön jobban elismerik a magyar fajtákat, mint itthon. Pedig mint nemzeti kincsünk nagyobb ismertséget, elismertséget érdemelne a fajta.