A Fidesz kormányzásának egyik legnagyobb kihívása a Jobbik további előretörésének megakadályozása. A politizáló közvéleménynek érdemes lenne ebből a szempontból is vizsgálni a Fidesz politikáját, a fideszes vezető politikusok és Orbán Viktor teljesítményét.
Ehhez persze teljesülnie kell egy feltételnek: az elutasítás, a szörnyülködés és elhatárolódás helyett a Jobbikot komoly politikai tényezőnek kell tekinteni. Erre csak az képes, aki a Jobbikot létezőnek tekinti, s nem csak egy rossz álomnak tartja.
A Jobbik lényeges szerepe az, hogy egyszerűen, világosan és rendkívül erőteljesen forszíroz olyan témákat, amelyek a művelt elitben nem válhattak témává, vagy pontosabban, nem válhattak releváns politikai üggyé – miközben a politizáló közvélemény egy részének fantáziáját már évtizedek óta fogva tartja. A Jobbik nem tett mást, mint felvetett elhallgatott témákat, s radikális hangszerelésben ad elő olyanokat, amelyekről mások is beszélnek, csak éppen körülírva.
Azért fontos ezt hangsúlyozni, mert az általam ismert Jobbik-ellenes baloldali, jobboldali, liberális közeg gyakran úgy viszonyul az új parlamenti párthoz, mintha annak sikere csak addig tart majd, amíg vezetői le nem járatódnak majd ilyen-olyan politikai ügyekben, esetleg nem kapnak rá a közösségi mézes bödön kóstolgatására.
A Jobbik azonban nem egyszemélyes párt, hanem az elmúlt húsz év frusztrációt megtestesítő politikai szervezet, amelynek népszerűsége a fennálló intézményrendszerrel szembeni elégedetlenség mélységét és hőfokát mutatja.
Orbán Viktor és csapata előtt tehát nem csak az MSZP törpévé zsugorítása áll, hanem az is, hogy a Jobbik soha többé ne tudja megismételni a legutóbbi választási sikerét.
A következő kérdés azonban az, hogy ugyanúgy csipkedné –e magát a Fidesz, ha nem lenne a Jobbik ilyen sikeres?
Az írás folytatását
itt olvashatja.
HozzászólásokÖsszesen: 3 db
A hozzászólás csak regisztrált tagjaink számára elérhető, kérjük lépjen be vagy regisztáljon!
Elfelejtette jelszavát? Segítségért kattintson ide!
Kérjük, hozzászólásánál tartsa be az oldal szabályait. Erről és a moderálási elvekről itt olvashat részletesen!
A médiában korábban láttuk, hallhattuk Orbán és Vona erőteljes barátságát, sőt, Orbán ismételt jókivánságait a 'Jobbik' sikeres működéséhez. Ez addig tartott mig erősödő konkurencia lett az utóbbi, amely az elejétől a mai napig nyiltan anti-szemita, rasszista, szélsőségesen nacionalista, végülis anti-demokratikus. Orbánt nem a szélsőséges politizálás bántja, hanem a konkurrencia. A 'Jobbik' jól taktikázik (népszerűség fokozásra törekedve) amikor honfitársaink gondjait, problémáit szellőztetik. De őket is csak a befolyás ill. hatalom érdekli. Közös találkozási pontjuk: az un. bal/lib földbe döngölése! (Jut eszembe: a háború előtt volt egy jól, ügyesen szónokló kefebajszú osztrák, aki hasonló taktikákkal nagy népszerűséget szerzett a német népnél. Későbbi eredmény?!?!)
A jobbik bizony valós társadalmi problémákat feszeget, melyeket nem lehet figyelmen kívül hagyni. Különben meg sem erősödhetett volna. Rosszul fog hozzá viszont azok megoldásának, a gyűlölködés nem segít a problémákon, inkább elmérgesíti őket.
Sok igaza van megmondoembernek.Bár az MSZP-t a Fidesz nem fogja a föld színéről eltakarítani-kb 1 millió szavazója van,s azok egy jó része meg van győződve arról hogy a Fidesz sem különb-ha így folytatja az MSZP egyedül is eltakarítja saját magát.
A Jobbikkal kapcsolatos véleményt osztom.A Fidesz köpönyegéből bújtak ki,majd megunván a folyamatos hitegetést,önjárók lettek.Ha valaki,ők ismerik a szólamokat,azt is,mi van mögöttük.
Ha tetszik,ha nem,a Parlamentben semmivel nem rosszabbak mint a gyakorlott pártok.Kapkodhatja a lábát a Fidesz,ha nem akar lemaradni.