Hetilap kereső

Csapody Miklós írása

Mindennapi betevő mérgünkről már rég nem mi gondoskodunk, hanem esszük, amit elénk tálalnak. Aktuális lázálmainkat sem mi magunk álmodjuk, ők álmodnak minket. Mint a mégis csak svéd nyugdíj, ami mégsem kellene (Varga, a múlt héten), pedig nem baj, hogyha mégis svéd lenne (szintén Varga, de ma), csak épp korábban nem kellett, ilyesmit mondott a Fidesz.

Mivel a Fidesz még nem mondott semmiféle kézzel foghatót, kirajzolódni látszik a negatív program, tudniillik hogy mit nem. Aztán esetleg mégsem vagy mégis (bármelyik magyar szó bármikor szükség szerint törlendő). Mádi után megint itt van Varga, de vele nem lesz egyszerű elbánni. Talán jobb mégis hallgatni, bár ez nem Molnár Oszkár-típusú kérdés.

De mára még itt van Hagyó Miklós is, aki azt mondja, nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani (©Kósáné Kovács Magda). Igen, a KRESZ-ben tanultuk, mennyire fontos, sőt életbevágó látni és látszani egyszerre, csakhogy a BKV-történetnek nem ez a lényege. Ami ott folyt, addig sem volt titok a beavatottak számára. A nagy BKV-sztori veleje, hogy valaki időzítve, szakaszosan kitálalt, valakinél valamit (szerződéseket stb.) találtak, és ez a sok megtalálás mostanra érett be.



Elvileg persze el tudom képzelni, hogy ez a BKV-história önmagától, vagyis bentről (tehát a főszemélyzetistől, a buszok állapotától, a szakszervezettől) dőlt össze, mert az igazság végül mindig kiderül (?), de, mint a rendőrök mondják, szerintem is kissé életszerűbb, hogy valaki kívülről segített. A bot vége sokkal közelebb is lehetett lett volna, de igazán nagyot ütni Hagyón és a pártján csak most volt érdemes.

Némelyeknek legfrissebb lázálma, hogy a kétharmados Fidesz ősszel majd jól elhalasztja az önkormányzati választásokat.

Az írás folytatását a ParlamentBLOG.hu oldalon olvashatja.