Hetilap kereső

Bölcs István írása

1989. május 9-én jelent meg a 168 Óra első száma. Megszületése szinte magától értetődőnek tűnt, a változás benne volt a levegőben. Aznapi hír: a karancslapujtői Karancs Termelőszövetkezet elnöksége a dolgozók számára – előrelátóan – hathetes marketingtanfolyamot szervezett a Marx Károly Közgazdaság-tudományi Egyetem oktatóinak részvételével.

Ugyanezekben a napokban feloszlatta magát a debreceni Tartósítóipari Kombinát pártbizottsága, mert „feleslegesnek érezte létét”. („Bölcs belátás többet ér minden más adománynál...” – hogy klasszikust idézzünk, Szophoklészt.)

A lábatlani papírgyárban megszüntették a brigádmozgalmat és a szocialista munkaversenyt – jelentette a Vas Népe. Viszont a szanálásra szoruló Péti Nitrogénművekből részvénytársaságot csinált a Chemolimpex és a külkerbank. Az osztrák Girozentrale bankcsoport 110 millió dollárért bevásárolt a Tungsram Rt.-be kisebbségi tulajdonosként. Ez volt az első olyan üzlet, amely egy szocialista országbeli vállalatból „nemzetközi részvénytársaságot” csinált.

De magunk is terjeszkedtünk a piacon: tendert nyert az Ikarus az Egyesült Államok Hltásuston városában. 450 busz szállítására írtak alá szerződést, 20 millió dollár értékben, ötéves szállítási periódussal. Az első 180 busz egy éven belül már ott fog forogni Huston utcáin – így a megállapodás.

Zajlott a szocializmus alapjainak lelkes felszedése, amint a korabeli vicc mondta, és serényen és naivan alapoztuk a szociális piacgazdaságnak becézett, nálunk előzmény nélkülinek tekinthető kísérletet, amelyet aztán még annyi kritikai szó fog érni erről is, arról is.

Itthon egy felhevült országgyűlési képviselőcsoport a nagymarosi gátépítés azonnali felfüggesztését követelte kurucosan, s amikor néhány nap múltán a Minisztertanács rendkívüli ülésen elfogadta, nagy boldogságunkban végig sem gondoltuk, miféle fejvakarászatoknak tesszük még ki magunkat emiatt.

A budapesti művészek MSZMP-reformköre kultúraféltő nyilatkozatot tett, amelyben óvott az értékek elherdálásától, a műveltség térvesztésének lehetőségeitől, a művészek nem kellő megbecsülésétől.

Az MTI a debreceni repülőtérről egyenesen azt jelentette, hogy a Szovjetunió számára csak tehertétel csapatainak külföldi állomásoztatása, és ez délibábos reményeket varázsolt a cívisváros egére.

Ami persze a legfontosabb hír volt, mert nemcsak politikai aktusként jelent meg, de szimbolikus tettként is: az MSZMP Központi Bizottsága május 8-án, hétfőn minden tisztségéből felmentette Kádár Jánost. Ám ez a legfontosabb hír, változás, földindulás nem tudott bekerülni első számunkba, hiszen – minden hetilapszerkesztő réme ez! – lapzárta után történt. (Akkoriban keddenként jelent meg a 168 Óra, a rádióműsor szombat délutáni elhangzása után s a Gondolat-Jel pénteki szalagra rögzítését követően kezdtük a lapot csinálni, a vasárnap már a nyomdai munkáké volt. Így aztán a „Délután 3-kor véget ért a Kádár-korszak” csak a második szám címoldalán jelenhetett meg.)

Ezt követően adta közre az Igazságügyi Minisztérium az ’56 dec. 20. és 1961. dec. 13. között halálraítéltek és kivégzettek névsorát.

Az Országgyűlés nem mindennapi módon nyílt szavazással váltott le hat minisztert (Berecz Frigyest, Czibere Tibort, Hoós Jánost, Váncsa Jenőt, Várkonyi Pétert és Villányi Miklóst). És azon nyomban, de immár titkos szavazással megválasztotta utódaikat: Békesi Lászlót pénzügyminiszterré, Glatz Ferencet művelődési miniszterré, Horn Gyulát külügyminiszterré, Horváth Ferencet ipari miniszterré, Hütter Csabát mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterré, Kemenes Ernőt az Országos Tervhivatal elnökévé. (Akkor még volt ilyen intézmény is.)

A BBC azt találgatta: vajon az új kormány rehabilitáltatja-e Nagy Imrét, lesz-e újratemetés, és mi lesz a politikai hatása. Akadt persze, aki Londonban tájékozódott és tájékoztatott. Például Molnár Péter, Vágvölgyi B. András, Wachsler Tamás, valamint az éppen Oxfordban tanuló – mily szerencsés véletlen – Németh Zsolt, a Fidesz küldöttségének tagjai. A brit külügyminisztérium meghívására kerültek oda, s még Mrs. Thatcher is fogadta őket. Ennek során az angol miniszterelnök a magyarországi „modellváltás” szükségességét hangsúlyozta.

Lapzártánk előtt az MSZMP-tagok egy csoportja Ribánszki Róbert Népfront-titkár vezetésével megalapította az MSZMP Marxista Egységplatformját. Sikerükhöz kétség fért: ezek a napok már mind a változásról szóltak, nem a változatlanságról. Utak viszszafelé nem nyíltak. Grósz Károly ugyan korábban azt huhogta, hogy szabad választásokra legkorábban hat év múlva kerülhet sor, de hát efféle jóslatokból nem kért a nép.

Azokban a napokban egy korszak biztos végét és egy korszak bizonytalan kezdetét éltük meg. Hetente 168 Órában.