Hetilap kereső

168 Óra Online írása

Újabb eredményekkel állt elő David S. McKay, a NASA kutatója a marsi eredetű meteoritok egyik szakértője. McKay és munkatársai szerint életnyomokat hordozó meteoritok száma háromra emelkedett, és a modern műszerek révén a megfigyelések pontossága is javult. A kutatók egy része szerint az egykori marsi élet felfedezésének küszöbén állunk - mások továbbra is kételkednek, és keveslik a bizonyítékokat – írta az Origo.

McKay és munkatársai 1996-ban közölték első cikküket, amelyben azt állították, hogy az ALH 84001 jelű, a Marsról származó meteorit belsejében olyan alakzatokra, kémiai és ásványi jellemzőkre akadtak, amelyek együttes megjelenése legegyszerűbben ősi élőlények aktivitásával magyarázható. Más kutatók ezt cáfolták, és a vita azóta is tart.

A technológia fejlődésével 1996 óta pontosabb megfigyeléseket végeztek, és McKay kutatócsoportja két további meteoritban is azonosított biogén eredetűnek tartott formákat. Az egyik ilyen kődarab a British Museumnak közel 100 éve birtokában lévő Nakhla meteorit, amely Egyiptom területén hullott le 1911-ben - és egyes hírek szerint egy kutyát is agyonütött a földetérés pillanatában. A harmadik "élettel gyanúsított" meteorit 2000-ben került japán szakemberek kezébe: a Yamato 593 jelű testet az Antarktisz jégmezőin gyűjtötték be.



A Nakhla meteorit egyik belső felületén lévő mélyedések és azokban lévő apró alakzatok, amelyek talán ősi baktériumokhoz hasonló élőlényekből maradtak vissza (NASA)

Mindhárom meteoritban azonosítottak iddingsitet (MgO*Fe2O3*3SiO2*4H2O), egy vas- és magnéziumtartalmú szilikátásványt. Ez a magmás kőzetekben, közöttük is a bazaltokban gyakori olivin ásvány vizes közegben keletkező mállásterméke. A kérdéses ásvány a vele azonos korú karbonátokkal együtt arra utal, hogy felszín alatti, vízzel átjárt közegben jött létre - amely ideális helyszín a mikrobák számára. Becslések alapján egykor kilométeres mélységben lehetett a kőzet, amely aztán kirobbant a Mars felszínéről - és végül egy része meteoritok formájában a Földre hullott.

A mindhárom meteoritban azonosított ásványi bevonatok és a mikrofosszíliákra emlékeztető alakzatok erősítik az eredeti, 1996-ban még egyetlen meteorit alapján felállított elméletet. Amennyiben valóban élettevékenység nyomait látjuk, akkor a bolygón 3,6 és 1,4 milliárd évvel ezelőtt mindvégig lehetett élet - sőt, akár ma is előfordulhat. Egyelőre azonban még mindig nem lehet biztosan kijelenteni, hogy egykor élet volt a Marson.