Hetilap kereső

Mátyás Győző írása

Hát persze, hogy egy Barcelonáról írott dicshimnusznak kellene ezen a helyen állnia. Mert, hogy május 22. a Bajnokok Ligája döntőjének a napja, és akár még egy hónappal ezelőtt is mindenkinek – ideértve a cikk szerzőjét – szent meggyőződése volt, hogy ebben a fináléban ott lesz az FC Barcelona. S nem csak, hogy ott lesz, de diadalmaskodik is majd a meccsen és elnyeri a kupát. Én például úgy voltam ezzel, hogy szinte indifferensnek gondoltam, hogy ki lesz a Barca ellenfele a döntőben, mert nem tudtam elképzelni más eshetőséget, mint a spanyol csapat győzelmét.

Nyilván a szép futball szerelmeseként gondoltam mindjárt valóságnak a vágyaimat, és a kreatív, szemet gyönyörködtető foci iránti rajongás tompította el a realitásérzékemet. S ezért nem számoltam azzal, hogy az nem feltétlenül van úgy a fociban, hogy mindig a legtehetségesebb, a legvirtuózabb csapat győz. De mentségemre legyen mondva, hogy az utóbbi időben ez éppen így volt. Nyugodtan át lehetett írni a híres linekeri bon mot-t, legalábbis a klubfocit illetően, hogy ez olyan játék, amelyet 22 ember játszik és a végén az FC Barcelona győz. Ez a tudat igen megnyugtató volt, és valahogy megerősítette az embert abban a hitében, hogy azért vannak a világnak olyan területei, ahol mégis rendben mennek a dolgok, mert a talentum érvényesülni tud. Márpedig – ahogy írtam e helyütt erről korábban – a Barcelona azért volt a fociínyencek kedvence, mert esetükben a szemkápráztató teljesítmény, a trükkös játék eredményességgel párosult.

Ideáig jutva azért konstatálnom kell, hogy önkéntelenül így is csak meglett az az elöljáróban említett glorifikálás. Azért mert a szép foci művelőinek kijáró ámulat továbbra is a Barcát övezi. Függetlenül attól, hogy végül is kiestek az elődöntőben. Kiverte őket a látványos játékban a spanyolokat meg sem közelítő, ám gépezetként, szervezett mechanizmusként eredményesebben működő Internazionale. S felteszem, a Barcelona játékosai igen csak elcserélnék ezt a „szép fociért” járó közönségdíjat, a BL-döntőn való részvétellel.

Az Inter továbbjutása azért is érdekes, mert a csapat némileg önmagát legyőzve, korábbi stílusát visszanyesve kezdte el inkább a precíziós futballt játszani. Az Inter éppen arról volt felismerhető, hogy olasz mértékkel mérve egészen változatos focit művel, Ronaldotól Recobáig, Verontól Vieriig van egy rakat képzett játékosa – csakhogy hiába állt kitűnő erőkből, csapatként valahogy sohasem tudott jól működni. Legalábbis nemzetközi szinten. Amikor is jött Jose Mourinho és „összerakta” a csapatot. Mégpedig valószínűleg az utóbbi 10 év leggyengébb állományából. Mert ebben a keretben – leszámítva talán nagy kedvencemet, Javier Zanettit, no és persze Diego Militot, aki szédületeset focizott a döntőn is – nincs igazán nagy zsugás focista. Zanetti viszont – jóval fiatalabban – ott volt az elmúlt tíz év csapataiban is. Akkor mégsem jött össze az eredmény. Most viszont igen, és ennek minden bizonnyal tényleg Mourinho a titka.

Persze a másik oldalon, a Bayern München kispadján is egy nagy edző guru ült, Van Gaal személyében – bár megítélése portugál kollégáénál jóval ellentmondásosabb. Ő is elsősorban csapatként bütykölte össze újra a Bayernt. Ám ő azt az utat választotta, hogy a német együttes hagyományos erényeit, a küzdőszellemet, az akaraterőt, mozgósította. Külön pikantériája a történetnek, hogy Mourinho „inaskodott” is Van Gaal keze alatt.

Tavaly a két leglátványosabb futballt játszó csapat vívta a BL-döntőt, ez évben meg a pillanatnyilag két legprofesszionálisabb.
Amelyek közül szombat este a kétségkívül jobb csapat győzött. Okosan, fegyelmezetten és olykor jól is játszott az Internazionale, a nevéhez méltóan internacionális gárda – olasz csapat egy árva olasz játékos nélkül a pályán. Már ami a kezdő tizenegyet illeti. De hát ez már a globalizált világ természetes velejárója. A lényeg, hogy ez a – Jose Mourinho keze által hihetetlen szakszerű módon összegyúrt – nemzetközi gárda olyan higgadt professzionalizmussal nyerte meg ezt a meccset, ahogyan azt csak a legnagyobbak tudják.

Úgyhogy megérdemelték a BL-győzelmet. Aki kiveri a Barcelonát, az rá is szolgált a trófeára.