Hetilap kereső

Bölcs István írása

Az MTI legújabb fotókötete az 1957–1967 közötti tíz évet idézi. Ennek az időszaknak az első felét titulálják a történészek a konszolidáció korának. A folyamatot az 1962-es amnesztia zárta le.

Kortárs voltam. Átéltem.

A karhatalom bárhol s bármikor igazoltathatott. (Megvédjük a békét, tudják!) Eszpresszóban, vendéglőben, kocsmában, restiben ki voltál téve annak, hogy bejött néhány – nem feltétlenül bizalmat keltő – civil, majd hasonló fizimiskájúak uniformisban, fegyverrel, elállták a kijáratot, és kérték a személyi igazolványodat. (Velem is többször megesett például az igencsak jámbor, az aktuálisan történteknél sokkal biedermeierebb Déryné cukrászdában is.) Hogy efféle ellenőrzés tárgya légy, ahhoz nem kellett semmit sem csinálnod. Elég, ha ott voltál.
A fényképeken – nézzék csak! – fény alig, árnyék annál több. A sötétben bujkálók retteghettek.

Nyomott időkben nyomottak az emberek is. Sokunknak feltűnt (nekem is), hogy igazoltatáskor a szerv rendre nem a nevünket nézte elsőnek, nem is a fényképet vagy a lakcímet, hanem kettényitotta, kisimította középen a füzetecskét, és azt vizsgálta nagy hunyorogva. De hát mit nézett?

És mert ez másoknak is feltűnt, csakhamar beindult a pesti folklór. E szerint ott, ahol az öltések összekapcsolták az 1954-ben bevezetett igazolványt, pontokból és függőleges vonalakból álló minta látszott. (Valóban.) Mondjuk: sorvezető. Amelyből – spekulálta ki a megfélemlített jónép – kinek-kinek kiolvasható a káderlapja. Oda van pontozva, hogy osztályellenség vagy-e, vagy elvtárs. (Hiszen mindent tudnak rólad. Aktába írják...) Ezért kezdik ott a böngészést a közegek.

Természetesen végeztünk összehasonlító vizsgálatokat a hozzáférhető igazolványok között, és igaznak bizonyult, hogy voltak eltérések a pontok és szaggatott vonalak számában, ritmusában. De a differenciák logikájára, jelentésére (ha volt egyáltalán) rájönni nem tudtunk.

Elégedjünk meg annyival, hogy maga a feltételezés, amely közszájon forgott, mutatta az idők zordságát, az általános kiszolgáltatottság és bizonytalanság érzéseit. Az állami és a privát gyanakvások elterjedtségét. (Akkoriban ezt éberségnek nevezték...)

Aztán persze finomodott a kín. 1957. május elsején már tele volt a felvonulási tér. Kádár hamarost Hruscsovot fogadta, majd Che Guevarát, Münnich Ferenc mulatós nótákat énekelt a parlamentben az észak-koreai kormányküldöttség tiszteletére, hétköznapi nők-férfiak randevúztak a Nemzetinél, ahol a hatos megállt, lett Pannónia motorkerékpár, Ganz motorvonat, alumíniumgarázs. Ikarus váltotta a Fakaruszt, Záray Márta és Vámosi János énekelt, Gagarin a szomorú szemű Kádárnéval táncolt. Megszületett a tízmilliomodik magyar állampolgár, századik adását ünnepelte a Szabó család. A Fémbútor- és Drótszövetgyár szocialista brigádja közös mozilátogatásra ment a (helyreállított) Corvinba, labdarúgó-válogatottunk látogatást tett a Louvre-ban. (Ahogy szokta. S ahogy kell.)

Terjedt a televízióláz. Itt látható a bemondók első aranycsapata: Tamási Eszter, Takács Mária, Varga József, Lénárt Judit, Kudlik Júlia és Lugossy Zsuzsa.

Már van táncdalfesztivál, Metro meg Omega együttes, Ki mit tud?. November 7., április 4. és május 1. előtt mérnek import banánt Ecuadorból. Nemcsak szovjet olajos hallal csalogat a Mézes Mackó a Kígyó utcában. Az EMKE éttermében vasárnaponként Wellington-bélszín is rendelhető. Építjük az Erzsébet hídat, az aluljárót, a lágymányosi lakótelepet. Forog az Álmodozások kora, A tizedes meg a többiek, a Thália Színházban a Rozsdatemető megy telt házakkal.

A fotókon a szolid konszolidáció helyére a magabiztos reklám lép. Az önreprezentáció. A képeken több a fény, mint az árnyék. Jól élünk. Jól élünk? Mutatjuk. S attól függ, merről nézzük. 1950 felől nézve: nagyon jól. 1980 felől: éppen csak.

Mindenesetre a kép, amit most mutatunk magunkról, itt, a Budapest Táncpalota bárjában, igencsak messze van az 1957-es kocsmai razzia setét fotóitól. Itt látható ugyanis a Kádár-korszak első évtizedének derűs aranyifjúsága, amint Martinit konzumál. Mosolyogva koccint a jövőre.

La jeunesse d’Orée.

Zalatája malagyózs.

Délibáb minden mennyiségben...