Hetilap kereső

Haris T. Csaba írása

A társadalom számára szükséges anyagi javak és azokhoz való hozzájutás között feszül az a bizonyos zsinór, amely manapság, mondhatni, szakadozott. Angyal Ádám tanár úr zsinórmértéke kicsinyég gubancos. Gubancos, mert itt-ott ellentmond önmagának, és a baloldaliságról egy vegyes képet ad, némi neoliberalizmussal fűszerezve azt. Tisztelem a szerzőt, már csak azért is, mert darázsfészekbe nyúlt, olyanba, amelybe már a ’70-es, ’80-as évek óta nem mernek belenyúlni az európai – önmagukat baloldalinak tartó – pártok.

A baloldal célja mindig is a progresszió volt. Ezzel azt hiszem, mindenki egyetért. Így volt ez már az utopisták óta. Mindig egy olyan társadalmi rendre vágyunk, amelyben érvényesül a szolidaritás, a gondoskodás, de ez nem megy az egyéni kreativitás (ad absurdum egyéni gazdagodás) rovására.

Szép és okos filozófiák születtek e témában Mórus Tamástól Marx Károlyig. (Itt és most a létezett szocializmus politikai ideológusait hagyjuk ki a felsorolásból.)

A téma legnagyobb csapdája az, ha a társadalomról, mint egy állandó és stabil valamiről gondolkodunk, amely bizonyos kényszerek és objektív körülmények hatására „kiszámíthatóan”működik. Mint tudjuk, ez nincs így. A társadalmak – és azok tudata – folyton változik.

Gyorsan változnak a gazdasági és tudományos körülmények, a technika és technológia nyújtotta lehetőségek, amelyek folyamatosan változtatják a társadalom struktúráját, életmódját, az értékekről vallott felfogását. Nem szeretném ezt túlzottan hangsúlyozni, de tekintsünk elmúlt fél évszázadunkra itt Európában és hazánkban. Miként változtatta meg a sokat emlegetett „tudományos-technológiai, informatikai forradalom a társadalom szerkezetét, anyagi javainak előállítását?

Hogyan kezelte ezeket a változásokat a politika és ezen belül a baloldal?

Azt kell mondani, hogy rosszul. Már a ’70-es és ’80-as évek változásai is rámutattak arra, hogy a politikai filozófiák kevéssé alkalmasak a folyamatok elemzésére. A társadalomtudományi gondolkodás klasszikus fogalomtára – ezen belül a„hagyományos baloldali filozófia” – nem alkalmas arra, hogy a XX. század végének, a XXI. század elejének társadalmi, gazdasági jelenségeire magyarázatot adjanak.

Ez egyben azt is jelenti – amit Angyal Ádám a sorok között megfogalmaz, de ki nem mondja –, hogy a klasszikus marxizmust meghaladta az idő. Olyan változások következtek be, amelyekben már annak alapvetéseit nem lehet értelmezni. (Legmarkánsabb e kérdéskörben a tőke megváltozása, a tőketulajdonosok változása. Ma már a gazdaság tőkeszükségletének egy jelentős részét a bankokban felhalmozott „alapok” – nyugdíj, egészség és egyéb – szolgáltatják, amelyek tulajdonképpen a „kisemberek” megtakarításait menedzselik.)

A társadalomfilozófiák ezeket a jelenségeket „jelzős szerkezetekkel” oldották fel, természetesen eredménytelenül, hiszen a válaszok így sem kielégítők.

Így nem kielégítő az sem, ha a társadalmi rétegeket (osztályokat) nem a munkamegosztásban elfoglalt szerepük szerint, hanem a hatalomhoz való viszonyhoz ítéljük meg. Ez fából vaskarika, mert a demokratikus, jogállami keretek között az egyén szabad választása, hogy mely politikai csoportot támogat. Ha a hatalmon levőt támogatja, akkor „kvázi részesedik” a hatalomból, ha az oppozíciót választja, akkor pedig „kiesik” abból?

Vitatkozva és egyet is értve a cikk írójával úgy gondolom, hogy ideje, hogy „a baloldal” előálljon egy új paradigmával. Egy új filozófiai alapvetéssel, amely képes integrálni a változó világra adható válaszokat. Egy olyan koherens társadalomképpel, amely figyelembe veszi a XXI. század tudományos, technikai változásait, az ezekből fakadó társadalmi változásokat.

(Például: Ne gondoljuk, hogy a közeli és távolabbi jövőben a termelés hatékonysága alábbhagy. A társadalmak számára szükséges anyagi javakat egyre kevesebb élőmunka-szükséglettel állítjuk elő. Ez növeli a „munkanélküliséget”, és számos megoldandó kérdés elé állítja a társadalmakat.)

Figyelembe kell venni a környezeti változásokat, az erőforrások korlátozott voltát, vagy ahogyan ezt manapság divatosan említik az „ökológiai lábnyomunkat”.

Szembe kell néznie e filozófiának a különböző kultúrák különböző értékrendjeinek egymásmelletiségével. A zsidó-keresztény kultúrkör országainak úgy kell megvédeniük saját identitásukat, hogy közben nem korlátozzák más kultúrák hasonló törekvéseit.

Szembe kell nézni azzal a ténnyel, hogy az elkövetkező században gyökeresen átalakul a globális gazdaság. Áthelyeződnek a hangsúlyok és a „központok”. A gazdasági folyamatok még globálisabbak lesznek, elszemélytelenítve ezzel a gazdasági szereplőket.

A nemzetállamok egy része alól – például Európában – nagy valószínűséggel „kivonul” a gazdaság.

A termelés és értékteremtés a Föld más részein megy majd végbe. Itt keletkeznek tehát jövedelmek, míg a többi országnak meg kell elégednie szerényebb bevételekkel.

E problémák és előre látható trendek meg kell, hogy határozzák mind a hazai, mind az európai baloldal új gondolkodását. Azaz arra kell törekednie, hogy egy új, globális megegyezést hozzon létre, amelynek célja a megtermelt javak új módon való elosztása. Ebben az elosztási rendszerben fenn kell, hogy maradjon az értéket előállítók ösztönzése, ám hangsúlyosan kell érvényesülnie az „értékteremtésből önhibájukon kívül” kimaradók életkörülményeinek biztosítása.

A célként kitűzött, megfogalmazott társadalmi szolidaritás lehet az alapja egy új baloldali zsinórmértéknek. Természetesen nincs a zsebemben a „bölcsek köve”, amellyel mindezt egy csapásra meg lehet fogalmazni. Úgy gondolom, hogy a baloldali elkötelezettségűeknek kell „kiizzadni” ezt az új paradigmát, mert ha ezt nem teszik, úgy nagyon gyorsan káoszba rohanhatnak a társadalmak.

Részletesebb kifejtést talál a Tisztelt Olvasó a szerző blogján: http://gondolatok-ideak.blogspot.com/2010/07/napjaink-politikai-filozofiai.html

Haris T. Csaba

újságíró, szerkesztő, MÚOSZ-tag,
a ZB tanácsadó testületének tagja.

(A baloldaliság-vitában közölt hozzászólások egyéni vélemények, nem a szerkesztőség álláspontját tükrözik – a szerk.)


Vitaindító:

Angyal Ádám: Baloldali zsinórmértékem

Hozzászólások:

1. Haris T. Csaba: Hol az a két pont, amely között feszül a zsinór?

2. Sándor György: A baloldal elméleti kérdéseiről

3. Kerekes György: A magyar baloldal válságáról – az MSZP politikájának alapelveiről

4. Lendvai Ildikó: Mi van a zászlón?

5. Dr. Bandula László: A klasszikus marxizmust nem haladta meg az idő