A 65 esztendeje befejeződött második világháború véres csatái közül is kiemelkedik az 1942–43 telén vívott sztálingrádi ütközet. A volgai katlanban kapitulált német tábornok, a 120 éve született Friedrich Wilhelm Ernst von Paulus (1890-1957) nem mindennapi pályafutása az NDK-ban ért véget. MOGYORÓSI GÉZA berlini múltidézése.
Hosszú utat járt be a császárság fénykorában, Hes-sen tartományban világra jött későbbi német generális addig a pillanatig, amikor 1957-ben kommunista katonai csinnadrattával kísérték utolsó útjára Drezdában.
Az első világháborúban kivette részét a Franciaország elleni küzdelmekből. 1914 őszére Metz és Nancy csataterein, majd a Balkánon, végül Verdun és Isonzo poklát is megízlelte.
A húszas években a stuttgarti gyalogos hadosztálynál ismerkedett meg Észak-Afrika majdani sztártábornokával, Erwin Rommellel. Négy esztendővel a második világháború kirobbanása előtt már a horogkeresztes hadsereg törzstiszti karában dolgozik az ezredes, 1939-ben lesz tábornok.
Katonáival részt vett Lengyelország lerohanásában, majd Belgium és Franciaország leigázásában. Utóbb Wilhelm Keitel tartott igényt a friss harci tapasztalatokat szerzett tábornok tudására.
A sztálini birodalmat 1941 nyarán lerohanó náci csapatok
az első hetek sikerei ellenére hamar megtorpantak: az őszi, téli véres dagonyázást követően Paulus 6. hadserege ’42 idusán a Donyec-vidék meghódítására tett kísérletet. A németek oldalán olasz, román és magyar katonák is küzdöttek. Sztálingrád fordulópontot jelentett, a hitleri seregek temetője lett.
A német parancsnok már ’42 karácsonyán tisztában volt azzal, hogy mínusz 30-40 fokban az embereinek nincs esélyük. Újév után tovább romlott a kiéhezett alakulatok helyzete. A csapatai felmentését hiába kérő Friedrich von Paulust a Führer 1943 januárja végén tábornagyi rangra emelte,
de az előléptetés sem tett csodát.
A Generalfeldmarschall és törzskara megadták magukat.
Mindkét oldalon több százezer fegyveres vesztette életét. A szovjet hadifogolytáborokba került mintegy 110 ezer sztálingrádi német katona közül csupán hatezren tértek vissza élve.
A nürnbergi perben tanúként kihallgatott Paulus maga is csak a moszkvai diktátor halála után, tízévnyi rabságot követően búcsúzhatott el legyőzőitől.
Torsten Diedrich így ír Paulus-biográfiájában a frissen szabadult rab kelet-berlini megérkezéséről: „Az NDK akkori belügyminisztere, Willi Stoph fogadja 1953. október 24-én Berlinben Paulust, aki maga döntött úgy, hogy a munkás-paraszt államban él majd... Az újonnan alapított Hadtörténeti Kutatótanács irányítását veszi át a népi rendőrség drezdai főiskoláján. Az NDK egy ajándék villával... köszöni meg munkáját. A munkás-paraszt állam vezetőivel folytatott levelezésében a »Friedrich Paulus, a német hadsereg egykori Generalfeldmarschallja« címet használja.”
HozzászólásokÖsszesen: 9 db
A hozzászólás csak regisztrált tagjaink számára elérhető, kérjük lépjen be vagy regisztáljon!
Elfelejtette jelszavát? Segítségért kattintson ide!
Kérjük, hozzászólásánál tartsa be az oldal szabályait. Erről és a moderálási elvekről itt olvashat részletesen!
Kedves oldeye!
Abban igaza van, hogy megdöbbentő az a szám, ahány volt szovjet katona szolgált a németek oldalán. Sokkal több szolgált volna, ha Hitler engedi őket szolgálni. A hadsereg kérte, de a Führer nem hagyta, így többnyire csak bújtatott állományban lehettek egészen az utolsó hónapokig.
Mindenesetre a háború után mintegy 2 és 1/4 millió szovjet illetve birodalmi orosz illetőségű szerencsétlent adtak át a nyugatiak a szovjetek karmaiba.
Lásd: Julius Epstein: Operation Keelhaul, Nicholas Bethell: The Last Secret, Forcible Repatriation to Russia, 1944-47, Nikolai Tolstoy: The Secret Betrayal,1944-1947 és Nikolai Tolstoy: Victims of Yalta és Gosztonyi Péter: Vlaszov tábornok, hős vagy népének árulója? című könyvek.
Kedves oldeye és tomcat74!
Ide másolom a magyar Wikipaedia megállapítását, "von Paulus" keresésre:
"A fővárosban Paulus a nácik holdudvarába került. A nácikkal ápolt jó kapcsolata miatt összekülönbözött arisztokrata származású feleségével, aki megvetette a barnaingeseket."
A feleségekkel egyébként is vigyázni kell. Molotov vígan továbbszolgált Sztálin mellett azután, hogy szeretett zsidó feleségét, Polina Zsemcsuzsinát 1949 februárjában "a gazda" elvitette és Kazahsztánban fogvatartatta. Ott "12-es számú tárgy" volt az azonosítója. Csak Sztálin 1953 márciusi halála után szabadult.
Nem mindenki volt náci, aki a német oldalon harcolt. Nem minden német katonai vezető volt náci, de ezt a kérdést, Nürnbergben is jól kitárgyalták.
A németek oldalán kb. 1 millió volt szovjet katona harcolt, a sztálinizmus ellen.
A Sztálingrádnál harcoló, németnek mondott katonák 60%-a szovjet állampolgár volt... A németek veszteségei, a fogságban kivégzettekel volt ennyi.
Mindíg kozmetikázták a szovjetek a saját veszteségeiket. Most már tudjuk, hogy Kurksznál a támadó németek kb. 100 ezer főt vesztettek, a szovjetek pedig 850 ezer főt (halottak, sebesültek, fogságba esettek)
1961-ben tették le a fegyvert az ukrán partizánok és állapodtak meg Hruscsovval a békéről.
Tisztelt Box Hill!
Paulus nem csak hogy nem volt náci, hanem részt vett Hitler ellenes szervezkedésekben, amiért a feleségét Dachauba hurcolták.
A Wermacht főtisztek nagy része, egyenesen ellenségesen nézett a náci ideológiát vallókra. lsd.Rommel, vagy a von Stauffenberg féle összeesküvés.
Kedves giacinto!
Porosz katonatiszt ugyanúgy lehet náci, ahogy a nagy német koncentrációs tábor, az NDK kiszolgálója is.
Kedves neandervölgy!
Milyen "vezírem"-ről beszél. Vezére csak náciknak és a kommunistáknak van, lásd: Führerprinzip és személyi kultusz.
Paulus nem volt náci. Igazi tőrőlmetszett porosz katonatiszt volt.
Ebből a történetből is látszik mekkora átjárás volt nácik és kommunisták között. Tehát nemcsak a kisnyilasokból lettek kiskomcsik, de az elit tagjai is átkamélenkodták magukat a másik gengszterbandába.
Némi pontosítás: Generalfeldmarschall,: vezértábornagy