Hetilap kereső

Bonifert Mária írása

Volt egy kiváló bűvészünk, úgy hívták, Rodolfo. Fantasztikus trükköket tudott. „Csak a kezemet nézzék, mert csalok!” – mondta mindig. Néztük, néztük, de nem jöttünk rá, hogyan csinálja...

Nézzük, nézzük az új kormány kezét, jól trükközik, de azért nem tud mindenkit megtéveszteni. Itt van például az állami tulajdonú cégek, intézmények bérének kétmillió forintban való maximálása. Kétmillió irdatlan sok pénz egy mezei állampolgár számára, a tizedével is kiegyezne, havonta, bruttó. Ezért aztán a döntés rendkívül népszerű. Igen ám, de van egy kis szépséghibája, jobban mondva kettő. Az egyik: a döntést nem a most regnáló, hanem még a Bajnai-kormány hozta, azzal a különbséggel, hogy ő az egyéb juttatásokat is korlátozta. A Fidesz-kormány ezt „kifelejtette”: magyarán annyi béren kívüli juttatást adhat az új vezetőknek, amennyit csak akar, éves alapbérüknek akár a dupláját is. Nem szólva arról, hogy ezek a juttatások igencsak szubjektívek! Bárkinek, bármilyen nagyságrendben adhatók, és persze elvehetők, így igencsak szoros pórázon tarthatók a leendő vezetők. Az, hogy bármelyik egyszerű kormánytisztviselő bármikor, indoklás nélkül kirúgható, még inkább növeli a szervilizmus, a „ne szólj, szám, nem fáj fejem”-mentalitás veszélyét. És a kirúgottaknak még végkielégítést sem kell fizetni! A törvényeket visszamenőleg macerás lenne megváltoztatni, de a végkielégítésekre 98 százalékos adót lehet kiróni, és ha még a fizetendő járulékokat is hozzászámítjuk, hát még a „végkielégített” fizet. Nem zseniális?

Simor András fizetésének kétmillióra történő „zsugorítása” is ügyes trükk. Ha nem tetszik neki, önként felállhat a Nemzeti Bank elnöki székéből, s nem kell megsérteni a különféle európai jegybanki szabályokat. Egyébként is, Simornak sötét „offshore”-ügyei vannak, senki sem fogja sajnálni.

Nem kevésbé ügyes húzás, hogy a törvényalkotási dömpingben a törvényjavaslatokat nem a kormány, hanem egyéni képviselők nyújtják be. Így nem kell lacafacázni, hosszadalmasan egyeztetni az érdekképviseletekkel, szakszervezetekkel: egyik nap benyújtjuk, másnap (vagy még aznap) elfogadjuk. Mennyivel egyszerűbb! (Hogy ez az előző kormánynak miért nem jutott eszébe?)

Leleményes megoldás, hogy a nemzeti hírközlési és informatikai szuperhatalom elnökét kilenc évre betonozzák be, és a kinevezés joga az Országgyűlésé. Így a médiafelügyelet – papíron – a kormánytól független, és elkerülhető egy olyan „kekeckedő” uniós kritika, mint amilyet Románia, Szlovákia és Szlovénia kapott, mert nem biztosították a hírközlési szervezet függetlenségét. (Ügyetlen balekok.)

Szuperötlet a „gördülő” rendőrség is. A Fidesz még a választási kampányban megígérte, hogy két héten belül mindenütt lesz rendőr, ahol csak kell, és lett is. Igaz, hogy többnyire csak ideiglenesen, egyfajta pofavizit formájában: ott volt a rendőr két napig, aztán továbbállt, és megmutatta magát a következő településen. Nem is volt addig bűnözés! A tyúklopást elhalasztották másnapra.

S lehetne folytatni: a felsőzsolcai árvíz ürügyén (árterületen épülhettek áruházak) ki lehetett rúgni a Közép-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség vezetőjét, hogy helyet csináljanak a környezetvédelmi államtitkár volt titkárnőjének, egy általános iskola igazgatónőjének. (Ki emelhetne kifogást?) „Biztatóan” alakulnak a gázszolgáltató cégekkel folytatott tárgyalások is. Ha a gázár befagyasztásával lehetetlen helyzetbe hozzák őket, önként kivonulhatnak a piacról, s lehet máris államosítani. Új helyek az új klientúrának. Zseniális.
Csak a kezüket figyeljük! A szemfényvesztés eddig (szinte) mindig sikerült. Hátha ezentúl nem jön be.