Hetilap kereső

Mester Ákos írása

Baloldali szavazók jelzik – írják, telefonálják, a lap online fórumán panaszolják –, hogy nem értik az MSZP lépését.

Nem értik, miért léptetik vissza jelöltjeiket az LMP javára, hiszen az első forduló előtt még azt mondták, hogy a kis pártra leadott voksok elveszett szavazatnak számítanak. Ráadásul az LMP fütyül a szocik gesztusára, amely jobbról nézve trükközés, balról meg – sisteregnek az MSZP törzsszavazói – gyáva manőver.

Én másként látom.

Az elmúlt években gyakran én sem értettem az MSZP lépéseit, most azonban – fogalmazzak óvatosan – érteni vélem. Szerintem téved, aki azt hiszi, hogy „olyan ez, mint Medgyessy Péter gesztuspolitizálása” volt annak idején, amely a kérlelhetetlen Fidesz részéről mindig viszonzatlan maradt, s amelyet értelmetlennek és logikátlannak neveztem magam is. Ám az MSZP mostani gesztusa nem a megátalkodottak megszelídítésének kísérlete, hanem konkrét célt szolgál: azt, hogy megakadályozza a Fidesz kétharmados túlhatalmát. Ráadásul függetlenül attól, hogy az LMP kész-e a viszonszolgálatra, vagyis arra, hogy az állva maradt jelöltjeit visszaléptesse a szocik javára.

Az MSZP gesztusa nem az LMP-t akarja meggyőzni a kölcsönösség hasznáról, hanem az ország, a parlamenti demokrácia érdekét szolgálja, beleértve természetesen a szocialista párt érdekét is. Ez a lépés nem az MSZP gyávaságát, gyengeségét, kishitűségét mutatja, hanem realitásérzékét („egyedül nem megy”) és azt, hogy a párt meghatározó személyiségei felismerték: valóban lehet más a politika. Nem naivitásról van szó, nem egy kétségbeesett lépésről, hanem a parlamentbe jutott kis párt koncepciójának megértéséről: az LMP ugyanis, ha viszonozná az MSZP gesztusát, az olybá tűnne, mintha feladná elveit, mintha kész lenne hosszú távon is egy követ fújni a korábbi kormányzó párttal, holott azzal szemben vagy legalábbis attól kellő távolságra határozta meg önmagát.

Az LMP-vezetés nincs abban a helyzetben, hogy a gesztusra kedvezően reagáljon, partnerként viselkedjen, mert ezt nem tudja kialakított önképével összeegyeztetni, és ifjú aktivistáinak megmagyarázni. Az MSZP-nek ugyan lenne oka arra, hogy sértőnek találja az LMP listavezetőjének visszautasítását, de okosabb, ha arra figyel, amit Schiffer András hozzátesz („A Fidesz kétharmados többsége az LMP-t is aggasztja”), és főleg arra, amivel kiegészíti: „A Fidesz és az LMP demokráciafelfogása finoman szólva nincs fedésben egymással.” Ez a jövőt illetően jó üzenet a baloldali demokratáknak és az LMP-szavazóknak egyaránt.

Az LMP tehát tudatában van annak, hogy a Fidesz kétharmada az ő mozgásterét is a végtelenségig beszűkítheti, de nem viszonozhatja a gesztust, nem szólíthatja fel táborát, hogy a választás második fordulójában szavazzon az MSZP esetleg esélyes jelöltjeire. Ergo: az LMP-vezetés az MSZP-nek nemet mond, a híveit viszont nem terheli tanácsokkal, javaslatokkal, mert ők szabadon dönthetnek, választhatnak. Ha pedig saját jelöltjeiknek nincs esélyük, miért ne választanák ebből a „felhozatalból” éppen a baloldal jelöltjeit?

Mindebből viszont az is következik, hogy a szocialista párt egyoldalú gesztusával nem az LMP vezetésének, hanem szavazóinak kívánja értésre adni: van esély a Fidesz kétharmados fölényének a megakadályozására.

Kérdés persze, hogy kell-e félni a Fidesz kétharmadától. Nem, félni egyáltalán nem kell, de kételyt támasztani lehet. A tekintetben ugyanis, hogy nem lesz-e dadogó a demokrácia, ha direktívákkal, az ellenvéleményeket negligáló, kényszerítő törvénykezéssel működtetik. Én látok ilyen veszélyt, ámbár szeretnék tévedni ebben, és utólag azt gondolni: bizonyára rémeket láttam, mert a „centrális politikai erőtérben” kifogástalan úriemberek képviselik a mindannyiunkat boldoggá tévő központi akaratot.

Viccelek, természetesen. Azt viszont komolyan veszem, hogy Orbán Viktor közölte: „Csak a kormány változik, a demokrácia marad.” Egyik régebbi jegyzetemben szó szerint ugyanezt írtam, de magam sem tudom, hogy milyen céllal: vigasznak szánva a kudarcos baloldalra, vagy figyelmeztetésként üzenve a megmámorosodó jobboldalnak.

Mindegy is már.

Most azt mondom: az MSZP lépése talán meglepő, de célszerű, és bizonyos szempontból bátor. Pontosan annyira bátor, amennyire bátrak lesznek azok az LMP-sek, akik fölismerik, hogy a bibói igazság továbbgondolható: demokrata az, aki nem fél még attól sem, hogy adott alkalommal – éppen a demokrácia érdekében – átlépje a saját árnyékát. Ahelyett, hogy megijedne tőle.

Lehet választani.