A dolgok jelenlegi – mondhatni napszaki – állása szerint Bajnai Gordon személyében mind az MSZP, mind az SZDSZ megtalálta leendő kormányfőjét. Az óvatos állítás azért indokolt, mert a múlt hét folyamán tizennegyedik lehetséges aspiránsként bedobott gazdasági miniszter még vasárnap éjjel ahhoz a feltételhez kötötte jelölését, hogy a két párt vállaljon írásbeli kötelezettséget az általa képviselt program elszánt parlamenti támogatására.
Feltehető persze, hogy mire ezek a sorok megjelennek, Bajnai megkapta, amit kért, végtére ő az ultima ratio abban a szerencsétlen, kaotikus szituációban, amit Gyurcsány Ferenc – távozási szándékának minden jel szerint rosszul vagy egyáltalán nem előkészített bejelentésével – előidézett. De épp az utóbbi napok eseményeinek fényében látnunk kell, hogy a hirtelen támadt politikai krízis kezelését a permanens bizonytalanság, az óráról órára változó javaslatok, az ijesztő átgondolatlanság jellemezte, és kérdés, hogy a mégiscsak meghatározó szereplők a mindeddig tragikomikusan „fokozódó” helyzetet most képesek lesznek-e konszolidálni. Nem beszélve a saját, enyhén szólva felelőtlen viselkedésükről.
A fegyelmező erő természetesen nem más, mint az előrehozott választás veszélye. Mondjanak némelyek bármit közülük, szocialistáknak és a szabad demokratáknak – sőt: a demokrata fórum képviselőinek legalább annyira – tudniuk kell, hogy a jobboldali ellenzék idő előtti hatalomátvétele semmiképp sem az ország érdeke. És nemcsak azért, mert a választási kampány időben kitolja a minél gyorsabb gazdasági válságintézkedések bevezetését; nemcsak azért, mert a Fidesz jól titkolt programja zsákbamacska. Hanem azért, mert ez a populista kurzus – a korántsem elképzelhetetlen kétharmados győzelme birtokában, élve az alkotmány tetszés szerinti módosításának lehetőségével – aligha a demokrácia nagyobb dicsőségén munkálkodna. Döbbenetes hallani, amint türelmüket és ítélőképességüket vesztett, amúgy komoly értelmiségiek – köztük közgazdák, politológusok, jogászok – újabban az „akkor inkább legyenek előrehozott választások!”-felkiáltással nekiállnak bizonykodni, hogy ennél a balliberális tehetetlenkedésnél minden csak jobb lehet. Fütyülnek a sötétben. És majd később – és későn – fogják megérteni, mekkorát tévedtek.
Mentségükre legyen mondva: a hét éve lényegében folytatólagosan regnáló kormány és pártjai eljátszották támogatóik jó részének bizalmát. A koalíciós politika nem a Fidesztől szenvedett vereséget: saját hibái ásták alá a hitelét; és még az egypárti vircsaftot is csupán a világválság rendítette meg igazán. Meg maga Gyurcsány Ferenc, aki addig lavírozott az egymást követő, de soha be nem teljesült programjai között, amíg túl nem lépett rajtuk az idő. Aztán őrajta is. A Gyurcsány-paradoxont – tudniillik azt a tényt, hogy nélküle nincs 2006-ban választási győzelem, viszont 2009-re aligha kerül ilyen mélypontra a szocialisták támogatottsága – még sokáig nehezen fogja megemészteni az MSZP. Egyébként a szabad demokraták nemkülönben – mert tévednek, ha azt hiszik, hogy egyszeriben letörölhették magukról a közös kormányzás stigmáit.
Ezért most a jobb helyeken kötelező politikai erkölcs minimuma, hogy az SZDSZ esélyt ad a Bajnai-féle megoldásnak. Hogy néhány hét vagy hónap múlva nem kezdenek megint belső megosztottságuk szerint viselkedni; magyarán nem a Kóka–Fodor-mérkőzés aktuális állásától teszik függővé parlamenti magatartásukat. Az SZDSZ egyetlen ambíciója ma már úgy sem lehet más, mint fenntartani annak a lehetőségét, hogy Bajnai Gordon megtegye a gazdaságban és az államháztartásban, amit kell, és személyes szereplésével megpróbálhassa „felépíteni” magát a miniszterelnöki szerephez.
Ha a szabad demokraták aláírják a leendő kormányfő támogatására vállalt kötelezettségüket, annak nincs közjogi érvénye, de facto mégis azt jelenti, hogy a koalíció újraköttetik a szocialistákkal. Ami nyilvánvalóan szükséges a kormányzás stabilitásához, ugyanakkor persze új hídfőállást kínál a Fidesz friss offenzívájának. Bajnai ellen is azon az alapon folyik majd a karaktergyilkos kísérlet, hogy személyében hordozza az előző kormány minden bűneit, hogy Gyurcsány kreatúrája, hogy általa menti át magát a bukott rezsim. Nem baj: tudni való, hogy nem akadt volna olyan a konstruktív bizalmatlansági indítvánnyal megválasztott ember, aki a jobboldal kíméletére számíthatna. (Csak Surányi György elképesztő naivitása volt, hogy Orbán Viktortól legalább pozitív semlegességet kért.)
Ez most az a helyzet, amikor fel kell venni a kesztyűt. Egy év még globális válság idején is nagy idő: 2010-ig bármi megtörténhet. Ha Bajnai maga mögött tudhatja a két párt szilárd támogatását, netán az MDF eseti szavazatait, akkor – ha csodát nem is – igen sokat tehet az országért. Borzasztóan erős ellenszélben kell kitartania, ám a sikeres gazdasági konszolidáció egyszersmind azt az ígéretet is magában rejtheti, hogy a válságkezelésre szegődött kormányfő alkalmassá válik a prolongálható politikai megmérettetésre.
Témához kapcsolódó cikkek
itt,
itt és
itt olvashat.
HozzászólásokÖsszesen: 12 db
A hozzászólás csak regisztrált tagjaink számára elérhető, kérjük lépjen be vagy regisztáljon!
Elfelejtette jelszavát? Segítségért kattintson ide!
Kérjük, hozzászólásánál tartsa be az oldal szabályait. Erről és a moderálási elvekről itt olvashat részletesen!
Utóirat: az országot a csávából nem Gyurcsány Ferenc, nem is Bajnai Gordon, de nem is Orbán Viktor húzza ki. Hanem mi magunk.
Hát ez az, bugyuri! Hogy jöjjön valaki, aki majd megmondja, hogy mit tegyünk. Ezt a mentalitást akarta GYF miniszterelnök úr megváltoztatni. Nem sikerült. Pedig volt rá 20 évünk. Mindegyikünknek. Most várjuk az új messiást. Még az is lehet, hogy a szabadság felső régióinak megnyirbálása után rend lesz. Ez először keveseknek fog feltűnni (nekem sem, hiszen amióta van magyar világútlevél, azóta nincs pénzem utazni), mint ahogy az sem lesz nagyon snasssz, hogy a mostani kormányzó politikusokat vezetik el rabszíjon (ez még népszerű is lehet). És majd oszt a magasságos kéz, akármilyen színű is legyen, lehet, hogy Te (sőt az is, hogy én) is kapunk belőle. Csak ne kelljen önállóan gondolkodni, dönteni, cselekedni, mert az rizikós. Ettől vagy magyar?
Ma már tudjuk,hogy Surányi nem naiv volt,hanem Orbán korábban, a szakértői kormányról és annak vezetőjéről kifejtett beszédére hivatkozott.Az Ember Aki Sohasem Hazudott azzal hajtotta el,hogy ma már egészen más a helyzet.Engedtessék meg nekem,hogy feltételezzem,hogy olyan ideális helyzet amelyben nem Orbán a meghatározó,soha nem volt és nem lesz.Ennyit a politikusi beszédekről.Egyébként az Szdsz igéreteire nem innék mérget.Ma a Kóka vonal,holnap Fodoré,ma így,holnap úgy.Nem kellene itt időhúzásra játszani.A nép többsége Orbánt akarja,kapja meg.És ha nem kerülnek be a parlamentbe az ellenzék kis pártjai,s csak csekély létszámmal az Mszp,mindenki boldogan szembesülhet azzal,hogy milyen az ha ismét egy párti hatalom van,s működik zavartalanul a parlament ellenzék nélkül.
Hmm ki háboruzott, évek ota?
A bal oldal sosem ütött visza olyan bottal, mint amilyet az ellenzék használt GYF-el szemben...
Elöre míért kellene félni GYFtöl? mindig, mindenkor az emberi méltóságát adta...egyszer sem ment le kutyába...
A magam részéről nem háborúzni,normálisan megélni szeretnék,ami most,a legnagyobb veszélyben van!
Nemfog,nem kell uj pártot alapítania.Lemerem fogadni hogy ez az ember egy két éven belül visszafogja foglalni az Mszp-t.De ennek a visszatérésnek az első időszakát a leszámolással fogja tölteni, ami a mostani elitjük tömeges eltűnéséhez fog vezetni.Ebben Gyurcsányhoz
felfog nőlni az Ujhelyi féle hatalom éhes garnitura is.És ez után elkezdődhet a Fidesz elleni háború.De lehet hogy minket ez már nemfog meglepni.
Szerintem is GYF-nek uj modern pártot kellene alakitania, akkor ki szürhetné a régi megrögzött megélhetésieket....
Olyan emberek kellenek, akik nem felejtik el kikapcsolni a mobilt....
Egyetértek Gyu_46-tal, valószínűleg az MSZP támogatottsága jövő tavaszra (ha kitartanak addig) nem lesz jobb, de még rosszabb is lehet. De jöhetnek még újabb pártok is addig, új emberekkel, akikre érdemes lesz voksolni. Vagy: Gyurcsány alapíthatna egy új pártot - szerintem több van benne, mint amit az MSZP keretein belül ki tudott hozni, érdemes volna megpróbálnia.
Mészáros Tamás nagyon téved, ha azt hiszi, van értelme a kialakult helyzetben az időnyerésnek.
A helyzet - mint tudjuk - az, hogy komoly megszorítások jönnek.
Ha az összes választó körében ma 11% az MSZP támogatottsága, akkor ez után a válságkezelő program után a parlamentbe jutásért kell majd küzdeniük.
Az emberek ugyanis nem úgy gondolkodnak, hogy: igaz, a közüzemi számlák kifizetése után nem jut normális kajára, új ruhára, cipőre a családnak, de mit számít ez, amikor javulnak a makrogazdasági mutatók!
Sejtem, hogy mi lesz itt hamarosan és elkerülhetetlenül, de az MSZP és az SZDSZ most éppen azon dolgozik, hogy a FIDESZ 80-90% arányban győzzön.
Soha nem fogom megérteni ezt a mentalitást! Inkább ez a szakadék felé való rohanás,inkább még egy évig csak a nadrágszíjmeghúzás,inkább bármi,csak nehogy változás történjen,nehogy esetleg egyenesbe jöjjön az ország,mert aki ezt esetleg megteheti,azt a patás Orbán Viktornak hívják. Hát nem mindegy ki húzza ki az országot a csávából? Akár maga Belzebub,csak tegye már!Ilyen emberek miatt lassan szégyenli az ember,hogy magyar.
Kedves Drapedro!
Majdnem igazat is adnék a gondolataidnak, ha a következtetésed nem oda lyukadna ki, hogy jöjjön a FIDESZ. Ennek a veszélynek a nagysága sokkal riasztóbb mint az, hogy esetleg Bajnainak sikerül valamit összehoznia. (Kár, hogy már ezt sem hiszem nagyon)
Az öszödi beszéd fő mondanivalója pedig szerintem az, hogy szakítsanak az eddigi politikai stilussal és sokkal őszintébb kapcsolat legyen a választókkal. És ez, az egész rendszerváltás óta eltelt időszakra vonatkoztatva értendő.
A címben lévő szólás a maga egészében így szól: aki időt nyer, életet nyer. Ez a szólás valós tartalommal bír pl. mesterséges lélegezetésénél és más hasonló helyzetekben. Ettől eltérő esetekben, pl. politikai vagy bármilyen döntéseknél az, aki ezt a szólást hozza fel, gyakorlatilag a döntések, intézkedések halogatására, kontraproduktív időhúzásra szólít fel. A szocialisták és személy szerint Gyurcsány politizálását is az "aki időt nyer, életet nyer" elv hatja át, lassan 6 éve. Emlékezhetünk még, Gyurcsány tulajdonképpen ennek az elvnek a látszólagos győzelmét triumfálhatta őszödi önvallomásában, amikor azt mondta: majd bele döglött,hogy úgy tegyen, mintha kormányozna.
A 2006-os választási győzelem az elv helyességének illúzióját keltette, olyannyira, hogy azóta ez a szocialisták egyetlen, bámulatos tönörségű politikai programja. Az illúzió bukását pedig most tapasztalhatjuk meg, amikor bukik a párt, és bukik az elv emblematikus képviselője, a miniszterelnök. És, ami ennél fontosabb, bukunk mi is.
A tapasztalat azt mutatja, hogyha amikor a politika időt nyer, az ország időt veszít. De persze, ez sem a politikát, sem a cikk íróját nem igazán érdekli. Az író legalább is elfelejtette kifejteni, hogy a politikai időnyerés, a "prolongálható politikai" megmérettetésre való felkészülés miért szolgálná az ország lakosainak érdekét? Ezt a cikket kárt volt közzétenni, elég lett volna az érintett politikusoknak egy kör e-mailben megküldeni, a választók számára - és hasznára - ugyanis semmilyen értelemmel és jelentőséggel nem bír, tudniillik a szerző lényegében kifelejtette az ő érdekeik vizsgálatát a cikkből.
Illetve mégsem. Azt mondja, a párt érdeke a nép érdeke is. (Vastaps).