4
Bolgár György írása
2016. január 3.

Kacor király Felcsúton

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy ügyes, de pimasz kismacska. Mindig nagyon nyalánk volt, mindig sokat ugrándozott, és a szülei gyakran rá is csaptak emiatt. – Folyton beleeszel a mások reggelijébe, aztán még neked áll följebb? Hát hogy képzeled ezt? – figyelmeztették. – Nix ugribugri! Érted?

Kapcsolódó írásaink

A kismacska értette is meg nem is, ezért aztán továbbra is belenyalogatott a többiek tálkájába, viszont igyekezett gyorsan elszaladni, nehogy elkapják és elnáspángolják. Egyszer azonban annyira belefelejtkezett a tejeslábas kilefetyelésébe, hogy az egész családja rajtakapta, és büntetésül jól elagyabugyálta. A kismacska, aki egyébként már egész nagy macska volt, és megvolt a magához való esze, bánatában és sértettségében elbujdosott a falu végére, és nagy szomorúan leült a kisvasút elhagyott, gazzal benőtt sínpárja mellé.

Nem messze tőle ült egy róka is, lógatva lompos farkát. A mi macskánk meglátta, megtetszett neki, odafutott, és elkezdett játszadozni a róka farkával. A róka, aki addig észre se vette, megijedt, felugrott, mire a macska is hátrált és felborzolta magát. Így nézték egymást egy darabig, mivel a macska sem látott még rókát és a róka se macskát.

Végül a róka szólalt meg először: – Ugyan, ha meg nem sérteném, megmondaná az úr, hogy miféle nemzetségből való?

A macska nem tudta mire vélni ezt az udvariasságot, és védekezés helyett a támadást választotta: – Nem félünk a vörös terrortól. Jobb, ha tudod, én vagyok Kacor király.

A róka megszeppent: – Kacor király? De hát én soha hírét se hallottam.

– Bizony pedig hallhattad volna. Olyan nagy a hatalmam, hogy minden állatot meg tudok regulázni, a hozzád hasonló vörösöket pedig agyagba döngölöm.

Erre aztán megszeppent a róka, és nagy alázatosan kérte a macskát, hogy legyen a vendége egy kis csirkehúsra. Minthogy már dél felé járt az idő, és a macska megéhezett, nem kérette magát sokáig, hanem elfogadta a meghívást. El is mentek hát a róka barlangjába, ahol a róka nagy tisztelettudóan megvendégelte a macskát, aki pedig egyre inkább úgy viselkedett, mintha igazi király volna, és bizony elvárta, hogy a róka kiszolgálja. Ebéd után álomra dőlt, és azt parancsolta a rókának, hogy senki ne háborgassa, amíg alszik.

A róka ki is állt a barlang bejáratához strázsálni. Hát éppen akkor ment arra a kis nyuszi.

– Hallod-e, te kis nyúl, ne járkálj itt, mert az én uram, Kacor király alszik. Ha felébreszted és kijön, azt se tudod majd, merre szaladj. Minden állatot megreguláz, olyan nagy a hatalma – mondta neki a róka.

Megijedt a nyuszi, gyorsan elkotródott, és egy tisztáson lekuporodva azon törte a fejét, ki lehet az a Kacor király, akinek még a hírét se hallotta. Amikor arra felé kódorgott egy medve, mindenesetre figyelmeztette, hogy ne menjen a róka barlangja felé, mert bajba kerülhet, hiszen ott alszik Kacor király, aki mindenkit megreguláz.

Megijedt a medve is, aztán utána mind az erdő apraja-nagyja, a varjútól a farkasig, az oroszlántól az őzig. Töprengeni kezdtek, hogy mit tegyenek, nehogy magukra haragítsák Kacor királyt. Rendkívüli Európa Tanácsot tartottak, és elhatározták, hogy meghívják magukhoz egy kiadós ebédre és a vele járó csúcsértekezletre. Egy királynak ennyi mindenképpen kijár, hadd lássa a jó szándékukat – ebben egyeztek meg.

El is küldték követségbe a németül károgó birodalmi sast, hogy hívja meg a nagy királyt – akinek a róka szerint saját kisvasútja is van – a csúcsra. A továbbra is terrorelhárító őrségben álló róka azonban rögtön nekirontott a sasnak, hogy föl ne merje zavarni Kacor királyt azzal a kellemetlen károgásával, amely olyan, akár egy ocsmány varjúé. Szegény sas alig tudta kimagyarázni magát és előadni jövetele célját, de végül a róka hajlandó volt jelenteni a dolgot Kacor királynak. Hamarosan jött is vissza a jó hírrel, hogy a király másnap elmegy a csúcstalálkozóra, feltéve persze, hogy a vendéglátók elhalmozzák őt mindenféle jóval.

Úgy lesz, bólogatott a birodalmi sas, és lelkesen vitte a hírt a többieknek. – Hogy néz ki? – faggatták izgatottan, de a sas, aki csak a rókával beszélt, Kacor királyt pedig nem látta, csak annyit mondott nagy titokzatosan, hogy nem egy óriás, hiszen befér a róka barlangjába, mégis borzasztóan erős. Egyedül állította meg az erdőbe tömegesen beszivárgó migráns sáskákat, valamint a nagy erővel támadó amerikai kolorádóbogarakat is. Fél kézzel vesz levegőt, és amikor kifújja, ide-oda dőlnek, hajladoznak az erdő fái. Nagy király, állítólag különleges félázsiai származék, suttogta a sas, már amennyire a német nyelv elbírja a suttogást.

Másnap aztán remegve várták a király érkezését a csúcstalálkozóval egybekötött pazar ebédre. Lesték az utat, de a kis nyuszi volt az első, aki észrevette. – Jaj, merre fussak? – kiáltotta, és hirtelenjében nekirohant a tűznek, ahol az ebéd készült. Jól megégette magát, mire fájdalmában nagyot harapott a mellette álló szlovák farkasba, aki viszont meg volt győződve arról, hogy ezt csak a lengyel medve tehette vele, aki olyan nagynak képzeli magát, mint orosz testvérei, ezért aztán felháborodottan jól pofán vágta. A medve meglepetésében és tévedésből torkon ragadta a brit oroszlánt, az meg jobb híján elordította magát, éppen akkor, amikor eléje ért a peckesen lépkedő Kacor király. A macska erre azonnal elfelejtette, hogy nix ugribugri, és akkorát ugrott, hogy alig akart a magasból leesni. A terrorelhárító róka ijedtében a lompos farkával nyakon csapta a hivatalos üdvözlési ceremóniára ünnepélyesen leszálló birodalmi sast, az viszont válaszul a nyakába mélyesztette a karmait, és hatalmas szárnycsapásokkal fölrepült a fellegekbe, egészen a német életszínvonalig. Menekült mindenki, amerre látott, és addig futott, ameddig csak a felcsúti kisvasút elért. Az pedig valahol a világ végén volt. Aki nem hiszi, járjon utána. És minél inkább nem hiszi, annál hosszabbra építjük, akár a világ végén is túlra.

Hozzászólások
Összesen: 4 db

A hozzászólás csak regisztrált tagjaink számára elérhető, kérjük lépjen be vagy regisztráljon!

Elfelejtette jelszavát? Segítségért kattintson ide!

Kérjük, hozzászólásánál tartsa be az oldal szabályait. Erről és a moderálási elvekről itt olvashat részletesen!

Hozzászólhat a Facebook azonosítójával is.
Kattintson a "Facebook bejelentkezés" gombra!
Hozzászólás Facebook regiszrációval
chili
2016-01-07 00:57:32   #2

Mikor veszi mar eszre mindenki, hogy csak egy felfujt holyagtol felnek?

Európaimagyar
2016-01-03 18:00:41   #1

A románoknál nem volt mese 89-ben, csak nagy vakolat porfelhő. És onnantól többé nix ugribugri.

1

Kedvezménykártya a 168 Órától

EDC kártya, akár Önnek is

Kedvezménykártya a 168 Órától

2014. július 10. csütörtök
Közösség
zoja: TGM: Mi van Romániával? Ne rettegjünk a régi... 03:22
Felmosták a padlót a teljes baloldallal...
zoja: Uj Péter írta:Schiffer stílusosan visszavonul,... 02:35
Csak az LMP
straca: Tudom nonest emléXXem, emléXXünk. A vadmálnára... 23:42
Társalgó, 2016.május
straca: Elkéstél. Felséged már bevezette. 21:13
Orbán a király !

A Propeller hírei