Hetilap kereső

Mészáros Tamás írása

Bokros Lajos azt üzente, hogy e hét végéig még tájékozódik, aztán meggondolja, vállalja-e a Magyar Demokrata Fórum EP-listájának vezető és a legjobb esetben is egyetlen elnyerhető helyét. Ez a „nekimenjek, ne menjek” mórikálás divat lett mostanában; a politika szereplői először megállapodnak a színfalak mögött, aztán, mintegy felcsigázandó a médiaérdeklődést, futnak még néhány kört döntésük nyilvános bejelentése előtt.

Nehezen képzelhető el, hogy Bokros Lajost Ukrajnában és csakugyan a sajtóból lepték volna meg Dávid Ibolya vele kapcsolatos tervei – de nem is ez a fontos. Hanem az, hogy egyáltalán húzónévnek tekinthető-e az egykori pénzügyminiszter a majdani uniós képviselő-választáson, s kivált az MDF jelöltjeként?

Vagy csupán – ahogy mondani szokás – jó ötletnek tűnt. A párt-PR tervezői most nyilván úgy ítélték meg, hogy az MDF-nek valami blikkfangos bejelentéssel kell előállnia, megmozdítandó a közélet fantáziáját. Ne tagadjuk, ez valamelyest sikerült, bár bizonyára nem egyedül Katona Kálmán tartja viccnek, hogy a magát egyedüli konzervatív erőként aposztrofáló MDF hívei épp a liberális gazdaságpolitika egyik apostoláért, nem mellesleg a jobboldal nemrég még kiátkozott nemzetrontójáért kampányoljanak az európai képviselő-választáson.

Ám ennek a már-már frivol bejelentésnek a hírértéke – ha folyamatosan és ügyesen karbantartják – hosszabb időn át fenntartható. És ez mindennél fontosabb szempont a demokrata fórum mai helyzetében, főként, ha meggondoljuk, hogy a netán felháborodni készülő konzervatív szavazók alighanem rég nincsenek a párt támogatói között. Érdekes volna tudni, hová lettek, ha voltak valaha is; mindenesetre mára már bizonyosnak tűnik, hogy az MDF-et nem egy ideológiai alapon jól azonosítható, öntudatos kereszténydemokrata bázis tartja életben, hanem azok a – mondjuk úgy – politikai mértékletességre vágyó csoportok, amelyeknek a Fidesz radikalizmusa és az SZDSZ liberalizmusa egyaránt sok, a „kommunistákból” meg eleve nem kérnek. Nem alkotnak fanatikus szavazótábort, választói attitűdjük valójában a bizonytalanokéhoz áll a legközelebb.

Szakértői ezért győzhették meg Dávid Ibolyát arról, hogy elsősorban markáns személyi üzeneteket küldjön az EP-kampányban, és ne tartson semmiféle virtuális „bázis” lázadásától. Persze Bokros Lajos nem feltétlenül idol a mai MDF amorf táborában, de elutasítottságát sem érdemes eltúlozni. Mert akinek a Fidesz populista szólamai amúgy általában sem jönnek be, az már feltehetően hajlik az értelmes megközelítésekre, ha gazdasági kérdésekről van szó. És meg kell adni, az utóbbi években a demokrata fórum centruma meglehetősen eltávolodott a jóléti illúziókeltés politikájától – úgyhogy mindazok számára, akik még követik a dávidi vonalat, voltaképp Bokros elképzelései sem lehetnek az ördögtől valók. Mindenesetre ha a párt őt állítja EP-listája élére, akkor ezzel a meglepő gesztussal azt jelzi, hogy érdemben akar tenni valamit a válság leküzdésére, és ehhez kéri szavazói támogatását. Rendkívüli időkben fogadjuk el a rendkívüli megoldásokat.

Csakhogy amennyire empatikusak lehetünk Bokros jelölése iránt, legalább annyira okunk van értetlenül fogadni, hogy néhány nappal később az MDF megnevezi következő, vagyis kettes számú aspiránsát, mégpedig Habsburg György személyében. Mert ez már tényleg csak ötlet, és – az esélytelenség tényétől függetlenül is – azért komolytalan, mert a Magyar Vöröskereszt mégoly nagyra becsült elnökének a közvélemény szemében nincs semmiféle társadalompolitikai relevanciája. Persze éppen Bokros ellensúlyozására annyiban megfelel, amennyiben egy felvilágosult Habsburg neve kedves lehet a feltételezett, „igazi” konzervatívok füleinek. És éppen ezért ebben a jelölésben vegytisztán kimutatható a választói palifogásra szakosodott PR-fantázia.

De a lényegi kérdés az, vajon mihez kezd az MDF egy valóban politikai dilemmával. Dávid és társai most zászlajukra tűzik azt a Bokrost, aki nemhogy a miniszterelnök, de még a Reformszövetség jóval radikálisabb kríziskezelő csomagját is elégtelennek tartja – viszont a demokrata fórumnak a parlamentben mégiscsak meg kellene alkudnia a kormánnyal. Meg a szabad demokratákkal, hiszen együtt érdekeltek abban, hogy a szocialista kurzus kitartson, ugyanakkor elfogadja a lehető legkeményebb kiadáscsökkentést. A Gyurcsánnyal folytatott vita épp a „lehető” értelmezésén folyik – míg végtére valahol, jelesül talán a Reformszövetség tervezete körül összehozható volna a hárompárti egyezség.

És ez hasonlíthatatlanul lényegesebb, mint az, hogy ki vezeti a fórum EP-listáját.

Ha Bokros, hát legyen Bokros.