Hetilap kereső

Hécz-Obermann Andrea (Texas) írása

Magasabb mint a zalaegerszegi tv-torony, egyetlen hajtóművének súlya kitesz egy afrikai elefántot: megnéztünk egy Saturn-V. rakétát a Lyndon B. Johnson Space Center rakétaparkjában Houstonban.an.

Florida, Cape Canaveral, Kennedy űrközpont, 1969 július 16., helyi idő: 9 óra 31 perc. A 39A indítóállványon startra kész az Apollo 11. Cél: a Hold.

Neil Amstrong, Michael Collins és Edwin Aldrin Jr. már szűk három órája elfoglalták helyüket az űrkabinban. A startnál a gyorsulás következtében a három asztronauta testsúlya négyszeresét fogja érezni.

Kezdődik a visszaszámlálás: 10, 9...begyújtják a Saturn-V rakéta öt F1-es hajtómotorját, melyek együttes ereje felér egy kisebb nukleáris bombával. 8,7,6...fehér gázfelhők áramlanak ki a hatalmas kifúvókon. 5,4,3...a hajtóművek teljes kapacitással működnek. Az indítóállvány tartókarjai elválnak a rakétától. 2,1,0...“We have liftoff!“, startolunk!

Miután a holdrakéta sikeresen elhagyta az indítóállványt, a Kennedy Űrközpont technikusai megkönnyebbülten fellélegeztek; gratuláltak egymásnak majd átadták az irányítást a Johnson Űrközpontnak a texasi Houstonban.

Saturn-V. a múzeumban

Itt többek között meg lehet tekinteni egy holdrakétát. Az Apollo-program keretében (1960-1972) 15 Saturn-V. rakétát építettek. Ezekből 13-at fel is használtak. A maradék kettőt múzeumi darabként állították ki, így került egy a houstoni rakétaparkba.

Ott először a szabad ég alatt tárolták, de mivel elkezdett rozsdásodni, építettek neki egy hangárt. Amint annak ajtaja kitárul, a látogatót elképesztő látvány fogadja.

Előtte fekszik egy 3000 tonnás, 110 méteres fehér-fekete kolosszus – felállítva olyan magas, mint egy 33 emeletes panelház; tíz méterrel magasabb mint a zalaegerszegi tv-torony.



Rakétafokozatok

A rakéta mentén sétálva a látogató elolvashatja, hogyan működött ez a gigantikus csoda, amelynek első darabját öt éven keresztül tervezte és építette 4000 mérnök.

Az első rakétafokozat laikus szemmel nézve egy hatalmas tartályra hasonlít, végén az öt F1-hajtóművel. Ezek egyenkénti súlya 7000 kilogramm – felér egy felnőtt afrikai elefántéval. A hajtóművek két és fél perc alatt felgyorsították a rakétát 13.400 kilométeres sebességre és felröpítették 60 kilométeres magasságba. Ezzel az első fokozat teljesítte feladatát és leválasztották.

A második fokozatot szintén öt F-1-es hajtómű repítette: hat perc alatt felvitte a rakéta maradék részét 183 kilométeres magasságba; majd ezt a részt is lekapcsolták.

A harmadik fokozatot már „csak“ egy hajtómű repítette: ez juttatta fel a parancsnoki kabint az űrbe; ezzel lezárult az indulási procedúra, ami összesen kilenc percet vett igénybe.

A harmadik fokozat egyszer körberepítette a holdkomppal összekötött parancsnoki kabint a Föld körül, majd a Hold irányába állította a hajótestet és szintén levált.

Holdra szállás

Az indulást követő harmadik napon az űrhajó rátért a Hold körüli pályára, maga mögött hagyva 380.000 kilométert. Egy személyautónak autópályán 5 hónapba telne ez az út. A kezdeti 110 méteres Saturn-V. rakétából már csak körülbelül 10 méter maradt.

Neil Amstrong és Edwin Aldrin Jr. átlebegtek egy rövid alagúton a holdkompba, ismertebb nevén „Eagle“-be (Sasba), hogy a Holdra szálljanak. Michael Collins az űrhajóban maradt: vaksötétségben, látótávolságon kívül és rádiókapcsolat nélkül, mivel a Hold távolabbi részén tartózkodott.

A világ eközben Amstrong és Aldrin Jr. sikeres Holdra szállását követte figyelemmel, majd ünnepelte. A naptár 1969. július 20-át mutatott.

Állítolag világszerte rengeteg ember van, aki még ma is meg tudja mondani, hogy hol volt a Holdra szálláskor.

Ön is emlékszik?

Visszatérés a Földre

Amstrong és Aldrin Jr. munkájuk végeztével a holdkomp felsőrészével elstartoltak a Holdról. Visszakapcsolódtak a Collins vezette űrhajóhoz.

Ezt követően leválasztották a holdkompot. Az anyaűrhajó három nap után visszarepítette az asztronautákat a Föld körüli pályára.

Majd a parancsnoki űrhajó is levált és 39.500 kilométeres sebességgel visszatért a légkörbe – mint a 110 méteres Saturn-V rakéta egyetlen darabja.

Kinyílt három ejtőernyő és a parancsnoki űrhajó levitorlázott a Csendes-óceánba. Az ejtőernyők felfúvódtak, hogy a víz felszínén tartsák a kabint. Búvárok segítettek a három asztronautának beszállni egy kosárba, melyet helikopterrel egy közeli hajóra szállítottak.

A jövő rakétái

A Saturn-V. rakéta mentén az Amerikai Űrhajózási Hivatal (NASA) már a jövő rakétáit is bemutatja képeken: egy testes „Ares V.“ rakéta viszi majd felaz „Altair Lunar Lander“-t, az „Eagel“ utódját; egy vékonyabb „Ares I.“ pedig az „Orion“ parancsnoki modult a Holdra, majd 2030 után a Mars irányába.

Bővebb olvasnivaló az „Ares“ rakétáról itt található.