Hetilap kereső

168 Óra Online írása

Meredeken csökken a szibériai tigrisek száma: a kutatók az orvvadászokat vádolják, akik szőrméjükért és csontjaikért ölik a nagymacskákat – olvasható az MTI összeállításában.

A legújabb kutatás során, amely a tigrisek természetes előfordulási területeinek egy reprezentatívnak számító részét vizsgálta az orosz Távol-Keleten, mindössze ötvenhat állatot számoltak össze - áll az amerikai vadvédelmi társaság (WCS), az orosz kormány és egyéb civil szervezetek beszámolójában.

Ez a szám 41 százalékos csökkenést jelent az elmúlt tizenkét év átlagához képest: ezekben az években ugyanis átlagosan 95 tigris élt a megvizsgált területen, amely egyébként a nagymacskák természetes élőhelyeinek tizenöt százalékát teszi ki. Az éves ellenőrzésekkor tizenhat kisebb, szétszórtan elhelyezkedő területen összesítik a felbukkanó tigrisek számát.

Stephen Sautner, a WCS szóvivője szerint az hatalmas csökkenés a 2005-ben zárult korábbi kutatáshoz képest, amely a tigrisek előfordulását széles körben vizsgálta: akkor ötszáz vadállat kóborolt Szibéria egész területén. Ilyen nagyobb kutatást viszonylag ritkábban végeznek, főleg a Szibériával való együttműködés logisztikai problémái miatt - nehéz vizsgálatról van szó, amelynek során egy rejtőzködő állatfaj után kutatnak több százezer négyzetkilométernyi területen.


A tanulmány szerzői a csökkenés miatt elsősorban a vadorzókat okolják, akik a nagymacskákra és azok zsákmányállataira is vadásznak. A tigriseket szőrméjükért és csontjukért ölik meg - ez utóbbit a hagyományos orvoslásban használják.

Az 1996-os kutatás során a tigrisek összes természetes előfordulási területén, megközelítőleg 180 ezer négyzetkilométernyi területen több mint négyszáz állatot találtak, 2005-re ez a szám ötszázra növekedett.

Sautner elmondta: "A tigris sohasem volt sűrűn előforduló faj. Számuk azonban már így is jelentősen megnövekedett az 1940-es évekhez képest, amikor csupán harminc szibériai tigris élt a Távol-Keleten".

Oroszország több kulcsfontosságú lépést tett annak érdekében, hogy megvédje a fajt. 1947-ben megtiltotta a vadászatukat is.

Dale Miquelle, a WCS programvezetője és a beszámoló egyik szerzője szerint ez a kritikus csökkenés egyfajta figyelemfelkeltés: jelzi, hogy az állatok eltűnése ellen eddig tett erőfeszítések távolról sem elegendőek ahhoz, megvédjék a szibériai tigrist.