Hetilap kereső

franciakoktel.hu írása

Franciaországban ma minden huszadik gyermek a lombikbébi módszernek köszönheti, hogy megszületett, azaz minden óvodai csoportban vagy iskolai osztályban legalább egy van egy belőlük. Nem csoda hát, hogy nagy érdeklődést keltett az a napokban közzétett tanulmány, amely minden korábbinál alaposabban tárja fel az orvosi közreműködéssel megfogant gyermekek egészségügyi kockázatait.

Géraldine Viot, a párizsi Cochin-Port-Royal szülészet genetikusa hét éve tanulmányozza a konvencionális vagy támogatott lombik program (IVF/ IVF ICSI) segítségével világra jött gyermekek genetikai vagy nem örökletes deformációinak kockázati valószínűségét.

A kutatónő 15 162 olyan gyermek egészségügyi jellemzőit vizsgálta, akik 2003-2007 között jöttek a világra 33 párizsi kórházban IVF (in vitro fertilisation – lombikban történő megtermékenyítés) vagy más, termékenységösztönző orvosi beavatkozás révén.

A számszerűsíthető eredmények szerint a lombikban fogant gyermekek több mint 75 százaléka tökéletesen egészséges. A fennmaradó egynegyednél azonban a statisztikai átlagot kisebb-nagyobb mértékben meghaladó arányban fordulnak elő különféle patológiás esetek, köztük például a retinoblasztóma (a retina rákos megbetegedése), a húgyutak, a genitáliák és a szív kóros elváltozásai. Különösön sűrűn jelentkezik az IVF újszülötteknél az úgynevezett „tűzfolt” – egyfajta jóindulatú érdaganat.

A tanulmány szerzője egy interjúban a leghatározottabban cáfolta, hogy vizsgálódásának eredményei kérdésessé tennék az orvosilag támogatott megtermékenyítés módszerét és hasznosságát.

„Egyáltalán nem, hiszen a statisztika szintjén az adatok egyáltalán nem nyugtalanítóak. Épp ellenkezőleg: az a véleményem, hogy a lombik-program kivételes szerencse azoknak a pároknak, amelyek meddőségi problémákkal küzdenek. Az általam tanulmányozott esetek túlnyomó többségében semmilyen probléma nem mutatkozik.” – mondotta el Géraldine Viot egy újságírói kérdésre válaszolva.

Kiemelte, hogy a rosszindulatú, bár ritkán előforduló megbetegedéseknél ő eredetileg ennél kedvezőtlenebb adatokra számított: lombikbébiknél 4,24 százalékos arányban fordulnak elő veleszületett betegségek, miközben a spontánul fogant populációban ez az arány 2-3 százalék között mozog.

„Ez kétségtelenül magasabb az átlagos értéknél, de semmi esetre sem annyival, hogy komoly aggodalmat keltsen, vagy eltántorítsa a gyermekvállalástól az IVF iránt érdeklődő meddő párokat” – hangsúlyozta a genetikusnő. Fontosnak találta hozzáfűzni: őt arról győzte meg saját kutatása, hogy a lombikos módszerrel fogant gyermekek egészségére a szülőknek az átlagosnál nagyobb figyelmet kell fordítaniuk, éppen azért, hogy időben észrevegyék, ha valamilyen gyanús tünet jelentkezne.

Végezetül hozzáfűzte, hogy szerinte a jövőben érdemes lenne a már felnőtt lombikbébik termékenységi adatait és az ő gyermekeik egészségségügyi mutatóit is tudományos kutatás tárgyává tenni.

A francia kutatónő felvetése nagyon is időszerú: a legelső lombikbaba-nemzedék már szülőkorban van. A brit Louise Brown, aki ebben a műfajban a világelső, 1978. július 25-én látta meg a napvilágot, s 2007-ben szülte meg természetes úton fogant kisfiát. Húga, Natalie (szintén lombikban vágott neki az életnek) már kétgyermekes anya, s neki sem volt szüksége külső segítségre.

A világon mostanában évente negyedmillió gyermek születik in vitro megtermékenyítés nyomán.