„Nem közvélemény-kutatásokat akarunk nyerni, hanem választásokat”. Hányszor, de hányszor hallottam már ezt az amúgy nem szellemtelen bon mot-t hivatásos politikusoktól. Többnyire persze azoktól, akikre, illetve pártjukra nézvést nem voltak túl hízelgőek a frissiben publikált adatok.
Azért is kétes értékű ez a szentencia, mert implicit módon lenézi a közvélemény-kutatás műfaját, pedig… pedig hosszú évek tapasztalata azt mutatja, hogy a különféle közvélemény-kutató intézetek elég alapos munkát végeznek, és feltevéseik a legtöbbször empirikusan igazolódnak. Talán egy olyan választásra emlékszem, amikor a győztest nem mindegyikük találta el. És nagyon úgy fest, hogy ciklus közben sem otthon az íróasztalnál firkálják be a biztosok a fiktív adatokat a kérdőívekre. Vagy ha igen, akkor jósnak is beválnának.
A legutóbb napvilágot látott kutatási eredményekben nem is annyira az az érdekes, hogy hol is állnak a konkrét pártok, hanem az, hogy hol áll a szavazók többsége. Hát bizony messze a képzeletbeli szavazófülkétől. Merthogy a Medián felmérése szerint a szavazásra jogosultak majd 60 százaléka olyan nagy ívben elkerülné az urnákat, mintha azokban vámpírok akarnák ácskapoccsal a vérüket venni. Ez rekord passzivitás, ekkora érdektelenséget, tanácstalanságot, kiábrándultságot illetve a három ötvözetét 1991 óta a kutatók nem tapasztaltak. Az összehasonlítás dátuma érdekes, hiszen a nagy társadalmi útelgazó... útegál…na jó: rencereváltás idejétől számítva elég gyorsan leesett itt a többségnek, hogy ez a demokráciába bugyolált kapitalizmus, legalábbis a magyar változata – nos az nem habos torta. Mára meg tudatosult az is, hogy még csak nem is diabetikus keksz.

Az, hogy az emberek csalódtak ebben a nagy rendszerváltásos kalandban (nyilván azért is, mert ebben értelemszerűen elsősorban a kalandorok jártak jól), és mélyen kiábrándultak a politikából, az közhely. Ez így volt már jószerével az elejétől fogva, de azért a választók szép sorjában végigpermutálták a kínálatot, és egymás után hatalomba szavazták az addig ki nem próbált formációkat. Ami arra utal, hogy azért titkon működött az emberekben a ”hátha ezek nem lesznek annyira ütődöttek és/vagy tolvajok, mint az előzők” effektusa. Majd egy merészet gondolva nekifutottak az addig végképpen ki nem próbált változatnak is, azaz adtak esélyt az újrázásra, előbb balra osztva a lapot, most legutóbb meg jobbra. Több variáció nincs. Így aztán mára ráunt a nép az egész választásosdira.
Ezért hovatovább az megy bravúr számba a közvélemény-kutatói munkában, ha találnak pár vállalkozó szellemet, aki biztosra mondja, hogy elmegy szavazni. Persze még ez is bizonytalan képlet, mert azok közül, akik esküdtek rá, hogy életüket és vérüket a voksolásért, vagy 28 százaléknak fogalma sincs, melyik csapatra szavazna. Az ugye felettébb érdekes fejlemény, hogy a haza sorsáról döntő honfitársaink egy jelentős hányada az utolsó pillanatban véletlenszerűen ikszeli be a listán leginkább kézre álló nevet, netán a lejárt szavatosságú ingyen konzerv révén nyomatékosított útmutatásra hallgat.
Mindennek eredményeképp az sem véletlen, hogy a bizonytalanok tábora egyre csak nő. Merthogy a kormányban csalódottak nem pártolnak át (szó szerint) egy másik alakulathoz, hanem azok közé sorolnak, akik a pokolba kívánják a politikát.
Így az a tény sem értelmezhető a szokott politológusi klisék szerint, hogy a Fidesz népszerűsége valóban elég meredeken zuhan. Mert hát ellenzék híján ennek nincs igazi jelentősége.
Márpedig számottevő ellenzék úgyszólván nincs. Az MSZP sohasem az újszerű ötletek és tartalmas alternatívák megtestesülése volt, „kreativitásukat” most is a „hogyan barkácsoljuk szét elemeire pártunkat” c. technikai játékban kamatoztatják. A másik két párt ugyan a mátrixok tanúsága szerint növeli népszerűségét, ráadásul esetükben megint felmerül a korábbi A verzió, vagyis hogy ismét van a kínálatban ki nem próbált erő. Ám egy másik kutatás eredménye szerint őket a lakosság kevéssé gondolja kormányra érettnek. Így nem lesz például rovásírásos alkotmányunk.
De előbb-utóbb kormányunk se nagyon.
Mert ha a trend így folytatódik, a közvélemény kutatások egy idő után azt fogják jelezni, hogy az emberek szavazási hajlandósága gravitál a nulla felé.
HozzászólásokÖsszesen: 10 db
A hozzászólás csak regisztrált tagjaink számára elérhető, kérjük lépjen be vagy regisztáljon!
Elfelejtette jelszavát? Segítségért kattintson ide!
Kérjük, hozzászólásánál tartsa be az oldal szabályait. Erről és a moderálási elvekről itt olvashat részletesen!
Messze körbe lehet járni a felmérések erdményét, lehet elemezni az íróasztal és kocsmai pult előtt is,s ez rendjén is van. Ám, bekalkulálják az elemzők azt az egyszerű tényt, hogy ma már meggondolja az ember mikor, hol, kivel beszél és mit mond? A választók többsége nem meri ma , holnap és holnapután sem kinyílvánítani politikai szándékát, mert vagy ő, vagy a család kerül lapátra! Nézzék meg a vidéket: nincs munka, ha van az összefügg a helyi politikai vezetéssel, mert ha ellene tesz, nincs megrendelés, elküldik a családtagot, felemelik a bérleti díjat, és sorolható ,még fantázia sem kell hozzá.Aki ma nem áll be látszólagosan a sorba, egyreinkább megnézheti magát. Ugyan már, amikor lehallgatható vagyok telefonon, amikor bejöhet a nemzetbiztonsági munkatárs a lakásomba, merjek szólni? Nem, hallgatok én is, és hallgat más is a Magyar Tudományos Akadémia eminens személyiségeiktől a vejemig, aki csak viz-gázszerelő, de egyetemista gyerekét el kell tartani, a proffeszor úrnak meg a szakmai tekintélyét és családtagjai előrehaladását kell segíteni hallgatással. Élni kell! Élni, valahogy, ahogy lehet! Mint a Rákosi rendszerben.
Ugy gondolom, hogyha Gyurcsányt nem teszik börtönbe, akkor van esély
arra, hogy szakértö kormányt válasszunk...
Nem lényeg, hogy GYF legyen a me..Bajnai Oszkó stb....akik szószerint szolgálták az ország népét....
Bátorság is kell ellátni minden tisztséget, úgy, hogy emberi méltóságuk meg maradjon.....
Nekik megmaradt.
Hát igen. Kire szavazna ma a Fideszből kiábrándult szavazó? Az MSZP-re, akik a saját pártjukat nem képesek összetartani? A Jobbikra, akiknek majdnem választási slogenje a "velünk vagy, vagy pofont kapsz"? Az LMP-re, akik magukat a régi pártok ellenmozgalmaként határozták meg, csak még ezen kívül nem találtak saját vonalra? Esetleg a KDNP-re, ami a Fidesz magyar hangja? Persze, hogy amíg nem talál más alternatívát, inkább kivonul az egész rendszerből.
Szerintem a legjobb lenne, ha oldalanként legalább két, egymástól jól elkülönülő párt alakulna, hasonló világnézettel, de saját megvalósítási ötletekkel, programokkal. Akik fel tudnák szívni azokat a szavazókat, akiknek derogál a nagy pártok stílusa, de nem akarják feladni jobb- illetve baloldaliságukat. És akik esetleg még a másik oldalon is képesek lennének kompromisszumokra; akik nem eltiporni való ellenséget látnának a másik pártban, illetve annak szavazóiban.
Könyörgöm .............. (a többit tudjátok)
" Így nem lesz például rovásírásos alkotmányunk.
De előbb-utóbb kormányunk se nagyon."
Szerintem ki kene probalni ezt a verziot!Lehet, hogy vegre mukodne az orszag.
A közvélemény-kutatók felteszik a kérdést "Ha holnap lennének a választások..."
Csak azt felejtik el, hogy ha holnap lennének a választások, akkor már három hónapja zuhogna ránk a kampánymocsok. A falak, a levélszekrények a újságok tele lennének párthirdetésekkel, a TV-ből rádióból és a csapból is választási ígéretek folynának.
Ma viszont az emberek többsége azt sem tudja, hogy ki mit mond a parlamentben, vagy ki a képviselője. Nagyon nem mindegy a két szituáció, ezért azután az se legyen meglepő, ha az eredmény is más.
Bocs folks, Ausztráliáról beszéltem.
"az emberek szavazási hajlandósága gravitál a nulla felé."
Ezért is jobb a világ legélhetőbb társadalmában alkalmazott kötelező rendszer, ahol szavazni ugyan nem kötelező, de elmenni a szavazóhelyiségbe és kihúzatni magunkat a szavazói névjegyzékből, tehát megjelenni, igen.
Ehhez társul a postai úton való szavazás lehetősége belföldről és külföldről egyaránt.
Így nincs elhúzódó hülye vita arról, hogy mekkora is a kormány mandátuma, mint itt Magyarországon.
Ja, és a bónusz pedig az, hogy az egész egyfordulós.
Ha magas a passzívak vagy ilyen-olyan okból nem nyilatkozók száma, akkor a becslés is nehezebbé válik. Márpedig most egyre nő a passzívak-nem nyilatkozók száma.
Primitív írásom sok mindent elárul,tudásom egy szűk körbe bezárul?
Belőlem elered a felelet:Ilyen ez az élet.
Megtellett már fejem-testem rímeimmel:Figyelj ember,mennyi minden íme stimmel.
Szabad tessék nekem megengedni,hogy rímeimet sokkal jobban szívvel szeretgetni meg tudjam én.