Hetilap kereső

Mészáros Tamás írása

Néhány hete írtam ezeken a hasábokon, hogy nem annyira az MSZP elbátortalanodásától, sokkal inkább a szabad demokraták kiszámíthatatlan, hagyományosan „szeszélyes” viselkedésétől kell tartania a válságkezelő kormánynak.

Attól tartottam, hogy az EP-választási kudarctól függetlenül is széthullóban lévő liberális párt vezetői – akiket persze szimpatizánsaik drámai eltűnése csak tovább frusztrált – végképp egymásnak esnek, a másod-, harmadvonal pedig azzal veszi majd át az irányítást, hogy megtagadja elődei vállalt kötelezettségeit. Hiszen némelyektől már hallani lehetett: minden baj oka a Bajnai-kabinet parlamenti támogatása, az SZDSZ folytatólagos politikai önállótlansága.

Nos, a jóslat beteljesedni látszik – bár nem egyedül az eleddig háttérbe szorult kerületi tisztségviselők aspirációi az igazán veszélyesek. Öket alighanem csak mozgatják. A mindeddig nem cáfolt sajtóértesülések néhány „erős ember”, mindenekelőtt Demszky Gábor machinációiról szólnak; a főpolgármester próbálja úgy alakítani a fejleményeket, hogy már októberben távozzon a kormány, és jöjjenek az előrehozott választások. A fáma szerint ebben a törekvésében számíthat némely szocialisták együttműködésére is, akik szintén úgy gondolják, minél előbb veszi át a hatalmat a Fidesz, annál nagyobb az esély, hogy a 2010 őszén esedékes önkormányzati választásra megerősödik a balliberális szövetség. S nem mellesleg a Jobbik offenzívája is kifullad.

Ennek a koncepciónak az oltárán áldoztatna be Bajnai válságmenedzsmentje. Úgy látszik, akik ezt kiötlötték, azt sem bánják, hogy addigra persze nem lesz költségvetés – amelyet erőltetett menetben is legfeljebb novemberre lehetne tető alá hozni –, mert feltétlenül hisznek a kormánybuktatás üdvözítő erejében. Táplálják a hiú reményt, miszerint a mainstream jobboldal hatalomra kerülése egyrészt kifogja a szelet a szélsőjobb vitorlájából, másrészt a kényszerű gazdasági szigorítások néhány hónap alatt Orbánék hitelét is amortizálni fogják.

Ez a gondolkodásmód azonban egyrészt minősíthetetlenül felelőtlen, másrészt teljességgel irracionális. Felelőtlen mindenekelőtt azért, mert amennyiben egy liberálisok és szocialisták alkotta klikk „jóvoltából” Bajnai nem teljesítheti, amit vállalt, a baloldal elveszti egyetlen pozitív hivatkozási alapját: tudniillik azt, hogy a válság kezelésében elért kétségtelen eredményekhez hozzásegítette a kormányt. Ez a helyzet kommunikációs csődhöz vezet, hiszen végképp nem lesz mivel kampányolni – a közvélemény csak a dezertálás dicstelen tényét fogja majd fel a történtekből. Annyit, hogy „ezek” még a ciklus végéig sem voltak képesek kitartani; hogy feladták a nagy mellénnyel vállalt célt, az ország állítólag elsődleges érdekét: a gyors válságkezelést.

A megfutamodás remélt politikai haszna pedig egyszerűen illúzió. A jobboldal – szélsőségeseivel egyetemben – totálisan kiaknázná a kormány idő előtti bukásában rejlő közhangulati lehetőségeket. A koncepciós „elszámoltatás” – és a közszférán végigzúduló leszámolás – erős hajtóerőt kap a „csúfos véget ért Gyurcsány–Bajnai-korszak” önkéntes összeomlásától. Az ellenzék győzelme jobban felértékelődik, mint ha a kormány szabály szerint kitöltené a mandátumát, a baloldal pedig higgadtan rendezné sorait a választási kampányra. És senki ne higgye, hogy a Fidesz már az önkormányzati választásig lényeges népszerűségvesztést szenvedne el: a hátrafelé mutogatás, a „mindenről a nyolcéves balliberális diktatúra tehet” szlogenjére épített gáttalan propaganda – megtámogatva néhány célirányos kirakatperrel – legalább két évig garantálni fogja az új rezsim szilárd fölényét.

Abban a feltevésben sincsen ráció, hogy a Jobbikot megtorpantja a Fidesz hatalomra kerülése.
A logika éppenséggel mást diktál – a következő kormány nyilvánvalóan nem elégítheti ki az ultraradikális követeléseket, ugyanakkor tartózkodni fog a szélsőségesek kemény elítélésétől. Ezért semmiképp nem tudja megakadályozni saját extremistái átáramlását a Jobbikhoz. Orbánék már sejtik ezt, és minden jel szerint gondban is vannak.

Az SZDSZ tehát a semmiért dobná el magától jelenlegi politikai létezése egyetlen vállalható értelmét: a krízistörvények következetes elfogadtatását. Szomorú pikantériája a dolognak, hogy a kormánybuktató manőver terve mögött, ha igaz, az a Demszky áll, aki az utóbbi évek szívós munkájával védhetetlenné tette a szabad demokraták fővárosi pozícióit. És hogyan számolnak majd el ezzel
a „bratyival” a főpolgármester szocialista kollaboránsai, akik úgyszintén esélytelenek arra, hogy Budapesten posszibilis városvezető-jelöltet állítsanak?