Hetilap kereső

Mészáros Tamás írása

A híradások úgy szóltak a múlt hét végén, hogy harminc közgazdász nyílt levélben szólította fel az Országgyűlést: ne szavazza meg a jövő évi költségvetést. Mint oly gyakran, most is felületes a megfogalmazás; de nem azért, mert az aláírók csupán huszonkilencen vannak. Ám a hölgyek és az urak, akik petíciójukat fizetett napilaphirdetésben tették közzé, egyrészt nem mind közgazdászok, másrészt valamennyien jobboldaliak.

Szövegük pontosan meg is felel politikai elkötelezettségüknek, noha látszólag szakmai kifogásokat sorol a kormány által benyújtott büdzsétervezettel szemben. Bevezetőben pedig egy szónoki kérdéssel üti meg az alaphangot: „Vajon hány válságnak kell még bekövetkeznie ahhoz, hogy a magyar Országgyűlés végre megtanulja, hogy egy ország költségvetése nem játék a számokkal?” Ebből a felütésből ugyebár az következik, hogy az aláírók szerint még egyetlen magyar parlament sem nőtt fel a feladatához. Mindenesetre furcsa vallomás ez, hiszen mások között Járai Zsigmondtól, Szapáry Györgytől vagy Bod Péter Ákostól nem azt várnánk, hogy a néhai Orbán-kormány költségvetéseiről, amelyeket – ha memóriánk nem csal – annak idején nemigen bíráltak, utóbb ilyen lesújtóan nyilatkozzanak. Ott volt például a még Torgyánnal szövetségben elfogadott, emlékezetes kétéves büdzsé – most kell értesülnünk, hogy az is csak játék volt a számokkal? Mert azt persze tudjuk, hogy a Bokros-csomag, amelynek érdemeit ma minden valamirevaló és független szakértő elismeri, bizony még mindig a Fidesz feketelistáján szerepel. Nyilván azért, mert úgy játszott a számokkal, hogy eredményei jóvoltából Orbánék már egy működőképes gazdaságot vehettek át.

Szóval, mit kezdjünk egy olyan drámainak szánt nyílt levéllel, amelynek mindjárt az első – egyébként kérdő – mondata is manipulatív? A második úgyszintén. Mert az állítás úgy hangzik, hogy a Bajnai-kormány költségvetése „ugyanúgy rossz irányba viszi a magyar gazdaságot, mint a Gyurcsány-kormány által készített trükkös költségvetések”. Ez a párhuzam persze visszaköszön a Fidesz mindennapi propagandájából, amely egyetlen alkalmat nem mulaszt el, hogy Bajnait és Gyurcsányt egy kalap alá vegye – de ettől még nem lesz belőle szakmai érv, még kevésbé igazság. Tudniillik a Bajnai-büdzsé kényszerű takarékosság a globális válság idején, és éppen hogy jó irányba viszi az országot. Kifelé a krízisből. Bár kétségtelen, hogy nem Fidesz-közeli politikai szócsövek, hanem a nemzetközi pénzpiac elemzői és a világgazdaság különféle intézményeinek szakértői értékelik így.

A kiáltvány további passzusai semmivel sem érdemelnek több hitelt. Mert ezen a költségvetésen képtelenség számon kérni „az évek óta szükséges reformokat” – amelyeket a jobboldal korábban, még kormányon el sem kezdett, ellenzékben pedig folyamatosan gáncsolt –, és nem kevésbé abszurd „a magyar vállalkozások versenyképességének javítását” hiányolni, hiszen ha más nem, a fiskális szigor fenntartása, vagyis a forint stabilizálása egyebek mellett éppen a vállalkozások elsődleges érdeke. A huszonkilencek levele szakmai értelemben tehát csúsztatások és butaságok gyűjteménye.

Mármost legalább két kérdés azért felvethető. Mi szüksége van a Fidesznek erre a médiaheccre? És mi szükségük van az aláíróknak arra, hogy részt vegyenek benne?

Az ellenzék propagandistái tudják, hogy a költségvetés elfogadását nem akadályozhatják meg ezzel az akcióval, nem is ez a céljuk vele. De támadniuk kell a Bajnai-kormány büdzséjét, mert az lényegében mintegy keretbe foglalja a válságkezelés eddigi teljesítményét, és ha a választási kampányban még nem is annyira, a későbbiekben – 2011-től mindenképp – szakmai körök a gazdasági konszolidáció alapjaként fogják elismerni, hasonlóan a Bokros-csomaghoz. A Fidesz előrelátó kommunikációja tehát már most megpróbálja diszkreditálni ezt a programot, mert a majdani fellendülést éppúgy ki akarja sajátítani, mint 1998-ban a Horn-éra erőfeszítéseit.

Ezenkívül az ellenzék legnagyobb pártja természetesen úgy kalkulál, hogy jövő évi győzelme esetén hamar meg kell találnia a bűnbakot mostani ígéretei teljesíthetetlenségéért. Hiszen az IMF, az unió és a befektetési piac néhány napja határozottan világossá tette a Fidesz számára, hogy nem tolerálja a költségvetési hiány növelését; vagyis nem lesz miből legalább néhány százmilliárdot szétosztani, és talán még a klientúra kistafírozására sem futja majd. Kilenc fejlett ország azt is félreérthetetlenné tette nagyköveteinek együttes fellépése révén, hogy a jövőben sem a korrupciót, sem a jogbiztonság felrúgását nem hajlandó elnézni. Ebben a helyzetben döntött úgy a Fidesz, hogy a következő hónapokban egész kampányarzenálját beveti a jövő évi költségvetés lejáratására – mondhatni, gátlástalanul játszik a számokkal.

S hogy miért vesznek részt ebben a hamisságban huszonkilencen azok közül, akiknek a maguk szakmai korrektségét többre kellene érdemesíteniük? Mert a politikai cél érdekében már nem adnak az eszközökre.

Még saját magukra sem.