Karácsonyi számunkban Fencsik Flóra „szépkorú újságíró” bejelentette: visszavonul a közügyektől. „Kiszáll.”
Nem vonatkozik már rá a kor nyűge, él békésen, mint hal az ütésbiztos akváriumban. Mester Ákos válaszcikkében
tagadta a visszavonulás jogosságát, és szót emelt az „idősek szólásszabadságáért”. Szécsi Éva, Popper Péter, majd Ungvári Tamás folytatta előző számainkban a disputát. Legutóbb Miskolczi Miklós blogbeli hozzászólását olvashatták. Fencsik Flóra mostani írását vitazáró cikknek szánja.
– Csak aztán nehogy úgy járj, mint a veterán rockzenekarok, akik évente búcsúkoncertet adnak – nevetett Feri fiam, amikor megtudta, hogy a kiszállásomról írok.
Igaza lett. Lám, itt körmölöm megint az utolsó utánit. A szerkesztőség kedves figyelméből s szándékomtól függetlenül vitaindító lett az írásomból. Pedig csak valamiféle személyes-szociális önvallomásfélének íródott. S lám, kiváló szerzők sorát sikerült bölcs eszmefuttatásokra sarkallni. Az „öregség” mint hívószó útnak indította filozofikus gondolataikat.
Más kérdés, hogy ezek a gondolatok – nagyjából – egészen más irányba röpködnek, mint amerre a Kiszálló című cikkem tartott. Félreért, aki úgy olvasta, hogy az öregek szólásszabadságáról írtam. Dehogy vitattam én! Csak a magamét. És nem közönyből. Sőt. Hogy miért? Csak ismételhetném magam.
A Kedves Olvasó, ha van ideje-kedve, és eltette a 168 Óra karácsonyi számát, elolvashatja. Nem „a kor nyűgétől” akarok megszabadulni, Főszerkesztő Úr. Ellenkezőleg. Egyszerűen nincs képem öngondoskodásról, felelősségről papolni azoknak, akik helyettem dolgoznak, szoronganak. Nem haragot, hanem hálát érzek a fiatalabb nemzedékek tagjai iránt. Még akkor is, ha néha kíméletlenek. Vajon én hogyan vélekedtem lobogó hajú, ifjú lányként az akkori hatvan-, hetven-, nyolcvan-, kilencvenévesekről? Nem emlékszem, de nyilván biztosra vettem: velem ez nem fordulhat elő.
Attól, hogy nem veti bele magát a haddelhadd közepébe az ember, még nem görbül el a világ gyémánttengelye. Elvégre az idősek, a gondolkodó idősek se írogatnak mind cikkeket, nem állnak mind egyetemi katedrákon. Mégsem szűkül be a tudatuk, ha nem akarják. Nem mihasznák, ahogy Illyés vélte. Az akváriumhasonlat szándékom szerint nem azt jelentette, hogy bambán tátogva úszkálunk körbe-körbe. De tagadhatatlan, hogy valakik beszórják nekünk az eledelt az év minden hónapjában, még a nem létező tizenharmadikban is. Az aktivitásnak, a szolidaritásnak számos módja van, az információ csőstül árad, az üvegen át is, annak, aki érdeklődő.
A vészes világválság nem minket, idősebbeket sújt elsősorban. Bárcsak reménykedhetnénk abban, hogy unokáink, dédunokáink nemzedékének is olyan védett időskor adatik majd meg, mint a gyakran panaszkodó, követelődző maiaknak. Rájuk mi vár? Őket kik táplálják majd?
Kis alázat, kis méltányosság, csak erről akartam szólni kiszállás előtt.
HozzászólásokÖsszesen: 5 db
A hozzászólás csak regisztrált tagjaink számára elérhető, kérjük lépjen be vagy regisztáljon!
Elfelejtette jelszavát? Segítségért kattintson ide!
Kérjük, hozzászólásánál tartsa be az oldal szabályait. Erről és a moderálási elvekről itt olvashat részletesen!
Kedves Flóra! A visszavonulásában, ha jól értem, az a lényeg, hogy nem gondolja magáról, hogy ki kellene oktatnia azokat a fiatalokat, akik most, aktívak lévén a terheket hordozzák, és, bár nekünk sem volt mindig fenékig tejfel, de a jelenlegi teherhordó korosztálynak tényleg sok jutott. És, mivelhogy ezzel nekik maguknak kell megküzdeniük, nem érzi Ön, és én sem érzem, hogy az ő helyükbe nem léphetve ne akarjunk okosabbnak látszani.
Természetesen viszont, ha van valamilyen élettapasztalatunk, amivel megkönnyíthetjük gondolkodásukat, gondjaikat, akkor azt tegyük meg, a szeretettel adott jó tanácsnak családon belül is, és a sajtóban is továbbra is van helye.
Jó egészséget kívánok Önnek.
Azt hiszem ,érteni vélem Ferencsik Flora irását.
Hogy az öregkor szépkor legyen az valahol az egyénen is mulik,tudni kell illö szerénységgel megöregedni.A mai fiatalokon másféle több rétü kihivások vannak amivel szemben sokszor tehetetlenek,ugy gondolom, hogy a mai öregeknek, ha nehezebb is volt az ifjuság, 'felnött életkezdete, ennyire nem volt komlikált mint a mai huszon-, harminc-, söt még a negyveneseknek is.
Nem volt ekkora ki, vagy rálátásunk a világra nagyobb jussuk/?/ inkább megbecsülésük volt az akkori öregeknek társadalmi szinten, családot nem emlitem, mert az természetes, hogy a család szeresse, segitse az öreg családtagot, aki viszonzásul segit ahogy, amiben bir.
gyerekeim, unokáimon látom, hogy nem egyszerüfiatalnak lenni sem, mivel ök aktivak jogosabb az esetleges höbörgésük.
Azt tulzottnak érzem, hogy bedobják a 13.nyugdijat is, mert mi már azért megdolgoztunk, és nem is keveset.....a világ szerencsésebb felén az öregek a nyugdijukból potolják a fiatalkorban le maradt utazásaikat pl.itthon egy-egy könyvet csak néha meg csodálok,vagy sikrül megsporolni a rá valot, vagy nem.....de mindezek ellenére azt hiszem a mai aktivaknak nehezebb, kilátástalanabb, az öregségük nem saját hibából.....unokák öregkorára nem is merek gondolni.
Mindent öszevetve, mégis ugy gondolom, nem kell begubozni, ha letudtunk a fárol mászni, akkor az ember, az emberiség, a természet megtud ujulni jo irányba is.
T. Fencsik Flóra!
Kérni szeretném önt, hogy ne bucsúkoncertezzen, irjon amiröl véleménye van, ha másért nem, hát, hogy az okos , tanult ifju ujságirók /némelyike/ is tanulhassanak, stilust,jómodort,korrektséget, és még sorolhatnám.....
Jó egészséget,jó irkát kivánok .
Kedves Fencsik Flóra!
Nem tudom olvassa-e a hozzászólásokat, ha nem, akkor is le kell írnom, mélységesen meghatott a cikke. Tudom, hogy nem az idősek szólásszabadságáról akart írni. Amiről írt az a megértés, tolerancia, együttérzés. Kedves Flóra, Ön jó ember!
"A mi nemzedékünk nem mehet szellemi nyugdíjba, ameddig a tanúk padjára kell lépnünk, s kérlelve szólni egy nemzethez, hogy kétszer ne lépjen bele a kárhozat folyójába"
"A múlt s annak intelme és tapasztalata belénk szorult"
Ungvári Tamás ez utóbbi szavaihoz hozzáfüzném: "(Nem tarthatjuk meg magunknak)"
Jó egészséget kívánok!