Hetilap kereső

Bolgár György írása

Azt állítja Alvincz József
közgazdász, egyetemi oktató a Magyar Nemzetben a magyar közviszonyokat összevetve a nyugatiakkal, hogy „egy politikusnak nem kell feltétlenül törvénybe ütköző cselekedetet elkövetnie ahhoz, hogy a közélet színteréről távoznia kelljen... Elég, ha csak a luxusbordélyházakat felkereső New York állami főkormányzó esetére gondolunk”.

Ezzel szemben a tény az,
hogy nem elég csak Elliot Spitzer (amúgy szimplán csak kormányzó és nem fő-) esetére gondolni. Szerző Gyurcsány és Bajnai üzleti ügyeit és közéletben maradását említi ugyan ellenpéldaként, nekem azonban inkább egy egykori sportminiszter esete jut eszembe, ha már a szexuális erkölcsöt emlegetjük. Ám Spitzer azért sem megfelelő példa, mert a kormányzó 2008 márciusában egy újságcikk nyomán úgy mondott le, hogy akkor még büntetőeljárás veszélye lebegett a feje fölött. Egyrészt a törvényhozásban impeachmentet, törvényhozási vádemelést helyeztek kilátásba vele szemben, másrészt az újságcikk éppenséggel egy nyomozás híre alapján készült, ugyanis a hatóságok azt gyanították, hogy a kormányzó kampány- vagy közpénzeket használt fel prostituáltak igénybevételére.

Hogy egy másik kormányzót is említsek, az észak-karolinai republikánus Mark Sanfordról mostanában derült ki, hogy hivatalos utazása közben argentínai szeretőjével randevúzott, és erre állami pénzt is használt, bár a botrány kirobbanása után ezt visszafizette. Kormányzóságáról azonban nem mondott le. Hiába, már Amerika sem a régi.