Hetilap kereső

Dalos György írása

Mostanában gondolom a forint mélyrepülése kapcsán, felújult a magyar pesszimizmus, mégpedig egyáltalán nem csak rút szélsőjobboldali körökben. Tisztes liberális-konzervatív közíró például arról értekezik, hogy ha Orbán Viktor még sokáig halasztgatja országértékelő beszédét, megeshet, hogy mire megtartaná, már ki is lehet írni a rendezvényteremre: „Ország hiányában az értékelés elmarad.” Herder kísértete járja be Magyarországot, nevezetesen ama jóslata, miszerint századok múltán talán nyelvünket is alig lehet majd felfedezni, vagyis – bár fizikailag nem halunk ki – a „népek hazája, nagyvilág” megfeledkezik rólunk. Gondoltam, utánanézek a helyzetnek. Előrebocsátom, hogy a módszer, amelyhez folyamodom, inkább nagyságrendi becslésre alkalmas, lévén, hogy a neten percenként változnak az értékek.

Midőn e sorokat írom, vasárnap délben a „Magyarország” tulajdonnév 11 milliószor jelenik meg a német weben, és ebből 6000 az új, legföljebb kéthetes említés. Hazánk eszerint megfelel a volt keleti tömbhöz tartozó EU-tagországok trendjének. Leggyakrabbam Lengyelország szerepel a német képernyőkön (20 millió említés, ebből 18 ezer „news”). Öt követi Csehország 7,3 millió találattal, amelyből 5800 aktuális. A harmadik – ez meglepett – Bulgária 7,8 millió, illetőleg 4000 említéssel, és Szlovákia is belesimul a kelet-európai átlagba a maga 7,4 milliós, 3100-as megjelenésével. A sereghajtó kétségkívül Románia, amely körülbelül annyiszor hívható le, mint Bulgária, ám a harminc napon belüli előfordulások számát tekintve – 4800 – alig valamivel jobban izgatja a német médiát, mint Szlovákia.

Mit jeleznek konkrétan ezek a számadatok? Az említések zömmel véletlenszerűek, vagy felsorolás részeként bukkannak fel, de téma szerint bonthatóak. Például: Horvátország jelenleg 11 millió alkalommal szerepel a német weben, ugyanannyiszor, mint hazánk. Ebből több mint egymillió említés a horvát labdarúgás iránti érdeklődésből fakad, 650 ezer a turizmussal foglalkozik – hát igen, ekkora tengerparttal könnyű... Gyakoriság szempontjából kiemelendő még Franjo Tudjman, az első államelnök (39 ezer), a nyakravaló (Krawatte, 22 ezer), amely – mint tudjuk – egyenesen Horvátország védjegye, ahogyan miénk a Pusta vagy a Tschardas. E címszavak mögött kullog a háborús bűnös Ante Gotovina tábornok (16 ezer), és végül a horvátok tavalyi szereplése a lipcsei könyvvásáron (10 ezer). Csak jellemzésül: a legutóbbi horvát vonatkozású „news”, amely negyven perce látható, nem más, mint egy Adria-parti vendégházat hirdető reklám. Ezzel szemben Magyarország legfrissebb, huszonegy perces említése egy osztrák–magyar autóbalesettel foglalkozik.

Ami a hazai politikát illeti, merőben pártsemlegesen annyit jelenthetek, hogy az összes előfordulás tekintetében Orbán Viktor vezet (21 ezerszer jelenik meg), Gyurcsány Ferenc egyértelműen második (16 ezer). Az utóbbi négy hétben az ellenzéki vezér 147 alkalommal vált aktuális hírré, míg a miniszterelnök neve 91-szer olvasható. A legújabb Orbán-információ február 14-én kelt, és Bayer Zsolt Betelt a pohár című cikke apropóján keletkezett a Budapester Zeitung hasábjain. Valamivel újabb Gyurcsány említése, akit február 20-án a gazdasági világválság magyarországi kihatását ecsetelve idéz a Wirtschafstblatt. Igen ám, de mit mondanak ezek a mutatók magáról az országról, arról, hogy hol tart „hírünk a világban”?

Világos, hogy a Nyugatot elsősorban a Nyugat érdekli. Svájcnak a maga 37 ezer új említésével még a büszke Lengyelország sem lehet riválisa, s ugyanez vonatkozik Franciaországra és Belgiumra (30 ezren felüli hírszám). Meglepőbb, hogy Luxemburgról, a törpe nagyhercegségről 4000 új hír szól, zömmel felsorolásban – sőt, a berlini Rosa Luxemburg-Strasse is belepottyan a kategóriába. Hozzávetőleg ennyi szenzációval szolgál az aprócska Izland is – igaz, főként a csődnek tulajdoníthatóan. Jellemző módon a hatalmas Ukrajna nóvumai is ennyire rúgnak a német weben, csak éppen ami Európa északi csücskén rekord, az Keleten a negatív trend kezdete. A szovjet utódállamok közül elsőként az EU-tag Lettország süllyed 931 új említéssel az ezres hírszám alá, ahol nézetem szerint az információs lecsúszás kezdődik. A legfrissebb lettországi hír egyébként 18 órával ezelőtt érkezett, és arról szól, hogy a könyvárakat 21 százalékos értékttöbbletadó terheli.

Más egykori szovjet köztársaságok tudomásulvétele még gyengébb: Örményország mindössze 652 nóvummal szolgál – noha épp a múlt héten nevezték ki Charles Aznavourt berni nagykövetté. Moldova (281) ennél is kevésbé érdekes. A közép-ázsiai régióban Kazahsztán vezet 480 új említéssel. A legutolsó, 23 órával ezelőtti jelentés nem valami kellemes: megtudjuk belőle, hogy osztrák közszereplők pénzért dolgoztak a kazah titkosszolgálatnak. Még ez is jobb a semminél, ha figyelembe vesszük, hogy mekkora Üzbegisztán (203) vagy Tádzsikisztán (150) aktuális hírértéke – utóbbit négy órával ezelőtt a moszkvai Gazprom-főnök dusanbei látogatása alkalmával dobták fel a hírügynökségek. Innentől fogva a „harmadik világ” következik – döbbenetes kivételt képez Afganisztán a maga 150 ezres aktuális megjelenésével, ami nyilvánvalóan a szabad világnak a térségben való katonai érdekeltségéhez kötődik. Érdekes a renitens Kuba (2500 friss hír), Észak-Korea két héten belül 2000 említéssel, amelyek jórészt a nukleáris próbálkozásokkkal és az államfő betegségével foglalkoznak. A csendesen éhen haló országok jóval kevesebb vizet zavarnak: Kambodzsa (350) még csak-csak – a vezető hír természetesen a vörös khmer bűnözői ellen megnyílt per –, de Banglades bizony mindöszsze 141 információra találtatik érdemesnek. Hogy mi újság Togóban (102 új említés), Libériában (64), Mauritániában (62) és Burundiban (51)? Nagyjából semmi. Az már az anus mundi, az Óperencián túli világ – ilyesmire gondolhatott Herder, amikor az elfeledettséget jósolta Magyarországnak, s abból lett idehaza „nemzethalál”.

Megúsztuk, inkább Illyésnek lett igaza, aki a mainál sanyarúbb időkben hirdette: „Láss túl azon, mi csak van / és láss / túl magadon. / Élni fogsz, élni, élni / jó magyarom!” Hát akkor éljünk, és legyünk láthatóak... Megjegyzem, nekem háromezer „Ungarn” elég volna a német weben. Viszont a hírek jobbak is lehetnének.