Hetilap kereső

Erdélyi S. Gábor írása

Jó orvos, jó muzsikus, poliglott emigráns volt, a legkülönlegesebb mégis tán, hogy lefordította a Micimackót latinra. Ilyenre nem volt példa az egyetemes történelemben.

Ez a könyve, a Római történetek is elbűvölő. Dr. Lénárd Sándor Ausztria bekebelezése után Hitler elől Rómába fut. Tanulja a nyelvet. Tankönyvekből. („Az örökös kecskéje nem kék. Mit mond a tengernagy? A sikkasztó a múzeumban furulyázik.”) Olaszul (is) tudni kell, hiszen igen megalázó, „ha Tizian modelljei érthetetlen velencei tájszólásban hallgatnak hófehér bajuszuk alatt, ha az ember a Madonnáknak csak azt tudja súgni: Piazza Dante és un gelato prego”. Pénztelen, hazátlan, hajléktalan, de nem reménytelen élet ez.

Él még az úri modor. Mint annál az olasz családnál, ahova beállított egyik ismerősük pojácának öltözve, lisztes arccal. A csendes beszélgetéssel töltött barátságos este végén így bocsátották el: „Aztán ne felejtse el, hogy jövő kedden álarcosbálunk lesz...”

Anekdoták, történelmi pillanatok, örök igazságok szórakoztató s elmés mozaikokban. Amikor híre futott Mussolini letartóztatásának, az ablakokon sorban repültek ki a Duce szobrai. A rendszerváltás reggelén Róma nem vérben tocsogott, hanem csak gipsztörmelékben. „Olyan időket élünk, hogy a szobrok még az embereknél is halandóbbak” – írja.

A bosszú is moderált, verbális. Efféle:
„– Hallotta, hogy a Duce lánya békeidőben nem fog fekete bugyit viselni?
– Miért?
– Mert beszüntetik a nyilvános mulatóhelyek elsötétítését.”

Ismeri az intim kisvilágokat is. A Via Babuino bordélyait, ahol a csak pár órára szabadságolt katonára előrelátóan főztek is, hisz sem ideje, sem pénze nem volt a tavernába is elmenni. Azt kérdezték: „Bablevessel parancsolja a kisasszonyt, vagy csak úgy?”

Plasztikusak a kortársi portrék. Például Starece Achilles párttitkár arról spekulált: titkosrendőreinek egyenruhát kellene varratni.

A fasiszta viselkedési kódex divatdiktátora is ő volt: tiltotta például a pártszerű fekete inghez a cilinderviselést...

És még mennyi mindent!

(Lénárd Sándor: Római történetek. Magvető Kiadó.)