Hetilap kereső

Mátyás Győző írása

Igen, így kell ezt: határozottan, keményen, elvszerűen. Ahogy Orbán Viktor viselkedett és nyilatkozott a Jobbik parlamenti frakciójánál tett látogatása alkalmával. Ezúttal nem köntörfalazott, elég egyértelműen leszögezte, hogy vannak határok, amelyeket szerinte nem lehet átlépni, különösen nem bakancsban és Magyar Gárda-egyenruhában.

„Nem tűröm el, hogy kimasírozzunk a civilizációból” jelentette ki a miniszterelnök – helyesen és lényeglátóan, mert ha egy betiltott szervezet tagjai tovább menetelhetnek szerte az országban, az valóban a rend és a törvényesség széthullásához vezethet. Ezért csak üdvözölhető a miniszterelnök ama kijelentése, hogy „azt sem tűrhetjük el, hogy félkatonai szervezetek a törvényen kívül akarnak igazságot szolgáltatni, vagy hogy országgyűlési képviselők semmibe vegyék a magyar bíróságot és annak határozatait”.

Az különösen örvendetes, hogy a miniszterelnök úr ennyire jogtisztelő politikussá érett, ellenzéki korában valahogy ezt nem mindig lehetett érzékelni. Így az ellenzéki Orbánnak van némi szerepe abban, hogy a kormányzó Orbánnak most a Jobbik-Magyar Gárda-Új Magyar Gárda-Hatvannégy Vármegye-stb. tünet együttessel kell brusztolnia.

Ezzel együtt csak támogatni lehet a miniszterelnököt abbeli törekvésében, hogy a törvény erejével vessen véget az „anabaptista” álarcosbálnak, aminek révén a széljobb röhög a magyar bíróság betiltó határozatán. „Addig nem is fogok nyugodni, ameddig nem születik olyan törvény, amelyik egyértelműen kizárja annak a ››bújócskának‹‹ a lehetőségét, amit ma tapasztalunk.”

Úgy van, szülessen meg mielőbb. És hozzanak még sok, az állampolgári jogegyenlőségen alapuló, a nemzet érdekeit szem előtt tartó törvényt. Olyat, amelyik nem preferál ordítóan bizonyos társadalmi csoportokat, olykor szimplán a haverokat. És a kormány jó példával elöl járva szerezzen is érvényt ezeknek a szikáran semleges törvényeknek tekintet nélkül rendre és rangra (mert az úgy nem megy, hogy ha X lop, az bűncselekmény, ha meg Y akkor az privatizáció).

Na most ebből az aspektusból azért nem indul annyira fényesen a Fidesz-kormány. A bankadó módosító javaslata például annyira nyíltan arcátlan, hogy az ember már-már csettintene. Az elfogadott módosítás szerint ugye mindenki nyögi a bankadót kivéve a három év két hónap huszonegy nap nyolc óra hét perc tizennégy másodperce alapított biztosító. Szerintem egyszerűbb lett volna valami záradékot odabiggyeszteni, hogy mindenki perkál kivéve a Járait és barátait. És hát az is érdekes, hogy hozunk egy törvényt, melynek jegyében katonák, rendőrök, meg titkosszolgák három évig nem férkőzhetnének a politikai mézes bödön közelébe. Csak hát eredetileg a javaslat – aminek amúgy nincs sok veleje – öt évre szólt, ám amint kiderült, hogy ez kipenderítené pozíciójából a győri polgármestert, azonnal leszállították a határt 3 évre.

Hát ezekből a törvényekből és javaslatokból is látszik, hogy a hatalom pártatlanul, részre hajlás nélkül, még véletlenül sem legpőrébb érdekeit nézve alkotja meg a törvényeket. Nyilván így vetnek véget az elmúlt nyolc év züllött gyakorlatának.

Amelyik sok tekintetben gyomorforgatóan züllött volt, valóban. Én azok közé tartozom, akik nagyon szeretnék, ha fény derülne lopásra, korrupcióra, és akinél tolvajkulcsot találnak, azt zárják is be vele.

Ám ahhoz, hogy ez a bizonyos elszámoltatás ne szimpla leszámolás legyen, az kellene többek között, hogy hiteles, erkölcsileg feddhetetlen emberek vezényeljék. De ahogy látom, itten a templomból a kufárokat mintha a kalmárok akarnák kiűzni.

Tudom persze, az elszámoltatási kormánybiztos - főként az egykori Legfőbb Ügyész jóvoltából - tiszta mint a… nincs is erre hasonlat. De azért kicsit is hozzáértő ember azóta is azokon a szerződéseken röhög irigykedve, amelyeket az előző Orbán-kormány Informatikai Kormánybiztosságával kötött a jeles férfiú olyan óradíjért, amelynek szerintem a Wall Street gazdasági jogászai is csodájára járnának. És ha jól értem, a kormánybiztos úrnak nemcsak az előző kurzusban megesett tételes bűncselekményeket kell felderítenie, hanem a jogilag nehezen támadható, ámde erkölcsileg kétes stikliket is. Hát, kezdem érteni, miért őt szemelték ki a feladatra.

Ahogy nyilván a káderválasztás gyöngyszemének tekinthető az is, hogy az Állami Számvevőszék élére egy leginkább a lakhatási támogatási trükközésben eredményeket felmutató fideszes képviselőt sikerült kinevezni. Nincs is, ki nála jobban ellenőrizhetné a kormány munkáját!

Persze szigorúan a törvényesség jegyében.