Én se járok Armani öltönyben, sőt még egy kopott frakkom sincs. Nem is mehettem volna el az operabálba, úgy zavart volna el már a kőoroszlántól a portás, mint annak a rendje. Mégis az a benyomásom saját magamról, hogy akkor sem öltöznék másképpen, ha nem volnék úgymond parlamenter.

Az említett öltözettudományi szakírás közepe táján aztán Bokros slamposból egyszer csak nagy hirtelenséggel korrekt lesz. Ez az igazi gyors metamorfózis, pedig közben ruhát (köpönyeget) se váltott. Azt sem tudom, öltözhet-e bárki inkorrektül, ez volna a korrekt ellentéte, ezek szerint nyilvánvalóan igen, talán például akkor, amikor a király meztelen.

Ezt a meztelenséget azonban politicailag nem correct, de ma már nem is ajánlatos dolog észrevenni, baj lehet belőle. Hiszen a programnál sokkal fontosabb az öltözék, tekintve, hogy ugye programja bárkinek lehet (lehet, de nem mindenkinek van, minek), jól öltözni pedig nem akárki képes, arra születni kell.



Orbán és Mesterházy Attila öltözetének műbírálata után Bokros Lajosnak is jut a cikkben összesen vagy hét sor, no meg egy szép színes fénykép, amin előadás közben látható, amint az MDF választási programját tartja a kezében (neki van). A kissé darabosra sikerült összeállításból végül is annyi kiderül, hogy a divatszakértők szerint melyik miniszterelnök-jelölt öltözködése hogyan változott, ezekkel a változtatásokkal kikhez óhajtottak volna közelebb kerülni, egyáltalán, mit akarna kifejezni új megjelenésük. Bokros, a korrekt azonban nem a választásokra öltözött.

Az írás folytatását a ParlamentBLOG.hu oldalon olvashatja.