Hetilap kereső

168 Óra írása

A svájci frank az elmúlt napokban többször is átlépte a 250 forintos sávot. Az MNB közölte: korábbi tesztjei alapján 257 forintos árfolyamszintig stabil a magyar bankrendszer. A kormány széttárja kezét, s az árfolyamrögzítéses megoldásra buzdítja a hiteleseket.

Moli59: Ötvenkét éves, pénzügyi-külkereskedelmi közgazdászként döbbentem szemlélem, hogy az ország jelenlegi miniszterelnöke óvodás gyereket játszik. Nincsenek világgazdasági elemző tanácsadói? A svájci frank ugyanis nemcsak az angol font (forinthoz viszonyított) szintjét fogja meghaladni, hanem túl fogja lépni a 400 forintot is. Róna Péternek igaza van: a magyar forint túlértékelt. Én biztos hogy perre viszem a bank ellen a devizahitelem, hiszen neki kellett volna az óvatos kockázatbecslés alapján 180 forintnál a forintra váltást felajánlani!

aksiz: Sajnos a jelenlegi helyzetben sem a magyar kormány, sem más sem tud semmit tenni. A világon olyan mértékű pénzügyi spekulációk zajlanak, hogy a kivédésükre egyetlen politikai erő sem képes. Pénzügyi spekuláció volt az is, amikor 220-230 forint körül volt az euró, és 150 forint a svájci frank árfolyama.
A gazdaságunk nem állt olyan jól, hogy ez indokolt lett volna, hiszen nem sokkal később már a kormány kénytelen volt segítségért folyamodni az IMF-hez. De arra jó volt, hogy megszédítsék a családokat meg sajnos az önkormányzatokat is, és az esetleges kockázatokkal nem törődve, felvették a frankalapú hiteleket.

magyar nemzett: Úgy vélem, a bankoknak kellene engedniük. Mert például az is el van lehetetlenítve, aki fél a CHF árfolyamának további emelkedésétől, és előtörlesztene. Az FHB hirdetményében például az áll: úgy előtörleszthet az adós, ha az előtörlesztést legalább harminc nappal előre, írásban közli (honnét tudná az adós, harminc nap múlva milyen lesz az árfolyam?), illetve befizet 22 ezer forintot, plusz 1,3 százalékot. Gyönyörű!

szutor: A svájci frankban felvehető hitelezéseket 2000-ben kezdték, tehát leginkább az Orbán-kormány és a bankok akkori meggondolatlansága juttatta az embereket idáig. Persze akkor senki nem gondolt gazdasági válságra, a jelek csak 2006-ban kezdtek mutatkozni, amikor Soros is erről kezdett beszélni. A Fidesz nyomban a választás után bedöntötte a forintot, és ez az ország, illetve az adósok zsebéből 700 milliárd forintot vett ki. Ha nem sarcolják meg a bankokat, hanem kötelezik őket, hogy megfelelő részt vállaljanak a kurzusveszteségből, akkor könnyebb lenne az adósoknak. De mint tudjuk, Orbán fél óra alatt határozott a bankok megsarcolásáról, a magánnyugdíjak ellopásáról, miután az EU nem hagyta emelni a költségvetési hiányt.

kissapuka: Az elmúlt nyolc év szociál-liberális kormányzatai előre láthatták, de legalábbis sejthették volna a kockázatokat. Hisz egy ilyen kicsi ország rendkívüli mértékben függ a rajta kívül álló pénzügyi és gazdasági folyamatoktól. Érdemes elgondolkodni azon, hogy ha az államilag támogatott forinthitelek „elsorvasztása” nem történik meg, ma hogyan állnánk.

kola: A hitelesek most is forintban törlesztenek: „devizaalapú forintban”. Aki svájci frankban vett fel hitelt, az az alacsony kamatra és a forint erősödésére spekulált. Az egyik bejött, a másik nem! Sajnos van ilyen, de ezt a veszteséget nem a társadalomnak kell állnia.

Kérdőjel: Használhatatlan a hitelesek segélycsomagja. De sem a mostani, sem az előző kormány nem tehet arról, hogy ilyen magasságokban jár a frank. Senkitől sem hallottam azt prognosztizálni, hogy ez az árfolyam-ingadozás bekövetkezik. Viszont Orbánéknak nem kellett volna ígérgetniük, hogy megsegítik a magyar családokat. Ehelyett az állam bekaszálta a különadókat, amelyeket a bankok nagyrészt áthárítottak az ügyfelekre, a svájcifrank-hitelesekkel meg nem törődik senki. No, ebben felelős a kormány.

Démutka: Eléggé ismerem a devizahitel buktatóit magam és ismerőseim példájából. Még ki is tudom számolni azt, amit fizetni kell, legalábbis az általam ismert esetekben. Ha pert indít valaki, nyilván felkészült, tudja, mit csinál. Számtalan esettel bizonyítható, hogy a bankok visszaélnek hatalmi helyzetükkel. Általában azért vesz fel az ember hitelt, mert szüksége van rá, s mert feltételezi, hogy vissza is tudja fizetni. Nem kell itt hivatkozni az emberek felelőtlenségére. Többségünk számolt, tudtuk, hogy várható árfolyam-ingadozás, kamatingadozás. Ekkorára ki számíthatott? A bankok sokkal inkább, mint bárki más. Arról nem is beszélve, hogy először, úgy 2008 táján még a kamatemelés volt a nagyobb teher. Ki tudja azt megmagyarázni, hogy a havi 3 százalékos kezelési költséget miért kell devizában fizetni? Talán devizában fizeti a bank az alkalmazottait? Vagy: miért nem engedte a bank 2008-ban, amikor „csak” 180 forint volt a CHF, hogy forinthitelből kiváltsuk a deviza egy részét? Az mindenképpen tisztességes megoldás lenne a PSZÁF részéről, ha levezetné nyíltan, a banki oldalról vizsgálva, hogyan vették fel és folyósították a devizát. Akkor hogyan kalkuláltak, azóta mit művelnek-bűvölnek a devizával, és – csak a devizahitelezést nézve – mekkora a hasznuk évente (nem összemosva más termékeikkel).

Schumi: Miért van az, hogy amikor emelkedik a frank és az euró árfolyama, azonnal emelkedik a részlet, ha viszont hosszabb időre csökken, a törlesztő részlet marad?

pedro_amigo: Benne volt a devizahiteles eladósodásban minden érintett fél vastagon: a zemberek nem számoltak a kockázatokkal; a hatóság nem hívta fel erre a figyelmet; a politika – a Fidesz is – hallgatott; az értelmiség egy-két közgazdásztól eltekintve szintén; a bankok meg lefölözték a hasznot, amelyet most majd leírnak veszteségként. De jó magyar szokás szerint valakire rá akarjuk verni a balhét...

bükkberg: Amikor a kereskedelmi bankok megjelentek ezzel a termékkel, Szász Károly volt a PSZÁF elnöke, Járai Zsigmond az MNB elnöke. Vagyis ők tudták volna megakadályozni a bevezetést. Azt, hogy – a világon egyedülálló módon – a hitelfelvevő viseljen minden kockázatot az esetleges nagyarányú árfolyameltérésnél. Ilyen terméket sehol Európában nem engedélyeztek volna. Csak nálunk történhetett meg a Nemzeti Bank és a pénzügyi felügyelet engedélyével. Nézzük akkor a tényeket. 2002. július: alapkamat: 9,5%, infláció: 5,3%; 2003. november: alapkamat: 12,5%, infláció: 4,7%; 2004. március: alapkamat: 12,25%, infláció: 6,8%. Látható, hogy a magyar lakosság miért menekült a devizahitelhez, amelyet 4,5-6,5%-ért fel tudott venni. Járai azzal, hogy mindenáron be akart tartani Medgyessyéknek, előkészítette a mai tragikus helyzetet.

öszike13: Sehol a világon nincs olyan kamatrendszer, mint nálunk. Sehol sem létezik az, hogy a felvett hitelt öt éve törlesztő, rendesen fizető családnak több a tartozása, mint amikor felvette! Mintha öt éven át egy fillért sem törlesztett volna. Ezzel kellene foglalkozniuk Orbánéknak. Állítólag a „bankárkormányt” váltotta le a Fidesz. Akkor most mi van?