Hetilap kereső

Sándor György írása

Nagy érdeklődéssel olvastam Angyal Ádám eszmefuttatását a lap szeptember 2.-i számában. Nagy hiányosság pótlásához járult hozzá gondolatai közlésével. A szélesebb közvélemény keveset tud arról, hogyan ítélkeznek a közelmúlt történéseiről azok a tudósok, akik ma is alapjában marxistának tartják magukat.

Marx, a XIX. század szülöttje, a XX. század egyik legtöbbet emlegetett tudósa. Legnagyobb műve a pénz jelenségét rengeteg adattal feldolgozó A tőke című könyve, továbbra is az emberiség tudományának fontos alkotórésze. De a XXI. század körülményei egészen mások, mint a XIX. századiak. Ő maga tudósnak tartotta magát, és, hogy ő nem marxista, halála előtt írt levelében kifejezte azt a félelmét, hogy a szocialista mozgalom túl korán kezdett kibontakozni, hiszen a kapitalizmus még csak most indul az egész Földet átfogó erejűvé.

El kell ismerni, hogy a róla elnevezett mozgalom későbbi vezetői ezeket az intéseket nem mindig tartották be. Így például rendkívül nagy kárt szenvedett a mozgalom az által, hogy szociáldemokratákra és kommunistákra vált szét és ezek egymás elleni harca nagyban hozzájárult például Németországban Hitler győzelméhez.

Ugyancsak rengeteg kárt okozott, hogy a szocializmust nem, – ahogy Marx gondolta – , a leggazdagabb, legfejlettebb országokban kezdték építeni, hanem megállapítása ellenére Európa legszegényebb társadalma, az orosz társadalom látott hozzá. Az orosz forradalom pedig rövidesen Sztálin diktatórikus hatalma alá került, s a szocializmus vonzása, amely a század elején olyan erős volt, csökkenni kezdett. Bár a II. Világháború után újabb, nagy érdeklődés nyilvánult meg, mert a II. Világháborúban, az ellenállásban Németország legyőzésében pedig a Szovjetuniónak kiemelkedő szerepe volt. Ez azonban egyre halványodott.

Nagyot lépve; az igazi taktikai fordulat a tőke részéről a ’70-es években indult el. Mindenekelőtt a tudományos forradalom, s különösen a biológia áttörése olyan átalakítást igényelt, amelyet technológiában csak a gazdag országok tudtak végrehajtani. Amerikában, fölhagyva a roosevelti örökséggel, elindult Reagan és Thatcher konzervatív forradalma. A csillagháború meghirdetésével a Szovjetunió gazdaságilag egyre tarthatatlanabb helyzetbe került, mert a diktatórikus feltételek közt új szocialista gazdasági rend nem alakulhatott ki. A német háborús hadigazdaság példájára épült tervgazdaság csődbe ment. A Szovjetuniót térdre kényszerítették. A jaltai országokat egy washingtoni, a ’80-as évek közepén elkezdett munka alapján felszabadították az orosz megszállástól, és ezeket az országokat bevonták az Európai Gazdasági Unióba és a NATO-ba.

Nálunk az a furcsa helyzet állt elő, hogy miközben a szovjet időszakban a legjobb körülményeket tudtuk a magyar társadalomnak biztosítani, de nagy adósságállományunk miatt a kádári politika súlyos válságba került. További történelmi tényező, hogy amíg például Csehországban, vagy Szlovéniában volt jelentős polgári középosztály, addig nálunk a fasiszta, majd pedig a Rákosi-féle diktatúra ezt a társadalmi osztályt lényegében felszámolta. Ezért az ország érdekében az utolsó szocialista kormány készített elő mindent a rendszerváltás végrehajtásához, amely nemcsak nagy előnyökkel, az emberi jogok, visszaszerzésével és a szabad választások lehetőségével, továbbá a nyugati kölcsönökkel, beruházásokkal, az országunk modernizálását jelentette. Ezzel együtt különösen az ország lakosságának szegényebb része elvesztette munkahelyét. Több, mint egymillió munkahely szűnt meg, és félmillió munkanélkülivel számoltunk. Ez azt követelte, hogy a lakosság életszínvonalát jelentősen csökkenteni kellett.

Horn Gyula kormánya hajtotta végre ezt az ország érdekében álló, de sok keserűséget jelentő életszínvonal csökkentést, amely a szegényeket még szegényebbé tette. Ezek után a szocialisták népszerűsége erősen visszaesett.

Egy fiatal, liberális és antiklerikális beállítottságú csoport észrevette, hogy a konzervatív eszmék meghirdetésével meg tudja szerezni a hatalmat. Most a szocialistákat büntetik azért, amit az országért tettek.

A szocialista mozgalom most, hogy nem viseli a hatalom terhét, bírálhatja a neoliberális tőke túlkapásait, és védelmezheti alapvető tömegbázisát. A magyar szocialista mozgalom csakis az európai többi szocialista mozgalommal együttműködve küzdhet azért, hogy Európa a világrészek versenyében ne maradjon el, és ugyanakkor a fejlesztés költségeit ne csak a munkásemberre terheljék.

Ebben jelentős szerepet játszik az a tény, hogy közben a világ erőegyensúlya megbillent. Az Amerikai Egyesült Államok az 1929-es válság után a legnehezebb körülmények közé került. Ugyanakkor Kína és más földrészek nagy fejlődésnek indultak. Kína már ma is számottevő erőt képvisel, miközben az egy főre eső termelésben még hátul kullog. De a GDP összterméke már elhagyja Japánét, és hasonló fejlődés mutatkozik Indiában, Dél-Afrikában, Brazíliában.

Ebből az is következik, hogy azoknak a taktikai következtetéseknek levonása után, amelyről Angyal Ádám írt, valószínű, hogy a marxista pártok is föladnak számos régebbi dogmát. Mindenekelőtt igyekeznek megszabadulni a hozzájuk kapaszkodó érdek-lobbiktól és azokat gyűjtik zászló alá, akik továbbra is vallják Marxnak azt a változatlan igazságát, hogy amíg a pénz az úr, addig sem emberi életfeltételeket, sem olyan veszedelmeket, mint a tengerek beszennyezése, a Föld veszélyeztetése, nem lehet elkerülni.

Amíg a pénz, a vagyon a legfontosabb, addig lesznek különböző üldözött nemzetiségűek, társadalmi csoportok, amelyeknek legjobb aktíváit kell a pártnak magához vonzania, és valószínű ez a párt nem revolúcióra, hanem hosszan tartó meggyőző munkára készül majd fel és nyeri el egyre több ember bizalmát.

Ilyen gondolatok találhatók a XXI. századi marxista szerzők írásaiban.

Sándor György
(A baloldaliság-vitában közölt hozzászólások egyéni vélemények, nem a szerkesztőség álláspontját tükrözik – a szerk.)


Vitaindító:

Angyal Ádám: Baloldali zsinórmértékem

Hozzászólások:

1. Haris T. Csaba: Hol az a két pont, amely között feszül a zsinór?

2. Sándor György: A baloldal elméleti kérdéseiről

3. Kerekes György: A magyar baloldal válságáról – az MSZP politikájának alapelveiről

4. Lendvai Ildikó: Mi van a zászlón?

5. Dr. Bandula László: A klasszikus marxizmust nem haladta meg az idő