(A szocik szakítópróbája)
Másik út
Nem kívánnék én beleszólni az MSZP belvitájába, de ha nem hagyják abba, akkor a velük rokonszenvező közvélemény egyre idegesebb lesz, és nemcsak az történhet meg, hogy híveik elfordulnak tőlük, de az is, hogy végül ellenük fordulnak.
Igazuk lehet azoknak, akik szerint a nyílt színen zajló konfrontációt jó lett volna elkerülni, de legalább ilyen fontos igazság, hogy van, amit megúszni nem lehet, és az úgynevezett taktikus hallgatással a feszültségek nem levezethetők, igazából nem is titkolhatók. Tény, hogy a robbanás bekövetkezett. Utólag majd kiderül, időzítve volt-e, vagy rosszul időzítve, váratlan volt-e, vagy nagyon is várható, most azonban még be kellene érni annyival: rosszkor történt, de túlélhető.
Lehet, hogy mindenkinek megvan itt a maga felelőssége és részigazsága. Gyurcsánynak az, hogy miközben a Fidesz a szemünk láttára rombolja szét a jogállamot, az MSZP képtelen növelni szavazótáborát. Mesterházynak meg az, hogy minél előbb dőljön el, aminek el kell dőlnie. Most ugyanis nem csupán az MSZP sorsa forog kockán, hanem a teljes baloldalé, amely az egyre képtelenebb belharcot már igen nehezen tolerálja. Az elbizonytalanodott baloldali szavazók még bizonytalanabbá lettek, vagy – betelefonálós rádió- és tévéműsorokból ezt hallom, olvasói levelekből ezt érzékelem – még ingerültebbek és zaklatottabbak.
Van, aki azt nem érti, hogy miért kavart ekkora vihart a Demokratikus Koalíció Platform javaslata, mások viszont már seprűznék ki őket a pártból. Volt, aki helyeselte, hogy „drámai módon” azonnal összehívtak egy rendkívüli frakcióülést, de aztán elámult, amikor a Népszabadság-tudósításban azt olvasta: „A közepes érdeklődés mellett megtartott rendkívüli frakcióülésen nem döntöttek semmiről.” A választmány már keményebb volt, és lényegében azt üzente Gyurcsányéknak: szakíts, ha akarsz! Ők meg nagyjából azt üzenték vissza: szakíts, ha bírsz! Közben volt még egy meglehetősen ízetlen szóváltás a pártvagyonról, megindult a baloldaliak verbális csatája a neten. Hamarosan kezdődik Gyurcsány kihallgatása az ügyészségen; sokan most még inkább kiállnak mellette, nem kevesen viszont már kiállnának mögüle. Internetes vitafórumunk állandó jobboldali beszólója azt írja: „Csak csöndesen mosolygok, mert igazolva látom: ezek előbb-utóbb mindig egymásra rontanak.”
Mondom még egyszer: nem kívánok érdemben beleszólni a nyilvánosság előtt zajló belvitába, de – mivel közlésre szakosodtam, és nem elhallgatásra – néhány dolgot azért megjegyeznék. Szerintem az MSZP-nek csak akkor van esélye, ha képes lelkesíteni jó, közös ügyekért; ha kellő elhitető erővel nemcsak hirdeti, hanem szervezi is a társadalmi szolidaritást; ha megtanulja, hogy más szóhasználattal és más dinamikával kell megszólítani a különböző társadalmi rétegeket; ha tömegeket is tud mozgatni újnácik és antidemokraták ellen; ha mihamarabb előáll egy lózungok nélküli megújulási programmal, amely nem az MSZP visszafejlődés-történetének a folytatása lesz, hanem „új lapon új bekezdés”, új koncepció, amely aktivizálja mindazokat, akikből a politika már csak a közönyt, az érdektelenséget hívja elő. Vagy azt a tehetetlen dühöt, amely a végén még azok ellen is fordíthatja, akikből – átmenetileg? – kiábrándult.
Igen, persze, új egység is kellene. De ha ez csupán az óhaj és a sóhajtozás szintjén marad, akkor a szóértési kísérletből megint szájalás lesz, visszaszájalás, és ezzel természetesen elmozdul az „együtt mozdulás” esélye is. Ami szerintem a kisebbik baj. Ugyanis ha dúlt lelkek csatájaként zajlik a szétválás, akkor a kölcsönös sértések, szemrehányások, bőszült sarkon fordulások lehetetlenné teszik, hogy úgy tekintsenek egymásra, mint potenciális szövetségesek. Pedig hogy ismét össze kell kapaszkodniuk, az könnyen belátható.
Többen már kezdik mondani: elég széles út van a baloldalon, sokan elférnek rajta. Nem vitatom, de szerintem van másik, még szélesebb út, amelyen egyszerre és együtt elférnek a különböző meggyőződésű, nézetű, akár különböző világnézetű emberek is. Az ő „együtt mozdulásukat” nem egy vezérlő tábornok mozgatja, hanem az egymásrautaltság és a felismerés: a korábbi averziókat félretéve most jó ideig „több a zászló, egy az irány”. Olyan út ez, amelyen együtt menetelhet adott esetben több baloldali párt is. Ott lehetnek mérsékelt jobboldaliak, az önmagukban is csalódott liberálisok, a hatalmi tébollyal szembeforduló konzervatívok, ott lehetnek azok is, akik szerint lehet más a politika, meg azok is, akik úgy tartják, hogy ez csak illúzió. Ott lehetnek zöldek, az önszerveződő civilek, a szakszervezetek, a „nyuggerek”, az egyetemisták, a devizahitel-károsultak, a munkahelyükről eltávolítottak vagy kikényszerítettek, a munkanélküliek és a megint másként gondolkodók.
Ezen az úton minden demokrata büszkén magasra emelheti a nemzeti zászlót és a saját zászlaját is. Mindenki ott lehet, aki részt akar venni egy olyan erkölcsi-lelkiismereti nagykoalícióban, amely sokkal tágabb, mint egy esetleg kettészakadó MSZP. Ez nem a szocik szakítópróbájáról jut eszembe, írtam erről én már egy évvel ezelőtt is. Véleményem változatlan: szerintem csak ilyen összefogás tudja megakadályozni, hogy az ország tovább gyűrődjön.
HozzászólásokÖsszesen: 12 db
A hozzászólás csak regisztrált tagjaink számára elérhető, kérjük lépjen be vagy regisztáljon!
Elfelejtette jelszavát? Segítségért kattintson ide!
Kérjük, hozzászólásánál tartsa be az oldal szabályait. Erről és a moderálási elvekről itt olvashat részletesen!
Nincs új a nap alatt. Ha a kommunisták, a baloldal történtét nézzük az egész egymás likvidálásáról, gulágra köldéséről, egymás lehetetlenné tételéről, meghazudtolásáról, egymás hülyének tekintéséről szól, soha nem az összefogásról. Az ilyen-olyan kései utódok se mások, ezért az MSZP-től nyugodtamn aludhat Orbán. Nem kell tenniük semmit, az MSZP lenullázza önként, saját magát, legfeljebb arra kell vigyázniuk, hogy a röhögés ne hogy kárt tegyen bennük. Persze valahol Ők is kései utódok, tehát az ősi kór egyszer náluk is felütheti a fejét, csak addig bele ne dögöljünk.
A mai MSZP képtelen megújulni. Lejárt az ideje; ugyanazok a válságjelek, mint korábban az SZDSZ-nél (vagy az MDF-nél, vagy még előtte a kisgazdáknál).
Gyurcsánynak ki kell lépnie. Most!
Az MSZP képviselői 2006 után elgáncsolták Gyurcsány minden intézkedését. Ostobaság volt, mert egyidejűleg önmagukat is lejáratták, és a baloldaliakra is csapást mértek.
Be kell fejezni a belső vitákat, Gyurcsány lépjen ki és alapítson új pártot - nem feltétlenül annak első számú vezetőjeként.
Az MSZP-ből kiábrándult tömegek belátható időn belül nem állnak a szocialista párt mögé, a tanácstalanok is azt várják, alakul-e olyan párt, amelyet támogatni érdemes.
Egy új, demokratikus párt azután már lehet szövetségese a maradék MSZP-nek és az LMP-nek is.
Másfél évvel a választás után a szocialisták még mindig nem ismerték fel hogy a csatavesztés után a háborút is szép lassan elveszítik...
se vezér... se sereg ... se pénz... se hitel....
Nem elhivatottsággal, hanem logikus következtetéssel jutottam el addig, hogy Orbán leváltására egyelőre az MSZP mögé lehetne állni, azonban Mesterházynak az a kivált rosszhiszemű megnyilatkozása a sajtótájákoztatón, nemcsak a tapasztalatlan fiatalt, hanem egy a hatalmáért reszkető és idegeskedő embert láttatta. Utána felfigyeltem arra, hogy leginkább azok beszéltek gyurcsányék javaslata ellen, akiknek a pozíciójuk a tagság szemében meginoghatna. A szabaddemokratákat is az zúzta széjjel, amikor Retkes Attila a sajtóban elkezdte piszkolni a másik felet. Megjósolhatom, hogy Mesterházy rosszhiszemű nyilatkozata több támogatót fordított el, mint gyurcsányék javaslatai. Szóval, az MSZP-ben már javasolni se lehet? Mert, ha a pártelnöknek nem tetszik, mindjárt kiáll a média elé szitkozódni?
Egyetértek Önnel damika.Valóban rettenetes az a nyelvezet,amit az MSZP egyes potentátjai használnak.Tegnap a Ma reggelben Simon próbálta megmagyarázni,hogy az igaz nem igaz,aztán végképp belezavarodva előállt a szokásos szöveggel,"miért ezzel foglalkoznak és nem a belpolitikai helyzettel".Ezzel kivívta magának hogy megtudhatta,"azért mert Önök folyamatosan szolgáltatják a témát."
Az előbb a Startban bonyolódott bele Szanyi a lózungjaiba.Legalább háromszor került önmaga mondandójával szembe,amit Mészáros Antónia ügyesen ki is használt.
Mester Ákosnak igazat adok.Addig,amíg mindazok akik ennek a politikának kárvallottjai képtelenek összefogni,nincs remény a váltásra.
Lassan az a párt is felszámolja magát,amelyiknek lételemének kellene hogy legyen az alternatíva hiteles felvázolása,az azt akaró
emberek összefogása,szervezése.
Nem mellékesen másodszor segítik a Jobbik erősödését.A duma ellenére.
Zselézett fejű, amúgy sótlan, jellegtelen (nyakatekert körmondatokban fogalmazó, hadaró, a lényeget kihangsúlyozni képtelen) Házmesterre nem fog a nép szavazni, bármennyire demokrata. Ahhoz ember kell, méghozzá nagyformátumú.
Sok szarjankó üldögél a harácsolt vagyonán.
A" mikutyánk kölyke"a csuti gyerek nyúzza a népet.
A börtönőr a Tanúban mondja:...egy brancs ez itt ....
...mintha összetartó lenne a javasolt Másik út a Gyurcsány féle úttal
Egyébként Orbán Viktor megcsinálta azt, amit Gyurcsány Ferenc már Balatonőszödön szükségesnek tartott:
pl. nem mehet így tovább, mondta Gyurcsány:
„…hosszú bizottságokban ücsörögni, majd új munkabizottságot tartani, aztán majd kideríteni, hogy soha egyetlenegy törvényben nem tudunk megállapodni, mert újra csak azok a kompromisszumok születnek meg, amik lényegében a semmittevés kompromisszumai, hogy fönnmaradjon, ami eddig volt, mert minden más sérti valakinek az érdekét, ahhoz másik madám kell.”
pl. el kell dönteni, mondta Gyurcsány:
„Mindenki döntse el magában, hogy négyötszázezer forintért csinálja a dolgot, ami kurva fontos, különösen, ha az embernek már egyébként nincsen más szakmája, csak ez, tudom én… vagy azt gondolja, hogy ez is egy olyan négy év lesz, hogy á, francba, túléltük az eddigit is, most is túlleszünk rajta.”
pl. reformálni is akart Gyurcsány:
„Az nem reform, hogy a többiek változzanak meg. Az nem reform, hogy egyébként kiállunk és mondjuk a népnek a mantrát. Az a reform, hogy hajlandóak vagyunk mi is egy sor ponton átértékelni mindazt, amit eddig gondoltunk és tettünk.”
pl. Gyurcsány sem gondolta, hogy mindig mindent meg lehet előre mondani, és az úgy is lesz:
„[ez] nem arról szól, hogy nekem van egy Á-tól Z-ig megírt forgatókönyvem Magyarországra és azt mondom, hogy ki fogom belőletek verni. Egy francot! Van Á-tól Z-ig forgatókönyvem arra, hogyan lehet a szocialistákban ott lévő hihetetlen energiát fölhasználni, hogy az országot megváltoztassák, hogy tegyék már bele, hogy legyenek már úrrá végre a kishitűségükön, meg a régi igazságaikon. Arra van!”
pl. Gyurcsány is számolt a népszerűség elvesztésével:
„Mi lenne, ha nem az egymás közötti faszkodás miatt veszítenénk el a népszerűségünket, hanem mert csinálunk nagy társadalmi ügyeket… Erről szól a politika. Nem arról, hogy melyikünkből lesz kerületi polgármester, mégis hány darab helyettese lesz. Fontos az is, tudom én, nem vagyok naiv. De nincs benn az ország első száz legfontosabb ügyében. És mi döntjük el, hogy melyikkel foglalkozunk, mi. És az ország, azt gondolom, megérdemelné, meg mi magunk is, hogy ilyen dolgokat csináljunk.”
Aztán, hogy mire lesz elég Orbán nagy gyurcsányi nekibuzdulása, az más kérdés ...
Én pl. egyáltalán nem tartom magam baloldalinak, sőt, éppen ezért taszít egyre jobban a Fidesz (barátaikról és üzletfeleikről, vagyis a Jobbikról és a KDNP-ről már nem is szólnék), mert mindent az állam fennhatósága alá rendelő filozófiájával egy nagyon rossz emlékű baloldali hagyományt, az államszocializmusét eleveníti fel, amelyet vegyít egy dél-amerikai típusú maffiagazdasággal és a hitleri propagandával.
Ehhez képest, vagy éppen ezért, vele szemben nem állt fel kormányzóképesnek látszó erő, amelynek kiérlelt társadalmi és gazdasági koncepciója volna.
Hol vannak az egykori szabaddemokrata teoretikusok, az értelmes párbeszédre képes szocialista gondolkodók, a gazdasági folyamatok szakavatott elemzői, illetve, ott, ahol vannak, miért nem képesek a maguk européer arculatára formálni egy pártot, legyen az akármilyen kicsi is, egy pártot, amelyben nem a megélhetésükért küzdenek a tisztségviselők, amelynek vezetői nem adják el a tisztességüket egy zsíros megrendelésért, egy új autóért vagy tengerparti nyaralóért?
Hol van egy párt, amely a belső kritikusok jelentkezésekor nem a pártvagyon oszthatatlanságát tartja legfontosabbnak hangsúlyozni?
Hol van egy párt, amely nem fröcsögi a populizmus szennyét az arcunkba, amelyik nem ellenségeket keres a hazában, amelyik világosan beszél, és, ha rámutat a rosszra, nem az embert, hanem a jelenséget támadja, és megbocsátó fölénnyel képes leleplezni a hazugokat, kútmérgezőket, gyűlölködőket, a hatalom vakbuzgó mérnökeit?
Jelen pillanat szerint esély nincs rá, hogy a Fideszt 2014-ben leváltsa egy Magyarország számára hasznosabb garnitúra.
De el kell kezdeni felépíteni, hogy 2018-ra már legyen ilyen esély.
Vezérlő tábornokra valóban nincs szükség, de kell valaki, aki képes a Fidesz leváltására szövetkező erők összefogására, ha úgy tetszik, kell valaki, aki mögé egymástól egyébként távol álló értékrendű pártok is fel tudnak állni, és nem mint a legsúlytalanabb, a "legkisebb közös többszörös" mögé, hanem, aki mellett kitartanak akkor is, ha majd nehéz lesz, ha majd a Fidesz mozgósítja ellene hazugsággyárát, propagandahadseregét.
Egy ilyen ember csak feddhetetlen, "velejéig tisztességes", türelmes, értelmes ember lehet.
Kitartónak is kell lennie, és rettenthetetlennek, mert, ne áltassuk magunkat, Orbán Viktor nem adja át akárkinek a székét, csak annak, aki erkölcsileg és értelmileg fölötte állónak bizonyul.
Van ma ilyen politikus Magyarországon?
" Internetes vitafórumunk állandó jobboldali beszólója azt írja: „Csak csöndesen mosolygok, mert igazolva látom: ezek előbb-utóbb mindig egymásra rontanak.”"
Mosolyog-e vagy zokog ez a bizonyos jobboldali beiro azon, hogy a Fideszben totalis "rend" van: csak a bajuszuk alatt es kulfoldi nagykovetnek merik a velemenyuket megmondani, mint a Wikileaksbol tudjuk. Nekem meg mindig szimpatikusabb a demokratikus vita es beketlenseg, mint a szamito, meghunyaszkodo, gyava "Persze, kedves Viktor", csak ki ne tord a nyakam (felre).