2012. május 26. szombat - Fülöp, Evelin. Holnapi névnap: Hella
A videó lejátszáshoz Flash Player, és engedélyezett Javascript szükséges!
LEGÚJABBAK A ROVATBAN
Nehéz idők
progresszív blog
2012. május 25. 15:40
Egy mondat az igazságról
hirado.hu
2012. május 24. 11:23
LEGÚJABBAK A 168ORA.HU-N
A miniszter a magyar cigányokról Erdélyben
2012. május 25. 21:05
Ilyen idő lesz a hétvégén
2012. május 25. 19:16
LEGÚJABBAK A FÓRUMON
Hmmm....
kertész
-
2012.05.26 05:12
TILTAKOZÁSOK, DEMONSTRÁCIÓK
Skubi
-
2012.05.25 23:41
Szalai Annamária 9 évre
kykicz
-
2012.05.25 22:32
ORBÁN A MAGYARSÁG MEGOSZTÓJA
Qkory
-
2012.05.25 21:52
Létrejön-e az ellenzéki összefogás Orbánnal szemben?
Rózsa Misi
-
2012.05.25 21:45
magyarfoci
Rózsa Misi
-
2012.05.25 21:43
Társalgó, 2012. május
nonest
-
2012.05.25 21:40
ÚSZÁS
csi77a
-
2012.05.25 20:19
História
Csülök
-
2012.05.25 20:13
A FIDESZ vizet prédikál, és bort iszik......
zoja
-
2012.05.25 19:50
168óra - A hetilap
Hetilap kereső
Péntek, 2010. január 29. 08:47
Bonifert Mária
írása
A ballib értelmiség ballépései
Ebben a rovatunkban hivatásos közírók gondolják tovább a 168 Órában megjelent valamely témát, kiegészítve vagy vitatva, helyeselve vagy elutasítva. Lapunk fenntartja a rövidítés és szerkesztés jogát, akár egyezik az itt megjelent vélemény a szerkesztőség álláspontjával, akár nem.
Csak a barátaimtól ments meg uram, az ellenségeimmel majdcsak elbánok! Ez a mondás jutott az eszembe, olvasván prominens értelmiségiek előrejelzését a következő esztendőről.
Mert mit lehet kezdeni Hankiss Elemér azon kérdés-kijelentésével: „Vajon tovább folyik-e leszakadásunk Európáról és a fejlett világról, vagy – ha lassan és észrevétlenül is, de – újra elindul felzárkózásunk?” Ellenkérdeznék: vajon miben számszerűsíti Hankiss folyamatos leszakadásunkat? Milyen mutatókat vesz figyelembe? Azt, hogy az egy főre eső GDP az utóbbi tíz évben (az utolsó két év kivételével) folyamatosan nőtt? Azt, hogy a nemzeti össztermék vásárlóértékben tíz évvel ezelőtt az uniós átlagnak csak 51 százaléka volt, 2008-ban már 62 százaléka? Való igaz, az utóbbi két év a GDP szempontjából nem volt sikersztori, de a válság következtében más oszágokban sem. (Kivéve Kínát, Indiát, Brazíliát, de ez egy másik történet.)
Leszakadás-e az, hogy 2007-ig a magyarországi reálbérek folyamatosan nőttek, igaz, 2007-től valamelyest csökkentek (2007-ben 4,5, 2008-ban 1,5, 2009-ben 4 százalékkal), viszont közben a Gyurcsány–Veress-páros – Európában
példátlan módon – 10 százalékról 4 százalékra csökkentette a GDP-arányos költségvetési hiányt, s ezt a Bajnai-kormány egyelőre sikeresen tartja? (Miközben olyan országok, mint Franciaország, Nagy-Britannia vagy az Amerikai Egyesült Államok két számjegyű hiánnyal „büszkélkedhetnek”.)
S ha már a béreknél tartunk: a magyar 78 ezer forintos minimálbér vajon leszakadást jelent-e a romániai 45 ezer forintos minimálbérhez képest? Leszakadás-e, hogy nálunk ezer főre ma több mobiltelefon jut, mint Németországban vagy az USA-ban? Hogy a rendszerváltozás óta csaknem megduplázódott a személygépkocsi-állomány, s a Trabantok, Wartburgok helyett ma Opelek, Fordok, Volkswagenek furikáznak, és a „népautót” ma Suzukinak hívják? Hogy az elmúlt évtizedben felépült 126 ezer új lakás, három új Duna-híd, 400 kilométer autópálya? Hogy a gyermekszegénység nálunk kisebb, mint Olaszországban vagy Angliában? S hogy olyan gyermekétkeztetési rendszerünk van, amely Európában ritkaságszámba megy? (A bölcsődében a gyerekek 28 százaléka, az óvodában 35, az általános iskolában 26 százaléka kap kedvezményes, illetve ingyenes ellátást.) Hogy a nyugdíjasszegénység Magyaroszágon az Eurostat számításai szerint mintegy 6 százalék, míg Angliában, Litvániában, Cipruson 40 százalék körül van?
Mindezzel persze nem azt akarom mondani, hogy kis hazánkban tökéletesen rendben mennének (mentek volna) a dolgok. Csak azt, hogy a valóság sohasem teljesen fehér vagy fekete.
Nem egészen értem Kéri László kérdését sem. „S a vesztesek? Ők mit tesznek majd? Az attól függ, hogy a vereség mekkora lesz. Ha azon az úton haladnak, amelyen az elmúlt hónapokban, akkor nemcsak bűnbakok nem maradnak, hanem azok sem lesznek elegen, akik számon kérhetnék a kudarcokat.” Kik és milyen úton haladtak az elmúlt hónapokban? Ha a kormányra gondol, válságkezelés gyanánt tehetett-e volna mást? Végül is megakadályozta a legrosszabbat, visszaállította (valamelyest) az ország tekintélyét a pénzügyi befektetők előtt, megállította a forint zuhanórepülését. Erre szerződött. Nem többre. Számon kérni ettől a kormánytól a nagy stukturális reformokat, azt várni, hogy egy év alatt elvégzi mindazt, amit a megelőző kormányok húsz év alatt sem voltak képesek – ez valóban az illúziók kategóriájába tartozik.
S ha a „veszteseken” az MSZP-t érti, a párt végül is beállt a válságkezelő kormány mögé, fegyelmezetten megszavazta a költségvetést, nem akadályozta meg a népszerűtlen intézkedéseket, viszont néhány esetben tompította drasztikus hatásaikat. Mi mást várt volna az illusztris politológus ebben a helyzetben? Több szociális demagógiát?
A baj nem az elmúlt néhány hónappal, hanem az elfecsérelt húsz esztendővel van. De az, hogy a bátortalan reformok időnek előtte hamvukba holtak, a ballib értelmiség sara is. Kevés kivétellel kíméletlen össztüzet zúdítottak minden reformszerű kezdeményezésre, részint azok „tökéletlensége” miatt, részint azért, mert sértették az érdekszférájukat. Nagyon jól megmutatkozott mindez az oktatási vagy az egészségügyi reform kapcsán. Magyar Bálint, aki legalább megpróbálta átfazonírozni egy kicsit az elavult, rigid oktatási rendszert, kapott hideget-meleget, suttyomban pedig mindenhol betartottak neki. Molnár egészségügyi miniszter maga volt az ördög, Horváth Ágnes rózsaszín retiküljéről pedig többet cikkeztek (a ballib sajtó is!), mint a a kórházi étkeztetési rendszer reformjáról. A vizitdíj következményeiről apokaliptikus képeket vizionált kivétel nélkül az egész magyar média.
Igaz, az egészségügyi reform megfeneklett. De azért jó tudni, hogy igazán sikeres egészségügyi reform eddig nemigen volt: Margaret Thatcher négyszer futott neki, Clinton kétszer, egyiküknek sem sikerült. Obama most próbálkozik, az eredmény kétséges. Ehhez képest nekünk sikerült összeraknunk egy Európában is páratlan informatikai rendszert, amely igencsak megkönynyíti az ellenőrzést, a rendszer működését, s nem utolsósorban beterelt nyolcszázezer embert a járulékfizetők közé. (Mindez persze megnövekedett adminisztrációval járt, le is verték a doktorok és a patikusok a pácienseken rendesen.)
Egyetértek: az értelmiség feladata többek között a kritika. A ballib értelmiségé is. De az állandó fanyalgás, bármely reform mellékhatásainak felnagyítása nem vezet sehová. Dehogynem: a reformok bukásához, a populizmus, a messianizmus erősödéséhez. A Fidesz-kormány idején is lesz mit kritizálni. Vajon ugyanolyan vehemenciával támadja majd a ballib értelmiség, mint a sajátjait?
Mert mit lehet kezdeni Hankiss Elemér azon kérdés-kijelentésével: „Vajon tovább folyik-e leszakadásunk Európáról és a fejlett világról, vagy – ha lassan és észrevétlenül is, de – újra elindul felzárkózásunk?” Ellenkérdeznék: vajon miben számszerűsíti Hankiss folyamatos leszakadásunkat? Milyen mutatókat vesz figyelembe? Azt, hogy az egy főre eső GDP az utóbbi tíz évben (az utolsó két év kivételével) folyamatosan nőtt? Azt, hogy a nemzeti össztermék vásárlóértékben tíz évvel ezelőtt az uniós átlagnak csak 51 százaléka volt, 2008-ban már 62 százaléka? Való igaz, az utóbbi két év a GDP szempontjából nem volt sikersztori, de a válság következtében más oszágokban sem. (Kivéve Kínát, Indiát, Brazíliát, de ez egy másik történet.)
Leszakadás-e az, hogy 2007-ig a magyarországi reálbérek folyamatosan nőttek, igaz, 2007-től valamelyest csökkentek (2007-ben 4,5, 2008-ban 1,5, 2009-ben 4 százalékkal), viszont közben a Gyurcsány–Veress-páros – Európában
S ha már a béreknél tartunk: a magyar 78 ezer forintos minimálbér vajon leszakadást jelent-e a romániai 45 ezer forintos minimálbérhez képest? Leszakadás-e, hogy nálunk ezer főre ma több mobiltelefon jut, mint Németországban vagy az USA-ban? Hogy a rendszerváltozás óta csaknem megduplázódott a személygépkocsi-állomány, s a Trabantok, Wartburgok helyett ma Opelek, Fordok, Volkswagenek furikáznak, és a „népautót” ma Suzukinak hívják? Hogy az elmúlt évtizedben felépült 126 ezer új lakás, három új Duna-híd, 400 kilométer autópálya? Hogy a gyermekszegénység nálunk kisebb, mint Olaszországban vagy Angliában? S hogy olyan gyermekétkeztetési rendszerünk van, amely Európában ritkaságszámba megy? (A bölcsődében a gyerekek 28 százaléka, az óvodában 35, az általános iskolában 26 százaléka kap kedvezményes, illetve ingyenes ellátást.) Hogy a nyugdíjasszegénység Magyaroszágon az Eurostat számításai szerint mintegy 6 százalék, míg Angliában, Litvániában, Cipruson 40 százalék körül van?
Mindezzel persze nem azt akarom mondani, hogy kis hazánkban tökéletesen rendben mennének (mentek volna) a dolgok. Csak azt, hogy a valóság sohasem teljesen fehér vagy fekete.
Nem egészen értem Kéri László kérdését sem. „S a vesztesek? Ők mit tesznek majd? Az attól függ, hogy a vereség mekkora lesz. Ha azon az úton haladnak, amelyen az elmúlt hónapokban, akkor nemcsak bűnbakok nem maradnak, hanem azok sem lesznek elegen, akik számon kérhetnék a kudarcokat.” Kik és milyen úton haladtak az elmúlt hónapokban? Ha a kormányra gondol, válságkezelés gyanánt tehetett-e volna mást? Végül is megakadályozta a legrosszabbat, visszaállította (valamelyest) az ország tekintélyét a pénzügyi befektetők előtt, megállította a forint zuhanórepülését. Erre szerződött. Nem többre. Számon kérni ettől a kormánytól a nagy stukturális reformokat, azt várni, hogy egy év alatt elvégzi mindazt, amit a megelőző kormányok húsz év alatt sem voltak képesek – ez valóban az illúziók kategóriájába tartozik.
S ha a „veszteseken” az MSZP-t érti, a párt végül is beállt a válságkezelő kormány mögé, fegyelmezetten megszavazta a költségvetést, nem akadályozta meg a népszerűtlen intézkedéseket, viszont néhány esetben tompította drasztikus hatásaikat. Mi mást várt volna az illusztris politológus ebben a helyzetben? Több szociális demagógiát?
A baj nem az elmúlt néhány hónappal, hanem az elfecsérelt húsz esztendővel van. De az, hogy a bátortalan reformok időnek előtte hamvukba holtak, a ballib értelmiség sara is. Kevés kivétellel kíméletlen össztüzet zúdítottak minden reformszerű kezdeményezésre, részint azok „tökéletlensége” miatt, részint azért, mert sértették az érdekszférájukat. Nagyon jól megmutatkozott mindez az oktatási vagy az egészségügyi reform kapcsán. Magyar Bálint, aki legalább megpróbálta átfazonírozni egy kicsit az elavult, rigid oktatási rendszert, kapott hideget-meleget, suttyomban pedig mindenhol betartottak neki. Molnár egészségügyi miniszter maga volt az ördög, Horváth Ágnes rózsaszín retiküljéről pedig többet cikkeztek (a ballib sajtó is!), mint a a kórházi étkeztetési rendszer reformjáról. A vizitdíj következményeiről apokaliptikus képeket vizionált kivétel nélkül az egész magyar média.
Igaz, az egészségügyi reform megfeneklett. De azért jó tudni, hogy igazán sikeres egészségügyi reform eddig nemigen volt: Margaret Thatcher négyszer futott neki, Clinton kétszer, egyiküknek sem sikerült. Obama most próbálkozik, az eredmény kétséges. Ehhez képest nekünk sikerült összeraknunk egy Európában is páratlan informatikai rendszert, amely igencsak megkönynyíti az ellenőrzést, a rendszer működését, s nem utolsósorban beterelt nyolcszázezer embert a járulékfizetők közé. (Mindez persze megnövekedett adminisztrációval járt, le is verték a doktorok és a patikusok a pácienseken rendesen.)
Egyetértek: az értelmiség feladata többek között a kritika. A ballib értelmiségé is. De az állandó fanyalgás, bármely reform mellékhatásainak felnagyítása nem vezet sehová. Dehogynem: a reformok bukásához, a populizmus, a messianizmus erősödéséhez. A Fidesz-kormány idején is lesz mit kritizálni. Vajon ugyanolyan vehemenciával támadja majd a ballib értelmiség, mint a sajátjait?
| Korábbi cikkeink a rovatban | Iratkozzon fel hírlevelünkre! |
| Vissza a lap tetejére |
1/5
Olvasta már?
Kapcsolódó cikkek |
XXII. évfolyam 4. lapszám cikkei
Nézze meg az újság további cikkeit - válasszon az alábbi listából vagy kattintson a címlapra!
168 óra - A hetilap
Lapajánló
Előfizetés
168 óra rádió
A 168Óra a facebook-on
Hétfő, 2010. november 22. 10:34
Hirdetés
BLOG-BLOKK
Fent és lent
Közterületesek a 99-esen!
Egyenlítő
A kormány és a realitás
Banditapolitika
Halihó! Ellenzék! Na kapjuk össze magunkat villámgyorsan!
Véleményvezér
Az ember, akinek csak a zemberek számítanak
Bill of Rights - az angol alkotmányos monarchia alapvető jogszabálya
Nagy-Britannia
Országoldalak
Ha kíváncsi, mi történik Európa más országaiban, milyen magyar vonatkozású események vannak, akkor nézzen körül az oldalakon!
Partnerek:
© 2008 - 168 óra online - minden jog fenntartva
HozzászólásokÖsszesen: 19 db
A hozzászólás csak regisztrált tagjaink számára elérhető, kérjük lépjen be vagy regisztáljon!
Elfelejtette jelszavát? Segítségért kattintson ide!
Kérjük, hozzászólásánál tartsa be az oldal szabályait. Erről és a moderálási elvekről itt olvashat részletesen!
László herceg
"EZT A POFÁTLAN FERDÍTÉST! 78 ezres minibálbér, szemben a román 45 ezressel... csak azt nem teszik hozzá h mit kapsz Romániban annyi pénzért, és mit ér az itthon! ...
Szegénységi ráta? Angliában a 40% azt jelenti, h havi 300 ezer alatt él, ha nálunk is eszerint mérnék nem 6, hanem 96% lenne."
Csak azt nem teszed hozzá, mit kapsz Angliában havi 300 ezerért! (U.i. a lakbérre is kevés.)
Téged idézlek:
EZT A POFÁTLAN FERDÍTÉST!
A romániai példánál még ismereted a helyi ár-érték viszonyokat, Angliánál már nem? Nézzél szét kicsit ott is, hogy képben legyél, mielôtt összehasonlíthatatlan összegekkel félrevezetsz másokat!
"S ha már a béreknél tartunk: a magyar 78 ezer forintos minimálbér vajon leszakadást jelent-e a romániai 45 ezer forintos minimálbérhez képest?"
Az albániai minibérről már ne is beszéljünk, mert még azt hinném, a magyar melós túl van fizetve, csak annyira hibbant mind, hogy nem veszi észre, milyen jó dolga van. :(
"tehetett-e volna mást?" magyarul: tehetett volna-e mást?
A hegyajja által irt jelző valóban ráillik egyesekre,de nem mindenkire.
Jó a felismerés,helyes az önismeret.Csak így tovább.
A tudatlanság nem végleges állapot, a hülyeség az. Azoknak írom akik nem értik "nicolas" mondanivalóját.
A valóság soha nem fehér vagy fekete,----mondja Bonifert Márta.Tökéle-
tesen igaza van.Egy helyzet megítélése napjainkban pontosan a feketére
játszik.Ennek előzménye már a 2006-s választások után nyilvánvaló lett.
Minden rossz,mindenki alkalmatlan szólt a FIDESZ verdikt.Ez vált ural-
kodóvá minden kérdés megítélésénél.Pedig a helyzet ettől sokkal másabb.
Persze,hibák sora is felvethető,de mindent feketére festeni nem tény-
szerű,nem elegáns.Az itt beírókra,néhányra jellemző ez a tulajdoság,
véleményük izzik a gyülölettől,tényeik,ismereteik hiányosak,vagy éppen
szándékosan csak a fekete oldalt ismerik,preferálják.Kár.
Valóban észre vehető, hogy sok itteni kommentező "pszichejeben" sok kárt tett a leendő bosszú álló kormány.Persze akinek tiszta a gondolat világa az "tűri" az ellenvéleményt.
Kedves totalitas!
Kina elso helye kerdeses a belathato jovoben, hacsak a magyar jobbikos-fideszes kormany majd be nem segit nekik a grandiozus magyar kapcsolattal.
Addig is hasznos lenne, ha az orszagot nem bosszuallo kormany vezetne, mert mar igy is nagyon sok kart tettek sokak pszichejeben, akik meg a rokonok es szomszedok kozott sem turik az ellenvelemenyt, amint ez sok itteni kommentezo gondolatvilagabol is kiderul.
Szeretném megtudni, a Kínai diktatúra a megoldás? Mert akkor jó irányban haladunk. Gondolom a kis kínaiak is boldogok, hogy felvonulhatnak az ünnepeken. Ami meg a jobboldali meseországot illeti, ha igaz, akkor ugye nekünk szegény másként gondolkodóknak sem kell elvándorolni, hiszen mindenkinek jut majd, igény szerint. Hacsak nem lesz mindegyikünk "herceg" és így már nemesi előjogok is járnak
Kina jelenleg olyan fejlődési fázisban van, hogy már csak idő kérdése, hogy átvegye az USA első helyét minden szempontból.A rendszerváltás után igy 20 évvel egy lerobbant, eladósodott országra eszmélünk rá ahol -és ez szerintem nem demagógia- a jővő igencsak bizonytalanná vált nagyon sok embertársunk számára.Kérdés az , hogy nekünk ez most miért igy alakult ? Mivel ez csak a kezdet érdemes elgondolkodnunk azon hogyan juthatnánk ki ezen szorult helyzetből ?
Az látszik a cikkből és a hozzászólásokból is, hogy nincs egzakt igazság, hanem a dolgok pozitív és negatív szemlélete együtt jelentheti a valóságot. Nekem speciel, nincs kifogásom azzal, hogy valaki saját gondolatainak tolmácsolásával, nyíltan vitatkozik másokkal. Ettől megy (vagy mehetne) előre a világ. Hajlamosak vagyunk azonban, úgy magyarosan, csak a rosszat látni, és bizonyos negatív jelenségek alapján általánosítani. Szeretném például megkérdezni, az itt hozzászólok, egyik-másikjától, szívesen élnének-e Bulgáriában, Romániában, nem beszélve a "száguldó" Indiáról, Kínáról? Ez utóbbi országot némileg belülről ismerem, ezért aki ezzel példálózik, azt szívesen kiküldeném (na, nem napidíjon), egy átlagos ottani ember jövedelmén éljen meg. Ki ne szeretne, Demján, Csányi, és a többi gazdag ember (köztük a bal és jobboldal prominenseinek is) bőrébe bújni? Egy kicsit demagóg dolognak tartom, azoknak, akik itt beírogatnak, azon szegény emberek háta mögé bújni, akiket ez az elfuserált rendszerváltás, a megélhetési minimum szélére sodort. Majd ha látjuk, hogy mit tett 8 év alatt a jobboldal, akkor lesz mit összehasonlítani. Mert ígérni ebben az országban, még a hajléktalan is tud. Ami meg a tartós fogyasztási cikkeket illeti, olyan vágyak kifejeződése, mint amikor valaki betegre eszi magát, amíg ételt lát az asztalon, ahelyett hogy eltenne belőle a nehéz napokra. Ez az ország (ahogy már itt is sokan leírtuk) a társadalmi moralitás legmélyebb gödrében van, és innen kimászni "megváltókkal” nem lehet.
Ha van valamilyen fejlődés egy országban az nem biztos, hogy az uralkodó társadalomfelfogás, vagy politikai rendszer érdeme.Van bizonyos tehetetlenségi sodródás, akkor is ha nem lennének pártok, offshoros elitek, élősdi apparátcsikok stb.Kinában például kommunista társadalom berendezkedés van -egyértelmü meghatározással- mégsem jut senki eszébe, hogy a mostani kinai "kommunista kapitalizmust" a sztálini kommunizmussal hozzná összefüggésbe. Nálunk a legfőbb probléma az , hogy a "rendszerváltás" óta senki sem tudja megmondani, hogy milyen a társadalomi berendezkedésünk.Ezért maga a "rendszerváltás" mint fogalom lett a megnevezés alapja.Tehát a "rendszerváltótt" társadalmat épitjük, éljük.Ehhez csak gratulálni lehet magunknak és a kitaláló értelmiségi elitnek is.
A libbel van baj, és balnak az bűne, hogy összeállt vele.
annyi mocskost életemben nem láttam, mint az SZDSZ-ben. Horn Gábor???
A "ballib értelmiségi" /de a "jobb-pop értelmiségi " is / nagyon szeretne minél tovább a hatalom közelében maradni és tovább gazdagodni.Bauer Tamás SZDSZ-s hablatyoló szerint minden jó csak a módszerek sikerültek félre.Tipikus példája annak, hogy már régen elfelejtette, hogy milyen elveket vallott miért fáradozott /amiből nem lett semmi/ de Ő mégis úgy látja és láttatja, hogy nagy eredmények születtek.Szegény értelmiségiek hitük és műveltségük börtönében vergödő réteggé silányultak akik megsértödtek azon, hogy a nép a szavazók már nem tapsikolnak nekik és nem értik meg őket.
Így van,az egyik kutya másik eb,Amíg a húsz éve politizáló képviselők ülnek a parlamentbe, választások után után se lesz jobb,sajna.A Fidesznek sók a "kötelezettsége"négy év kormányzás után sem tudják megfizetni támogatói jólelkűségét.kik győzelmük esetén jelentkezni fognak!
akabaa
En nem csak Torgyanrol beszélek amikor a kisgatyak szetverték a mezögazdasag alapjat a TSz-eket hanem a Kisgazdakrol ugy ám blok. Antall szoba nem allt vele. Nagy Ferencék kezéhez tapad a rendszervaltas utani elsö jobboldali kormanyon belül az agrárium szétverése. amugy marha egyszerü azt mondani, higy vegyük ki a bohocot az egészböl. nem vesszük ki. Ott van annak a helye.
Mas téma. az ipar szétverésében az is benne volt, hogy a megvaltozott helyzetre nem tudott strukturalis, innovative valaszt adni. A piaci alapokat nelkülözö rendszervaltas ekötti strukturajat nem tudta atlépni sok cég. Bedölt! A hires magyar szüRKEALLOMANY KéPTELEN VOLT VERSENYKéPES INNOVATIVE TERMéKET KITALALNI. hA MéGIS AKKOR KéPTELEN VOLT AZT iparositani. Na ez az ovoda!!
Vajon azok,akik a jelenlegi szemétdombon kapirgálnak és találnak /nem is keveset, vagyonokat/, függetlenül, hogy a szemétdomb bal vagy jobb oldalán, érdekükben áll-e a szemétdomb eltüntetése? Hogyan várjuk el egy képviselőtől,/nem egy van,aki már húsz éve az/,hogy ha szavazásra kerül a sor a képviselői létszám csökkentéséről, akkor igennel fog szavazni. Ő ebből él. Az eredeti szakmájának fejlődését nem követte, ezen a területen nem fejlődött. S ha most még képviselő sem lehet, akkor mi lesz vele? Az ő egyéni érdeke az, hogy ne változzon semmi.De nemcsak a képviselőket jellemzi ez. Lásd államigazgatásban, közigazgatásban, egészségügyben /jó példa az orvosi kamara/, felsőbb oktatási intézményekben dolgozó vezetőkre is. Ők azok akiknek hatalmuk van megakadályozni a mindenki által szükségesnek tartott reformokat. És meg is teszik. Zavarosban halászni......
Az embereket, a tömeget több részre osztani, s akkor lehet uralkodni. EZ A LÉNYEG!
Ha Horthy marad... Nos akkori felmérések szerint hazánk a hárommillió koldus országa címet érdemelte ki.Most húsz év "demokrácia" után ismét sikeresen közelítünk ehhez. Szép dolog a sok mobil, az autók száma, de nézzünk körül Borsod, Zala, vagy a Nyírség kis falvaiban!A ballib értelmiség ehhez rendesen segített, de jobboldaliaktól sem jött más, mint "ezek elrontották"! De a húsosfazéknál már békésen megfértek-megférnek!
Na majd akkor meglatjuk késöbb a jobboldal ballépéseit is. Ha van a jobboldalban egy csepnyi önkritika. Mert ahogy lent irva vagyon a jobboldali kisgazdik vastagon benne voltak a mezögazdasag szetverésébe. legegyszerübb azt mondani, hogy azok nem is igazi jobboldaliak. azok torgyanistak voltak. Csak ebböl egy szo sem igaz! akkor ott van a mostanaban annyira megszeretett Antall és kabinetje aminél gyengébb, alkalmatlanabb és felköszületlenebb tásrsaságotösszetrombitalni sem lehetett volna. (es nem feltétlenül a miniszterekröl beszélek, hanem a mamelukjaikról akikkel fel lett töltve az adminisztració.
Igazaból én nem akarom fényezni a ballibet. Gyenge tarsaság.De nem csak ök. az egész orszag egy nagy ovoda amiböl a lakossag tömege az istenért sem akar kinöni. Kádár anno bezavarta az orszagot az ovodába és az ovodások nagyon is szeretik a mai napig ezt az allapotot.