2012. május 26. szombat - Fülöp, Evelin. Holnapi névnap: Hella
A videó lejátszáshoz Flash Player, és engedélyezett Javascript szükséges!
LEGÚJABBAK A ROVATBAN
Nehéz idők
progresszív blog
2012. május 25. 15:40
Egy mondat az igazságról
hirado.hu
2012. május 24. 11:23
LEGÚJABBAK A 168ORA.HU-N
A miniszter a magyar cigányokról Erdélyben
2012. május 25. 21:05
Ilyen idő lesz a hétvégén
2012. május 25. 19:16
LEGÚJABBAK A FÓRUMON
Hmmm....
kertész
-
2012.05.26 05:12
TILTAKOZÁSOK, DEMONSTRÁCIÓK
Skubi
-
2012.05.25 23:41
Szalai Annamária 9 évre
kykicz
-
2012.05.25 22:32
ORBÁN A MAGYARSÁG MEGOSZTÓJA
Qkory
-
2012.05.25 21:52
Létrejön-e az ellenzéki összefogás Orbánnal szemben?
Rózsa Misi
-
2012.05.25 21:45
magyarfoci
Rózsa Misi
-
2012.05.25 21:43
Társalgó, 2012. május
nonest
-
2012.05.25 21:40
ÚSZÁS
csi77a
-
2012.05.25 20:19
História
Csülök
-
2012.05.25 20:13
A FIDESZ vizet prédikál, és bort iszik......
zoja
-
2012.05.25 19:50
168óra - A hetilap
Hetilap kereső
Vasárnap, 2010. január 24. 09:05
Mátyás Győző
írása
ABCÚG
Kampányundor
Mátyás Győző jegyzete
Azért az elég sokat elárul a honi közélet állapotáról, hogy az országgyűlési választások küszöbén mindenki – a politikától undorodó polgár, de a gyakorló politikus is – annak örül, hogy jó rövid lesz a kampányidőszak.
Amint a köztársasági elnök úr kihirdette a voksolás időpontját, szinte uniszónóban lélegzett fel mindenki, hogy de jó, az eddigi legrövidebb korteskedés következik. Ergo a politikai szereplőknek kevés idejük lesz arra, hogy eszement badarságaikkal bombázzák a népet.
Úgy hiszem, okkal örvend annak mindenki, hogy a népbutítási verseny eme intenzív szakasza ilyen kurta lesz; hiszen még el sem kezdődött a kampány, s a nyugdíjak ügyében már baromsági rekordokat ostromol a két nagy párt. Mondandójuk nagyjából abban foglalható össze, hogy ha a másik fél kerül hatalomra, akkor kezdetét veszi a nyugdíjas-holokauszt, s ezzel tökéletesen lehetetlenné teszik, hogy szakszerű, érdemi vita folyjék egy, a társadalom számára égetően fontos problémáról.
Így hát megértem azokat, akik azért imádkoznak, hogy minél rövidebb ideig tartson a tévedésből kampánynak titulált nép- és önhülyítési cirkusz.
Pedig nagyon nem jól van ez így.
Ugyanis normális ország normális demokráciájának normális politikai küzdelmében nagyon fontos, mással nem pótolható funkciója volna a kampánynak. Ilyenkor ismertetheti programját egy párt, ekkor feszülhetnek egymásnak a különböző világnézeti, ideológiai eredetű társadalomképek, és főként ekkor lehetne érvekkel megvitatni szakpolitikai, társadalmi-gazdasági elképzeléseket. Vagyis ilyenkor volna legjobb alkalom arra, hogy egy politikai alakulat egyfelől önazonosságát erősítse, másfelől a fontos kérdéseket érintő álláspontját vitában megvédje. Nálunk ilyesmiről szó sincs. Vita helyett legfeljebb anyázás van.
Mert már a legelején elrontottuk. Gondoljuk csak vissza: úgy zuhant ránk a rendszerváltásnak nevezett fordulat, hogy az úgynevezett magyar nép szinte semmit sem tudott a folyamatot vezénylő szereplők eszmei, gazdaságfilozófiai elképzeléseiről. A 90-es választáson a végső győzelemért két olyan párt vetélkedett, amelyik pár hónappal azelőtt alakult, társadalmi beágyazottságuk épp a zérus fölött, programjaikról a nagyérdeműnek gyakorlatilag fogalma sem volt.
És ahelyett, hogy e pártok a kampányidőszakot arra használták volna fel, hogy megismertessék önmagukat, megvilágítsák társadalmi-gazdasági elképzeléseiket, az MDF és az SZDSZ – a legrosszabb atavisztikus hagyományokat felelevenítve – belekezdett valamiféle ostoba kardcsörtetésbe a népi-urbánus megosztottság talaján. Megfejelve mindezt azzal, hogy ki tudja a másikat hangosabban komcsibérencnek, illetve Aczél-boynak bélyegezni. (Még azt sem vették észre, hogy mindeközben a nép abban a hiszemben segítette győzelemre az MDF-et, hogy most ők a jó szocialisták.)
Mindez már akkor is pántlikázva volt a „ha mi győzünk Ragyaújfalu főutcája mellett elbújhat a Kärtner Strasse” típusú ígérgetéssel, ami azóta orbitális méreteket öltött. Ma már nincs kampány komolytalan, hagymázas ígéretek tucatjai nélkül; már régóta várom, hogy melyik pártnak fog eszébe jutni a 15. havi nyugdíj ötlete (meg az, hogy a lányoknak-asszonyoknak ezentúl mindennap George Clooney hozza ágyba a reggelit).
Anno a Fidesz pénzügyminiszter-jelöltje meg is mondta, hogy egy dolog a kampánybrosúra és más dolog a kormányzás. Na, nem is lett belőle miniszter – akkor. Ma már simán lenne.
Így hát nálunk egyszerűen értelmezhetetlen a kampány. A létező, úgy ahogy koherens, lényegi kérdésekről szóló pártprogramokat a kutya sem olvassa, de ezt nem is nagyon erőltetik az illetékesek, nehogy lelepleződjön, mit is gondolnak valójában. Így aztán kampány idején semmihez sem köthető lózungok, propagandaszólamok és jelszavak keringenek a levegőben. Alkalmazkodva egyébiránt a mediatizált kor követelményeihez: a tömegkommunikációs eszközök eleve arra kényszerítik a szereplőket, hogy szimplifikált, torzító üzenettörmelékekkel machináljanak.
Ráadásul e pillanatban a választás olyannyira lefutottnak tűnik, hogy a majdani győztesnek eleve az az érdeke, hogy harsány, ámde minél semmitmondóbb kampányt folytasson.
A szocialistáknak pedig nyolc év ilyen kormányzással a hátuk mögött láthatóan fogalmuk sincs, hogy miféle üzenet hathatna hitelesnek és meggyőzőnek a részükről.
Úgyhogy – sejtésem szerint – marad, sőt „fokozódni fog” az anyázás.
Úgy hiszem, okkal örvend annak mindenki, hogy a népbutítási verseny eme intenzív szakasza ilyen kurta lesz; hiszen még el sem kezdődött a kampány, s a nyugdíjak ügyében már baromsági rekordokat ostromol a két nagy párt. Mondandójuk nagyjából abban foglalható össze, hogy ha a másik fél kerül hatalomra, akkor kezdetét veszi a nyugdíjas-holokauszt, s ezzel tökéletesen lehetetlenné teszik, hogy szakszerű, érdemi vita folyjék egy, a társadalom számára égetően fontos problémáról.
Így hát megértem azokat, akik azért imádkoznak, hogy minél rövidebb ideig tartson a tévedésből kampánynak titulált nép- és önhülyítési cirkusz.
Pedig nagyon nem jól van ez így.
Ugyanis normális ország normális demokráciájának normális politikai küzdelmében nagyon fontos, mással nem pótolható funkciója volna a kampánynak. Ilyenkor ismertetheti programját egy párt, ekkor feszülhetnek egymásnak a különböző világnézeti, ideológiai eredetű társadalomképek, és főként ekkor lehetne érvekkel megvitatni szakpolitikai, társadalmi-gazdasági elképzeléseket. Vagyis ilyenkor volna legjobb alkalom arra, hogy egy politikai alakulat egyfelől önazonosságát erősítse, másfelől a fontos kérdéseket érintő álláspontját vitában megvédje. Nálunk ilyesmiről szó sincs. Vita helyett legfeljebb anyázás van.
Mert már a legelején elrontottuk. Gondoljuk csak vissza: úgy zuhant ránk a rendszerváltásnak nevezett fordulat, hogy az úgynevezett magyar nép szinte semmit sem tudott a folyamatot vezénylő szereplők eszmei, gazdaságfilozófiai elképzeléseiről. A 90-es választáson a végső győzelemért két olyan párt vetélkedett, amelyik pár hónappal azelőtt alakult, társadalmi beágyazottságuk épp a zérus fölött, programjaikról a nagyérdeműnek gyakorlatilag fogalma sem volt.
És ahelyett, hogy e pártok a kampányidőszakot arra használták volna fel, hogy megismertessék önmagukat, megvilágítsák társadalmi-gazdasági elképzeléseiket, az MDF és az SZDSZ – a legrosszabb atavisztikus hagyományokat felelevenítve – belekezdett valamiféle ostoba kardcsörtetésbe a népi-urbánus megosztottság talaján. Megfejelve mindezt azzal, hogy ki tudja a másikat hangosabban komcsibérencnek, illetve Aczél-boynak bélyegezni. (Még azt sem vették észre, hogy mindeközben a nép abban a hiszemben segítette győzelemre az MDF-et, hogy most ők a jó szocialisták.)
Mindez már akkor is pántlikázva volt a „ha mi győzünk Ragyaújfalu főutcája mellett elbújhat a Kärtner Strasse” típusú ígérgetéssel, ami azóta orbitális méreteket öltött. Ma már nincs kampány komolytalan, hagymázas ígéretek tucatjai nélkül; már régóta várom, hogy melyik pártnak fog eszébe jutni a 15. havi nyugdíj ötlete (meg az, hogy a lányoknak-asszonyoknak ezentúl mindennap George Clooney hozza ágyba a reggelit).
Anno a Fidesz pénzügyminiszter-jelöltje meg is mondta, hogy egy dolog a kampánybrosúra és más dolog a kormányzás. Na, nem is lett belőle miniszter – akkor. Ma már simán lenne.
Így hát nálunk egyszerűen értelmezhetetlen a kampány. A létező, úgy ahogy koherens, lényegi kérdésekről szóló pártprogramokat a kutya sem olvassa, de ezt nem is nagyon erőltetik az illetékesek, nehogy lelepleződjön, mit is gondolnak valójában. Így aztán kampány idején semmihez sem köthető lózungok, propagandaszólamok és jelszavak keringenek a levegőben. Alkalmazkodva egyébiránt a mediatizált kor követelményeihez: a tömegkommunikációs eszközök eleve arra kényszerítik a szereplőket, hogy szimplifikált, torzító üzenettörmelékekkel machináljanak.
Ráadásul e pillanatban a választás olyannyira lefutottnak tűnik, hogy a majdani győztesnek eleve az az érdeke, hogy harsány, ámde minél semmitmondóbb kampányt folytasson.
A szocialistáknak pedig nyolc év ilyen kormányzással a hátuk mögött láthatóan fogalmuk sincs, hogy miféle üzenet hathatna hitelesnek és meggyőzőnek a részükről.
Úgyhogy – sejtésem szerint – marad, sőt „fokozódni fog” az anyázás.
| Korábbi cikkeink a rovatban | Iratkozzon fel hírlevelünkre! |
| Vissza a lap tetejére |
1/5
Olvasta már?
Kapcsolódó cikkek |
168 óra - A hetilap
Lapajánló
Előfizetés
168 óra rádió
A 168Óra a facebook-on
Hétfő, 2010. november 22. 10:34
Hirdetés
BLOG-BLOKK
Fent és lent
Közterületesek a 99-esen!
Egyenlítő
A kormány és a realitás
Banditapolitika
Halihó! Ellenzék! Na kapjuk össze magunkat villámgyorsan!
Véleményvezér
Az ember, akinek csak a zemberek számítanak
Bill of Rights - az angol alkotmányos monarchia alapvető jogszabálya
Nagy-Britannia
Országoldalak
Ha kíváncsi, mi történik Európa más országaiban, milyen magyar vonatkozású események vannak, akkor nézzen körül az oldalakon!
Partnerek:
© 2008 - 168 óra online - minden jog fenntartva
HozzászólásokÖsszesen: 10 db
A hozzászólás csak regisztrált tagjaink számára elérhető, kérjük lépjen be vagy regisztáljon!
Elfelejtette jelszavát? Segítségért kattintson ide!
Kérjük, hozzászólásánál tartsa be az oldal szabályait. Erről és a moderálási elvekről itt olvashat részletesen!
Mi a baj a szeretettel? Hiszen kampány idején annyira szeretnek bennünket választókat a pártok, lubickoljunk benne! Nekünk semmi se jó?!
Mátyás Győző most rendesen eldobta a kanalat szutor-nál.Álljon már meg a menet Mátyás úr, nyalni itt nem lehet csak úgy szabadon!Tessék kiszállni a hülye kórusból, amíg szépen mondják!Nem mondják még egyszer,irgum ,burgum.
Kampány? Minek!
Vajon ki az, aki a kampány hatására teszi a voksát valaki mellé. Szerintem elenyészően vannak.
Kampány? Minek!
Idáig kormányon már senki nem foglalkozott azzal, amivel kampányolt.
Miért veszi egyenlőnek a két pártot Mátyás? Hol a fenébe él? Nyolc éve a fidesz anyázása folyik, és most is, a legaljasabb szinten és eszközökkel. Mi baja van a szocik kormányzásával? Zsebretettünk egy kissé több pénzt és most valamennyit a világválság miatt visszaadunk. Azért a fidesztől eltérően a szocik miniszterelnöke főképpen az ország érdekét és nem a sajátját nézte. De ilyen ellenzék mellett jó, hogy mozdulni tudott. Vagy Mátyás is kezdi már a nyalást? Nem ezt vártam tőle, hogy beálljon a hülye-kórusba!!
Szerintem Demján Sándor, a nagy pókerjátékos fején találta a szöget:
A jó játékos rossz lappal is képes nyerni, a rossz "spieler" viszont csak szerencsével boldogul.
Szerintem sem szerencsés egyenlőségjelet tenni a 2 nagy közé.
Ortega: egyetertek, szegyelljek magukat!
Előremutat, hogy mi vár ránk.
A kereszténység hazai képviselőjének legfőbb hivatása volt az elmúlt négy évben a politikai ellentábor meghatározó figurájának levadászása. Hogy lehet ezt szinkronba hozni a következővel?
XVI. BENEDEK PÁPA
CARITAS IN VERITATE
KEZDETŰ ENCIKLIKÁJA
A PÜSPÖKÖKNEK
PAPOKNAK ÉS DIAKÓNUSOKNAK
AZ ISTENNEK SZENTELT SZEMÉLYEKNEK
A KRISZTUSHÍVŐ LAIKUSOKNAK
ÉS MINDEN JÓAKARATÚ EMBERNEK
AZ EMBER TELJES ÉRTÉKŰ FEJLŐDÉSÉRŐL
A SZERETETBEN ÉS AZ IGAZSÁGBAN
...2. A szeretet az Egyház társadalmi tanításának királyi útja. Mindazokat a felelősségeket és feladatokat, amelyeket ez a tanítás körvonalaz, a szeretet járja át, amely Jézus tanítása szerint a Törvény foglalata (vö. Mt 22,36–40). A szeretet jelenti az Istennel és az embertárssal való személyes viszony valódi tartalmát; ez a vezérelve nem csupán mikro-viszonyainknak, a baráti, a családi és kisközösségi kapcsolatoknak, hanem a makro-viszonyoknak, a társadalmi, gazdasági és politikai kapcsolatoknak is. Az evangélium tanítása nyomán az Egyház számára a szeretet minden, mivel, amint Szent János tanítja (vö. 1Jn 4,8.16), és ahogy első enciklikámban említettem: „Az Isten szeretet” (Deus caritas est). Minden Isten szeretetéből származik, minden a szeretet által ölt formát, minden a szeretet felé irányul. A szeretet Isten legnagyobb ajándéka, amelyet ő adott az embereknek, a szeretet az ő ígérete és a mi reménységünk......
Nem kellene egyeseknek szégyenkezve elhagyni a politikai porondját? Ki és milyen alapon bátorkodik Istenre hivatkozni?
Szégyelljék magukat.
Gondoljunk bele pozitívan a dologba. Mi azért itt kicsit el vagyunk "kényeztetve a Mátyás Győzők és társaik ironikus, mégis okos gondolatai által. Hála a magyarok Istenének talán nem is vagyunk kevesen. Az a baj, hogy vannak, akik az egész választást, élet halál kérdésként próbálják elhitetni, az egyszerű emberekkel. Pedig a Nap reggel felkel, és este lenyugszik, mindazon szavazóknak, akik a jövő négy évet is megélik. Nincs annál borzasztóbb, mikor asztalnál ülő, a gyakorlati életet könyvekből tanuló hivatalnok típusú emberek, alakítanak törvényeket, irányítanak egészségügyet és oktatást, vagy mondják ki a verdiktet a művészetek egy-egy ágában. Mátyás Győző, az egyszerű emberek gondolatait tudja igen plasztikusan megfogalmazni, ahogy Váncsa István vagy Meggyesi Gusztáv, egy általam igencsak kedvelt, másik újságban. Amíg ennyi humorral tudjuk a minket körülvevő káoszt kezelni, talán nincs baj. Az akkor lesz majd, ha a humorérzékünket is cenzúrázni fogják.
Már elkezdődött a rövid kampány, tegnap valamelyik párt semmire sem jó jelöltjének a magnója felhívott. Nem tudom melyik gang képviselő, vagy uram bocsáss miniszterelnök jelöltje volt, mert amint meghallottam a géphangot, rögtön ki is kapcsoltam a telefont.Az már csak hab a tortán, hogy a feltöltőkártyás telefonom számát ugyan honnan a bánatból szerezték meg!Felesleges pénzkidobás az ilyen hívás, mert a hívek úgyis elmennek a szívük választottjára szavazni, a többiek pedig találnak jobb mulatságot.
Szerintem telitalálat!