Hetilap kereső

Mátyás Győző írása

Olyat azért még nem hallottam, hogy – mondjuk – a (talán túlzottan is) nagy tiszteletnek örvendő Oscar-bizottság hétfőn odaítéli egy filmnek az összes szobrocskát, aztán szerdán meg szájukat lefittyesztve azt mondják a bizottság tagjai, hogy ez a mozi legfeljebb Arany Málnát érdemel. Ami köztudottan az év legrosszabb filmjének kijáró díj. Pedig ha valahol, hát egy filmes zsűri esetében helye van szubjektivitásnak, elfogultságnak, szeszélynek. Na de egy választási bizottság munkájában?

Hiszen egy ilyen grémium kitüntetett feladata elvben a szikár faktumok regisztrálása, száraz adatok számbavétele volna, azaz a tagok döntései csakis és kizárólag a tények objektív megítélésén alapulhatnának. Ehhez képest a Fővárosi Választási Bizottság hétfőn még nyilvántartásba vette az MDF két egyéni jelöltjét, s ezzel a párt fővárosi listát állíthatott. Ami a minimális feltétele volna annak, hogy egyáltalán esélyük legyen a parlamentbe jutásra. Szerdára viszont ugyanez a bizottság már úgy döntött – miközben a rendelkezésre álló adatok szerint a tényekben nem történt változás –, hogy az MDF induláshoz szükséges nyolc jelöltje az mégis csak hat.

Becsszóra vagy tízszer elolvastam a konklúzió okolását, de semmi logikát nem találtam benne. A tudósítások szerint a Bizottság tagjai például hivatkoznak arra, hogy a jelöltek nyilvántartásba vétele nem volt „jogerős”. Csak éppen szakértők szerint ebben az eljárásban ez a kategória nem létezik és így alkalmazhatatlan. Aztán azon vacakoltak, hogy Csapody képviselő a megfelelő ütemben csapta-e rá párttársaira az ajtót. (Éppen a 168 óra online-on vezetett blogjából derül ki egyébként, hogy igen.) És így tovább.

Szánalmas kutyakomédia.

Nem is sejtettem, hogy a nagy pártoknak ennyire elemi érdekük megakadályozni Bokrosék indulását. Ilyen szégyenletes eszközökkel is. Pedig én már nem sok reményt fűztem a bejutásukhoz. Noha korábban kétszer is javasoltam már e fórumon Bokrost a miniszterelnöki székbe. Csak hát mögötte az a borzalmas párt. A sok botránnyal, szövevényes és olykor önveszélyes szövetségi politikával kezdtek komolytalanná válni, s ezt Bokros személye se nagyon tudja ellensúlyozni.

De ezek szerint a riválisok mégiscsak veszélyesnek tartják a Bokros & co.-t. S ezért a pártmutyin alapuló kiszorítósdival megint csak lejáratnak egy demokratikus intézményt, kétségeket ébresztve a választások tisztasága iránt. Mondhatni, hogy az Országos Választási Bizottság orvosolta a döntést, csak hát ez a testület meg arra volt képtelen, hogy a törvényben megszabott határidőt betartsa.

Ennyi impotens, „önagyonülésező” grémium, mint a magyar politikában, nincs a világon sehol. Amit jól illusztrál a BKV-ügyet terítéken tartó parlamenti vizsgálóbizottság minap véget ért munkálkodása is. Aminek eredménye egy jelentés címén közreadott 120 oldalas szócséplés.

Azért az, mert az irományban ahhoz képest, amit a sajtóból már amúgy is tudunk, szinte egyetlen új információ, tény, összefüggés nem merül fel. Naná, hogy nem.

Mert eleve politikai célból hívták életre a bizottságot. Hiszen mi egyéb célt szolgálna egy ilyen izé, amelynek nyomozati jogköre nincs, semmilyen állításnak, sugallatnak utánajárni nem tud, ráadásul a megidézettek fele nagy ívben tesz a bizottságra, és meg sem jelenik a plénum előtt. (Na, próbálná ezt meg valaki Amerikában!) S mindezt párhuzamosan azzal, hogy a hatóságok tényleg intenzív nyomozást folytatnak az ügyben, és a sajtó is teszi a dolgát. Ebben az összevetésben önleleplező módon derül ki, hogy egy ilyen bizottságnak mennyire értelmetlen az erőlködése.

Noha egy szempontból lehetett volna feladata a testületnek. Feltárni a BKV működtetésének strukturális anomáliáit, a szerkezetbe kódolt visszaélési lehetőségeket. Erre volna jogosítványa a politikának. De erre kísérletet sem tettek. Csak majd nehogy az legyen a radikális változtatás, hogy az új színezetű fővárosi vezetés lecseréli a talicskát, amivel az eddigiek kitolták a pénzt a vállalatból. Egy nagyobbra.

Ez a bizottság teljesen feleslegesen hámozta a léggömböt. Még a Fidesznek sem volt tulajdonképpen szüksége arra, hogy egy újabb fórumon tolvajozhassa le a szoclib társulatot. Akik erre ugyan feltétlenül rászolgáltak, de amúgy is ez megy minden hullámhosszon.

A legnagyobb vesztese ezeknek az ügyeknek természetesen a demokrácia intézményrendszere. Amelyet kormány és ellenzék politikusai vállvetve rohasztanak le.