Kukorelly Endre, a jeles költő levegőért kapkodott, amikor Bolgár György (édes Bolgár úr, aranyos Bolgár úr) beolvasta neki Bíró Zoltán nyilatkozatát arról, hogy tekintsük át, kik a magyar irodalom kedvencei Nyugaton. Az agyonmenedzselt Esterházy Péter, Kertész Imre, Nádas Péter. „A lényeg az, hogy ne legyen közük ahhoz a néphez, amelynek a kenyerét eszik. A magyarság érzékenységét mélyen sértő verséről elhíresült Spiró György interjúrészlete nem okozott meglepetést a tegnapi magyarérettségi tételei között.”
Ezt a kocsmában kell elintézni, mondta Kukorelly, aztán valami olyat, hogy oda kell szorítani a pulthoz, meg behúzni neki.
Végül azonban visszaszívta az indulatát jó Kukorelly, s arra jutott, hogy Bíró Zoltán nem párbajképes.
Hát nem az. Vitatkozni sem érdemes vele, több okból. Pozsgay Imre szocialista miniszter kengyelfutójából igazolt át a Magyar Demokrata Fórum ügyvezető alelnökségébe Bíró Zoltán, s akkor mondott le, amikor Antall József feltűnt, és nemzeti-konzervatív pártot formált volna az MDF-ből.
A távozása mégsem volt egészen önkéntes. Az új párt nem vállalhatta az alelnök állampárti múltjának politikai rizikóját. A négyigenes népszavazás felülírta minden szövetség lehetőségét a volt állampárttal, s Bíró Zoltán egykori irodalmi főtisztviselő a kulturális minisztériumból nem maradhatott az élén. Nagy pártfogói, Csoóri és Lezsák gyengéden vezették át pártfogoltjukat a hetilapszerkesztésbe, majd alapítványi biztonságba.
A kéthetente megjelenő Hitel sikeres volt, olykor harmincezer példányban hirdette az igét, s csak akkor torpant meg, amikor Csoóri Sándor egyik irgalmatlan jegyzete felszínre hozta az évszázados pört.
Ki vállalja az évezredes magyar sorsot? A vészkorszak utáni zsidóság – hirdette meg Csoóri – már nem képes azonosulni a magyarsággal.
„A szellemi és lelki összeforradás lehetősége megszűnt.”

Fotók: 168 Óra archív
1990. szeptember 5. – ez a megnyilatkozás a Bíró Zoltán jegyezte Hitel című lapban elakasztotta a rendszerváltozással kezdődő tisztulást és eszmei megújulást. A tegnapi vágányra állította át a friss reformkort. Egy örökölt nemzeteszmét próbált ráerőszakolni a mára: az erkölcsi-politikai közösség elképzelése helyett a romantikus-etnikai törzsiségét.
Antall József korai halálát követően az MDF kisvártatva kettészakadt, de valójában elemeire esett szét. Kicsiny túlzással: nem élte túl Csoóri jegyzetét. Ez a néhány sor a lelepleződés világosságával mutatott rá arra, hogy a felszabadult pártéletbe immár eltemetett ideológiai mérgek szívódtak fel. A sajátos magyar átalakulás atavisztikus ösztönöknek engedett.
A konzervatív – Antall József személyében megtestesülő – demokratizmus végzetes sebet kapott. Bíró Zoltán olyan egykori kommunistaként esett ki az MDF-ből, aki a kerekasztal-tárgyalásoknak is ellenzője volt, s Pozsgay államelnökké választásában vélte megírni az átalakulás forgatókönyvét.
Több mint tizenhárom esztendővel Antall József halála után, 2007-ben jöttek elő a feledésből – minő meglepetés – Für Lajos, Csurka István és a hozzájuk csatlakozott Bíró Zoltán. Valaminő évforduló alkalmából a Nap-tévé kamerái előtt siratták az eltorzult rendszerváltást. Bíró Zoltán még azzal is rápakolt, hogy Antall Józsefet a Magyar Nemzet 2007. július 21-i számában az állampárt küldöttének, magyarán beépítettjének nevezte.
E rágalom ellen Antall kormányának és pártjának száz egykori munkatársa tiltakozott, Szabad György akadémikussal, volt házelnökkel az élen.
Nincs mit csodálkoznunk tehát, ha egy kakukkos óra rendszerességével Bíró Zoltán előugrik a feledésből, s újabb botrányt kavar. Kukorelly hordjon magánál infarktust megelőző értágítókat, mert megjósolható egy-két kommunáci ideiglenes feltámadása. Für Lajos már gárdát avatott.
A konzervatív oldalnak Bíró Zoltán vesztette el Esterházy Pétert, aki a Hitel olvasóinak címzett nyílt levelében közölte, hogy nem ad többé írást annak a lapnak, amelyik kirekesztő szövegeket közöl.
A korábban felemlegetett párbajképesség is így veszett el. Pozsgay oldalán Antall Józsefet a pártállam küldöttének nevezni, Esterházy magyarságát olyan érintett szereplőként kétségbe vonni, akire egyszer már éppen Esterházy pirította rá a kirekesztő bélyeget – nem illik. Nem comme il faut. Schickt sich nicht. It is not becoming.
Egyébként tudunk magyarul.
Az új bruhaha akörül tört ki, hogy Magyar Bálint egykori, Hiller István mostani minisztériumának egyik érettségi tételeként egy – a Heti Válaszban megjelent – Spiró György-interjú szerepelt.
Magyar Bálint és Hiller István ezért a magyarság híjával találtatott. Magyar Bálinttal bizonnyal nem az a baj, hogy Szemere Bertalan leszármazottja. Remélem, Hillernek nem az ausztriai zsidótáborokról írott érdemes tanulmánya magyarságellenes.
Mi a baj Nádas Péterrel? Nádas Péter „agyonmenedzselt”? Könyveiről megvesztegethetetlen, nemzetközileg magasra értékelt folyóiratokban közölnek rajongó tanulmányokat. A Magyar Hírlap egyetlen irodalmi Nobel-díjasunkat Imre Kertészként emlegeti, utalván arra, hogy nem magyar.
Ez a szöveg nem vitaképes. A föld viszont nem akadt ki tengelyéből azért, amiért egy levitézlett politikus megsuhintja rozsdás kardját. Fordítva. Most ért haza az övéi közé, a csalódott, mellőztetésük önfényezésében megfáradt írók táborába, a tősgyökeres, a Népszabadságot megjárt, immár Isten ostorának szerepét felöltő főpublicista palástja alá.
Ezalatt Spiró György kelet-európai nyelveket tanít a budapesti egyetemen, nyelvbéli készsége nehezen utolérhető, s mielőtt a világirodalomba visszavonhatatlanul belépett, a magyarság dicsőségére írta pompás nyelvezettel megalkotott magyar műveit.
Megértem ugyanakkor a közvélemény védekező érzékenységét.
A magyar irodalom a háborúban és a holokauszt során elszenvedett veszteségeit még jó ideig nem heverheti ki. Nincs irodalom, amelyik sérülés nélkül megúszhatná Elek Artúr öngyilkossá lett műkritikus, Komor András öngyilkossá lett regényíró, az éhen halt Szomory Dezső, az agyonvert Szerb Antal, a tömegsírba hányt Radnóti Miklós, a bombától agyoncsapott Örley István és társaik elvesztését. A pusztulás áldozatai közé sorolhatjuk a fronton, a büntető- és kivégzőtáborokban megtizedelt és megölt olvasókat, a magyar kultúra támogatóit is.
A nemzeti szellem organikus fejlődését és a versenyképes nemzeti kultúra kiteljesedését akasztották el azok az eszmék, amelyek ennek a veszteségnek megágyaztak, azzal az arcpirító és halálos „érettségivel”, amellyel önkényes faji alapon mérték, ki a magyar. A soviniszta kirekesztés és rasszizmus a temetők gyászéneke.
Aki Antall József tisztességében, Esterházy Péter magyarságában, Spiró és Nádas tehetségében kételkedik, aligha tesz a magyarság üdvére.
Annyi vész után persze ezernyi módja van a parlagi kirekesztés kezelésének. Igaza van annak is, aki legyint, annak is, akinek ökölbe szorul a keze. A leginkább és szívem szerint annak, aki csüggedten szemléli ezt a mai kocsmát: hát még mindig? S azt ismételgeti magában: meddig még?
HozzászólásokÖsszesen: 24 db
A hozzászólás csak regisztrált tagjaink számára elérhető, kérjük lépjen be vagy regisztáljon!
Elfelejtette jelszavát? Segítségért kattintson ide!
Kérjük, hozzászólásánál tartsa be az oldal szabályait. Erről és a moderálási elvekről itt olvashat részletesen!
Kinek mire futj a talentumbol B.Z. nak erre
Hogy ki azEsterhazy ki aKertsz Imre, ki a Nadas Peter azt itt ausztriaban is tudjak es jo esetben 100 ev mulva is ,de ki vagy mi a feszkes fekete franc az a Biro Zoltan a belyeg gyüjtö kör es a gyufacimke gyüjtö kör ahonnan meg nem kopott ki ,bar a fene tudja lehet hogy mar ott is unjak
Sött az olvasó emberrel, még az is elöfordul, hogy évekkel késöbb ugyan az az olvasmány teljesen más élményt nyujt.
Vannak emberek akik nem érzik szükségét az ilyesminek....megmaradnak ott ugy, ahová születtek....viszont véleményük az aztán vaan.
Bocs,
LXXV.
"Az vagy nekem..."
Kedves Bugyuri,
még annyit, hogy valódi gondolatrendőrségnek, ízlésterrornak tartom bárkitől a saját véleményének olyan beállítását, mintha az lenne az IGAZ.
Ha nekem most éppen Shakespeare LXXVI. szonettje a világirodalom legszebb verse és Gabriel García Márquez Szerelem kolera idején című regénye a legjobb regény, nem mondhatom akkor sem, hogy a többi író, költő "senki".
Szerintem ilyen értékelésre nincs hivatott ember, még irodalomtörténész sem.
Olvasó ember (az én véleményem szerint) leginkább azt mondhatja, hogy az eddig olvasottak közül ez nekem tetszett, vagy nem, még az is lehet, hogy egy következő jobban fog tetszeni és változik a véleményem.
Azért nem értek egyet a #14. véleménnyel, mert a "senkik" előtt kihagyta a "szerintem" vagy "nekem" szót.
Aszem maradhatunk annyiban, hogy egy iró stb. neve elött vagy után
nem cseng roszul az, hogy Nobel dijas.....és bármely ország büszkén söpri be az elismerést...
nálunk meg elkezdödött, hogy nem is magyar.......hmm.
Kedves bugyuri,
egyetlen gyerekes kérdésemmel azt akartam kifejezni, hogy " Suszter, maradj a kaptafánál", vagyis a kételkedést, hogy olyat merjünk kinyilatkoztatásszerűen megítélni, amelyhez nem vagyunk eléggé hozzáértők.
Olvasóként azt mondhatjuk akármelyik olvasmányunkra, hogy "ez az én véleményem".
Szerintem.
Nekem pl. a Sorstalanság regényként tetszett, de filmen nem.
De ez egyéni vélemény.
Nicolas ! Még szerencse, hogy Maga is itt van a hozzászólók között.
T.Medve 1942 !
Bocsánat ha kiegészitem a hozzászólását.
A "Sorstalanság" c. könyvet Magyarországon 1975-ben adták ki. Sikert előbb külföldön aratott a mü, itthon csak a rendszerváltás után, de igazából csak a Nobel dij után, amit 2002-ben kapott meg Kertész Imre, de nem a német fordításért, hanem a "német ajánlásért". Persze lehet, hogy abban is volt a feleségének némi szerepe. Mellesleg nem is 20, hanem 27 év kellett amig a svédek rájöttek, hogy a "Sorstalanság" Nobel dijra érdemes.
Az irodalmi Nobel-díjasok egy része felejthetőnek bizonyul, másrészt nagyon nagy írók nem kapták meg. (Tolsztojt szokták kirívó példaként emlegetni.) Kertész rendkívül bonyolult filozófiai német szövegeket fordított és felejthető vígjátékokat írt, az íróasztalfióknak pedig megírta a Sorstalanságot. Kardos György, a Magvető lágert megjárt igazgatója nem akarta kiadni, témája miatt, Illés Endre, a Szépirodalmi keresztény magyar úr-típusú igazgatója viszont kiadta. Először szinte minden visszhang nélkül, Spíró volt az egyike a keveseknek, akik felfedezték és olvasták. De persze nem Spíró intézte el a Nobelt, hanem... Keresd a nőt. Kertésznek van egy rendkívül agilis, Amerikából jött felesége, aki megszervezte a német kiadást, és a német fordítás alapján döntöttek a svédek. Kertész olyan nehéz írókat fordított, hogy ma már második anyanyelve a német, a díjból és egyéb honoráriumaiból az életkorral járó szerényebb igények mellett is megél, és jobban érzi magát Németországban "trotz alledem", mint itt, ahol a Nobel-díjasokat nem szeretik igazán (Szent-Györgyi kitüntetése ellen is tiltakoztak kollégái annak idején!).
A felsorolt Nádas, Esterházy vagy Konrád, Spíró és társaik produkciója kéltségtelenül nagy szürkeállomány-igényű olvasmány, épp annyira, mint Csurka Házmestersiratója vagy Csoóri 1970 körüli versei. Valóban nehezebb olvasni, mint Jókai Annát vagy pláne a derék erdélyi grófot, aki írt egy egész jó Faludi-verset a kőről, amely marad, mielőtt átkelt volna az óceánon. Vagy utána? Mindegy. (Nem szép tőlem, de mindig elfelejtem a nevét.) Minden fajta irodalom kapható és olvasható, senki sincs se betiltva, se kötelezővé téve. És ez a jó. Ja, és azt hiszem, a Spíró-töprengés se volt kötelező tétel.
Érdemes Bíró Zoltán életzművét felkeresni az OSZK online-katalógusában, minden Lezsák-interjúja és hasonlója ott szerepel. Az 1989-ben kizárt négy MSZMP-s közt ő volt a kakukktojás (de ez vélemény).
Némileg megdöbbentem Karácsony Benő nevű hozzászóló álláspontján. Illetve nem az álláspontján, hanem hogy valaki ezekhez a nézetekhez az Utazás a szürke folyón, a Napos oldal, A megnyugvás ösvényein kevesek által ismert, bölcs és tiszta lelkű írójának a nevét válassza... Nem nagyon értem.
Mellesleg, Spíró verse annak idején a Bíróhoz hasonló MSZMP-s "kisnyilasok" hatására íródott. (Friderikusz-interjú az ATV-ben, az egyik utolsó a maga nemében...)
Persze, hogy feljogositva érzi magát /mindenre/ olvasott egy-két ponyvát, no meg barkácskönyvet is, hogy mit értett belöle? az látszik a véleményén....
Kedves nagynepappe,ha már ezt így megkérdezte, igaz, nem tőlem, de ha elolvassa ön is a fent említett írók mindegyikét, azonnal látni fogja a különbséget és nem fog feltenni ilyen gyerekes kérdéseket.
marothyl
bizonyára "elkötelezett irodalomtörténész", hogy ilyen határozottan tud és mer korábban élt írókat, költőket halhatatlanoknak, kortárs írókat(nemzetközi elismertségtől függetlenül) senkiknek nevezni.
Nem saját véleményt közöl, hanem megfellebbezhetetlen értékítéletet.
Vajon ki lehet Ő, hogy erre feljogosítva érzi magát?
M egint megtapasztalhatjuk,hogy
A lacsonyképzettségüek,
R endkivül agresszi módon,
O ttromba kifejezésektől sem visszariadva,
T eljes ismerethiányról tanulságot téve kürtölik világá,
H ogy halvány sejtelmük sincs a valódi értékekről,
I gy bosszantják embertársaikat,az olvasókat
L ehet ilyenekkel lojális maradni???
Szerencsés nemzetnek mondhatnánk magunkat, ha...no minegy.
Csak az jutott eszembe, hogy a Svéd KIR. Akadémia tudós urai is mehetnek e lecsóba a magyar átlag emberek mellett.....mit értenek azok valamihez is...20év után osztogatnak Nobel dijat....
nicolas, igazad van. Na ne....
Birót, Csoorit egy lapon emlegetni, Eszterházy-val,Kertészel...
Lehet, hogy most magamra vonom sokak haragját, nem először,de én egyetértek Csórinak azzal a megjegyzésével, hogy a zsidóság tragédiája után, már nem lehet ugyanarról a zsidóságról, ugyanarról a magyar érzelmű zsidóságról beszélni, mint a annakelőtte. Képzelje magát bárki annak a helyébe, akinek meggyilkolták a családját. Minden józan ,toleráns, megbocsájtó,stb. szemlélet mellett, tud az még egyszer ugyanúgy érezni az "elkövetőkkel" szemben, mint annakelőtte? Még akkor is, ha Magyarország esetében a megszállás idején történt mindez?Tudomásul kell venni, hogy ők magyar állampolgárok és zsidók. Nincs ezzel semmi baj, csak ezt el kell fogadni. Akkor pedig átgondolandó, amit ez a Bíró Z. írt az érettségi tételekről. Szabad mindenkinek önállóan gondolkodni, nem kell feltétlen mások előre megfogalmazott nézeteit szajkózni!
Azért érdekes dolog, hogy amig Kertész Imre nem költözött Németországba addig alig vette észre valaki. A "Sorstalanság" már 1975-ben megjelent magyarul, de amig Magyarországon élt senkinek sem jutott eszébe a szellemi élet kiválóságai közé sorolni, pláne Nobel dijra felterjeszteni.Egyébként a Nobel dija után Ő maga mondta, hogy nem érzi jól magát Magyarországon, és nem is érzi magát igazán magyarnak.
Nagyon sok magyar és külföldi klasszikust olvastam, de Eszterházyt képtelen vagyok elolvasni, ha mégis nagy nehezen rászánom magam az kész szenvedés, mióta hallottam arról az irásáról, hogy igy gondozd a magyarodat, azóta nem is kivánom olvasni. A jelek szerint Ő is kifejezetten a külföldnek ír, hátha akkor Ő is kap egy Nobel dijat.
Hát ennyit a magyarságról.
Ezek a hirtelen ",mélymagyarrá" átvedlett volt pártállami funkcionáriusok, talán a legveszélyesebbek! és a legtöbbet ártanak a magyarságnak! Ugyanis éppen a magyar szellemi élet kiválóságaitól akarják "megtagadni" a magyarságukat!!! Ez a valóságos degeneráció!!!!
Most az a baja valakinek,hogy Bolgfár György része egy információnak?
Mi köze ennek a tartalomhoz?Ami a lényeget illeti:ha valakinek az élet-
utját ilyen kilométerkövek jelzik mint Biró Zoltánét és ezt még sorrendbe is szedik,ezzel megkönnyitenek egy értékitélet kialakitását.
Amennyiben egy ilyen cimkézett személy akar lenni a megdönthetetlen
értékitéletalkotó,hát illyik és jó egy picikét megállni.Rövid gondol-
kodás után aztán elintézhetjük,feloldhatjuk dilemánkat:ki is ez a Biró
Zoltán?Miről is beszél?Na ne.
A sas nem kapkod legyek után-esetünkben egyik sem.Tessenek már megmondani,ki az a Bíró,aki a sáros csizmáját hol a magyar legújabbkori történelem rendszerváltó miniszterelnökébe,hol olyan írókba kisérli beletörölni,akik-már ma- a világirodalom maradandó alakjai.Az egész nem érdemelne többet,ha nem lennének olyan emberek,akiknek-bár halvány lövetük nincs kikről van szó,mert életükben egy regényt el nem olvastak-nem harsognának ítéleteket.De harsognak,mert ma ez a divat.Nem kérdezik meg senkitől,hogy mit tud arról,akit éppen mocskol,fröcsögnek rendületlenül.És természetesen Gyurcsány-jaj,Bajnai- és az eszement baloldal a hibás.Mindegy miről van szó.