Hetilap kereső

168 Óra Online írása - Forrás: Mindennapi Pszichológia

Akik bizalmatlanok, az őket körülvevő világot is ilyennek látják – akik viszont pozitívan viszonyulnak másokhoz, fele részt ugyanezt tapasztalják, felerészben viszont bizalmatlannak tartják szűkebb s tágabb környezetüket. A magukat nyitottnak, a magyar társadalmat viszont alapvetően zártnak tekintő csoportba a lakosság valamivel több, mint egyharmada (36 százaléka) tartozik – e nézet különösen elterjedt a fiatalok körében.

Az emberek önértékelése alapján mások iránt bizalmat érző, segítőkész társadalom vagyunk: az előbbit kétharmadnyian, utóbbit nyolctizednyien tartják igaznak magukra. Ugyanakkor a magyarok nemzeti karaktervonásának inkább a bizalmatlanságot és segítségnyújtás hiányát tartja a lakosság – mindkét negatívumot nagyjából kétharmadnyian említették. Az „én nyitott és adakozó vagyok, de ezeket a szívességeket nem kapom vissza másoktól” gondolkodásmód tízből négy magyarra jellemző – ezek a legfontosabb megállapításai annak a közvélemény-kutatásnak, amelyet 2011. március második felében készített az Ipsos, az ország 15 év feletti népességét reprezentáló 1050 fő személyes megkérdezésével.

A lakosság közel kétharmada (64 százaléka) úgy tekint magára, mint aki bizalommal van más emberek iránt. Igaz, meglehetősen sokan, 32 százaléknyian bevallják, hogy hétköznapjaikat a bizalmatlanság légkörében élik. A fiatalok optimistán és nyitottan indulnak az életnek: 74 százalékuk bizalmat érez embertársai iránt, s „csak” 26 százalékuk érzi magára jellemzőnek inkább a gyanakvást. Az életkor emelkedésével ugyan egyre többen bizalmatlanok, de ők még az idősek körében is kisebbségben vannak – 42 százaléknyian, szemben a pozitív érzéseket tápláló 58 százalékkal.

Az emberek többsége tehát úgy értékeli magát, hogy nyitott mások felé – ám a kutatás adatai azt is jelzik, hogy ezt nem igazán kapják vissza, szerintük a magyarok inkább zárkózottak. A lakosság 67 százaléka ugyanis úgy látja, hogy hazánkban inkább a másokkal szembeni óvatosság, visszafogottság jellemző, s 32 százalékuk gondolja azt, hogy nálunk inkább a bizalom légköre uralkodó. Az emberek 79 százaléka szolidárisnak tartja magát – saját bevallása szerint általában szokott segíteni másoknak, másokon. A lakosság 21 százalékát azonban a saját problémái foglalják le, embertársai gondjai kevésbé érdeklik.

A válaszokat alig befolyásolják a szokásos társadalmi-demográfiai tényezők, egyedül Budapest és vidék között figyelhetünk meg különbségeket: az előbbiek 68, az utóbbiak 80 százaléka hangsúlyozza segítőkészségét. Az önképet és a társadalmi helyzetképet ezúttal is éles kontúrok választják el: saját jellemzéseik alapján adakozók, nagylelkűek az emberek, viszont általában inkább az önös érdekek túlsúlyát tapasztalják. Úgy érzik: adnak, de nem kapnak. A lakosság 63 százalékának ugyanis az a tapasztalata, hogy a magyarok inkább saját érdekeiknek megfelelően cselekszenek, mások megsegítése nem igazán fontos számukra. Azt, hogy a magyarok adakozók lennének, 34 százaléknyian vallják.

Azok szerint, akiket a saját problémáik kötnek le, az emberek hazánkban olyanok, mint ők: nem igazán segítőkészek. A mások problémáira figyelmet fordítóknak csak kisebb része (44 százaléka) tapasztalja azt, hogy mások is hasonlóan pozitívan viszonyulnak embertársaikhoz. A többségük, 54 százalékuk viszont azt érzékeli, hogy a magyarok – szemben velük – mások gondjaival nem foglalkoznak. A magukat adakozónak, de az ország lakosságát inkább egocentrikusnak tekintők csoportja a lakosság négytizedét teszi ki – s ebben minden társadalmi réteg arányosan képviselteti magát.