Hetilap kereső

168 Óra Online írása

Egy tüdőshal, az afrikai gőtehal ugrálva és bicegve ugyan, de képes a talajon "járni" uszonyaival, ami arra utal amerikai kutatók szerint, hogy a járás a víz alatt alakulhatott ki, mielőtt az ehhez hasonló állatok a vízből a szárazföldre vándoroltak - közölte a LiveScience című ismeretterjesztő portál.

Az afrikai gőtehal (Protopetrus annectens) élőhelye rendszeresen kiszárad, ezért azt a túlélési technikát alkalmazza, hogy berágja magát a talajba. Testét ilyenkor tokká keményedő nyálkaréteg fedi, miközben tüdővel lélegzik - így akár egy évet is kibír. Neil Shubin, a Chicagói Egyetem kutatója és csoportja most megállapította, hogy a gőtehal egyértelműen képes felemelni a testét a talajról, és "hátsó végtagjait" használva halad előre. Ezt a képességet korábban csak a korai négylábúakról feltételezték.

A gőtehal teste hosszúkás, függőlegesen lapított, angolnaszerű, testén két pár hosszú, fonalszerűen vékony úszó helyezkedik el. A tüdőshalról az a pletyka járta kutatók körében, hogy alkatát meghazudtoló módon képes ezekkel az uszonyokkal járni. Shubin csoportja ezért olyan kísérletet tervezett meg, ahol egy speciális tankban videóra tudták rögzíteni a halak mozgását – írja az MTI. A felvételekből kiderült, hogy a gőte gyakran használta hátsó uszonyait arra, hogy azokkal mintegy "lökdösve" magát haladjon előre a talajon, de váltva, járáshoz hasonlóan is használta az úszókat. A tanulmányt az amerikai tudományos akadémia folyóiratában (PNAS) hétfőn tették közzé.