Stefka, az \'56-os hős

Stefka, az '56-os hős

A 168 Óra legfrissebb számában Mester Ákos főszerkesztő arról írt, hogy Stefka Istvánt, a Magyar Hírlap főszerkesztőjét – állami kitüntetése kapcsán – saját lapja a forradalom hőseként állította be. Stefka – aki 1956-ban még csak 13 éves volt – a néhány soros glosszára terjedelmes vezércikkel reagált. Az alábbiakban mindkét írást közreadjuk.

Stefka István főszerkesztő úrnak
Magyar Hírlap polgári közéleti napilap

Kedves Pista!

Örömmel olvastam a hírt lapod első oldalán, hogy rangos kitüntetést vettél át október 23-án Schmitt Pál elnök úrtól. Egykori rádiós kollégádként engem is büszkeséggel tölt el, Pistám, hogy „a forradalom eszmeiségének ápolásáért” kifejtett tevékenységedet a legmagasabb körökben is nagyra értékelik.

Nyilván a Magyar Hírlap is büszke rád, azért hozza az eseményt és az álamfővel (ugye, így írják?) való kézfogásodat, fotóval illusztrálva, az első oldalon. Sőt. Az újság negyedik oldalán már azt olvasom, hogy nem csupán az eszme ápolása tett méltóvá a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjére (polgári tagozat, no persze), hanem az ’56-os forradalomban és szabadságharcban tanúsított kiemelkedő magatartásod.

Ahogyan jobb körökben mondani szokták: le vagyok nyűgözve.

Ha jól értem – és bizonyára jól értem, hiszen nem cáfoltátok – te tizenhárom éves fiúcskaként már valóságos forradalmár voltál, egy kis hős, ha szabad így mondanom. Gyermekkori „kiemelkedő magatartásodhoz” utólag is vidáman gratulál

Mester Ákos

A csúsztatások Mestere

Sokáig töprengtem, hogy válaszoljak-e arra a 168 Óra című lapban megjelent levélre, amelyet hozzám intézett a főszerkesztő, Mester Ákos. A volt rádiós kolléga „vidáman gratulált” nemrég kapott állami kitüntetésemhez, amelyet az 1956-os forradalom és szabadságharc eszméinek és emlékének ápolása okán kaptam. Az írás figyelmes elolvasása közben rá kellett jönnöm, hogy a kitüntető figyelem végül is nem nekem, illetve a forradalomról írott könyveimnek szól, hanem 1956 megítélésének, Schmitt Pál köztársasági elnök közéleti szereplésének. Ugyanis ő adta át a kitüntetést. Sajnos megint csak sikerült a valós dolgokat elferdíteni, sikerült légypiszokkal elrontani mindennek a tisztaságát. Köztudomású, hogy a kitüntetéseket általában nem kapják, hanem adják. Engem annak idején elkerült a Rózsa Ferenc-díj, később megtalált a jobboldal legjelentősebb újságírói elismerése, a Szellemi Honvédelem díja, amelyet Makovecz Imre, Gyurkovics Tibor és Tőkéczky László adott át. Ez volt az én Pulitzerem.

Nem is ez a lényeges, hanem a látásmód kialakítása s az értékrendválasztás. Ha máskor nem, a rendszerváltás idején erre megvolt a lehetőségünk. Ki hová állt? Ez volt a kérdés. Ki a nemzet mellé, ki ellenében. S ennek az értékrendválasztásnak máig tartó hatása van, a különbözőség pedig egyre több etikai kérdést vet fel. A tények évtizedek óta tapasztalható elferdítése, a csúsztatások már nemcsak az ország megítélésének ártanak, hanem súlyos, egzisztenciális, morális következményekkel járnak mindannyiunk számára. Ezért az újságírói felelősség a hiteles tájékoztatásban – bal- és jobboldalon egyaránt – talán soha nem volt ennyire fontos, mint manapság. Hiába tehetséges egy újságíró, ha hamis célt szolgál. A kommunista diktatúra utolsó éveiben azt hittük, hogy közösen bontjuk le a Kádár-rendszert. Csak az igazán vonalas újságírók védték a védhetetlent.

Érdekes módon egyesek különleges jogosítványokkal rendelkeztek, jól odamondtak, rángatták az istrángot. Nem tudtuk, honnan e bátorság. Drukkoltunk is, hogy bontsák le a Kádár-rendszert, a proliszagú Gáspár Sándort, Németh Károlyt, Czinege Lajost és természetesen a rángatózó vállú, kacsingató Kádár Jánost. Később vált világossá, hogy a rendszert nem nekünk, hanem maguknak bontották le! Ami majdnem sikerült is. Gazdaságilag a lebontás persze eredményes volt, miután a vagyont saját maguknak privatizálták a káderek. Ehhez az ideológiai támogatást, a szellemi muníciót az újságírók balliberális hada adta. 1989-től a reformkommunistákból demokratákat kreálva. Az igazi demokratákat pedig lejáratták. Ez történik ma is. A nép által megválasztott országgyűlési többséget diktatórikus erőnek titulálják. Összezavarják, félrevezetik az embereket.

Hát itt a baj! Azok az átkozott csúsztatások. Ugye, Ákos, nem tudtad megállni, hogy múlt heti írásodban ne rúgj egyet Schmitt Pálba, akivel kezet fogtam, az „álamfőbe”. Ezt te írtad így. Körülbelül ennyit jelent számotokra az olimpiai és világbajnok párbajtőröző, a NOB egykori alelnöke, a Magyar Köztársaság államfője. Igaz, Schmitt nem jelentette fel hazáját a La Stampában, hogy Magyarországon veszélyben van a sajtószabadság. Az idolok keresése is más azon a térfélen. A baloldali média idolja Károlyi Mihály, akit egyre agresszívebben védelmez. Tudjuk, ki volt ő, mit köszönhet neki a magyar nemzet: területe kétharmadának elvesztését. Aztán itt van 1956 és a pesti srácok ügye. Tizenhárom évesen nem voltam forradalmár, te úgy érzékeltetted írásodban, mintha az lettem vagy valaha is azt állítottam volna (a kitüntetési indoklásban sem ez áll!). Nem, csak szemtanú voltam, mint sok százezer ember akkor.

Október 25-én Budáról két vekni kenyeret vittünk apámmal a nagyszüleimhez a Futó utcába. A legnagyobb harcok akkor dúltak, és szerencsénkre épségben megúsztuk. Ez ilyen forradalom volt. A tűzharc utáni rövid szünetekben pillanatok alatt megteltek a pesti utcák emberekkel, a körút, a Rákóczi út és sajnos a Kossuth tér is. Könnyen lehettél szabadságharcos vagy áldozat. Nincs ezen mit viccelődni. A Köbölkút úti Általános Iskolában a mi osztályunkból öt tizenhárom éves fiú soha nem foglalhatta el újra a helyét a padban. Szovjet golyó végzett velük a Móricz Zsigmond körtéren, benzinespalackkal a kezükben. Több száz tizenéves srác halt meg a forradalomért, a nemzetért. Néhányan túlélték a megtorlást, mint például Dózsa László színész vagy Vándor Béla, a „Colos, a golyóálló”, akit tizenöt évesen hurcoltak el Szovjetunióba, vagy Pongrátz András, a Corvin közi parancsnok legkisebb öccse. Ennyit a tizenévesek ’56-os szerepéről. És ezért nem mindegy, hogy kit választunk: Dániel Pétert vagy Wittner Máriát, Biszku Bélát vagy Rácz József Sándort, aki orvos lehetett volna, de életfogytiglanra ítélték! Most ő is állami kitüntetést kapott. Kár kóstolgatni ötvenhatot. Elég, ha megmaradunk a tényeknél. Csak ez adhatja meg hitelünket.

Stefka István

Kapcsolódó cikkek

A világ nyitva áll

Péntek, 2012. május 11. 12:37

Hozzászólások
Összesen: 48 db

Régebbi hozzászólásokat szeretném elöl látni

Legyen Ön a következő, ossza meg velünk véleményét!

A hozzászólás csak regisztrált tagjaink számára elérhető, kérjük lépjen be vagy regisztáljon!

Elfelejtette jelszavát? Segítségért kattintson ide!

Kérjük, hozzászólásánál tartsa be az oldal szabályait. Erről és a moderálási elvekről itt olvashat részletesen!

bagolyvar65-

2011-11-15 21:21:08 #48

SSS-es !
Ön a "nemzeti oldalon "àll,mint Stefka.
Èn is.
Mègis a vèlemènyem egèszen màs ,mint az önè.
Egy pèldàt mondok el:A nagybàtyàm aki a Mezögazdasàgi Minisztèrium alkalmazottja volt,jogot vègzett ember,56 utàn 2 èv börtönnel a vàllàn, soförkènt dolgozhatott halàlàig.
A màsik tanàr volt,de aktìvan dolgozott azèrt,hogy a Kàdàr rendszert ne ismerjèk el ,szintèn lecsuktàk,majd làdàt hordott hosszù èveken àt egy gyàrban.Soha nem tanìthatott.
Egyik sem vot megalkuvò,a "nemzeti oldalon" àlltak.
Ami ma ebben az orszàgban törtènik kitüntetès cìm alatt,èpp olyan komolytalan,mint a kormàny.

eaczel

2011-11-14 14:50:33 #47

Stefka István, a Magyar Hírlap főszerkesztője a 168 óra főszerkesztőjének kétségen felül ironikus gratulációjára (kitüntetés ’56-os érdemek okán) a tőle elvárható, minden iróniát mellőző sértettséggel válaszolt, felpanaszolván egyebek között, hogy őt (Mester Ákossal ellentétben) „elkerülte” az 1960 és 1989 között osztott legmagasabb újságírói elismerés, a Rózsa Ferenc díj. Ha kvaterkáznánk, azt mondanám neki, hogy Pista, ugyan miért kaptál volna te ilyen díjat? Mi emlékezeteset hoztál létre hosszú rádiós pályafutásod során, mondjuk csak akkorát, mint Rapcsányi László, Szél Júlia, Kispista István vagy Perjés Klára?
Te tudod legjobban, hogy semmilyet. Hiába zsilipeltél át a villám sebességével az új hatalmasokhoz 1990 tavaszán, még azóta se jutott senkinek se eszébe, hogy a Rózsa Ferenc-díj jogutódjával, a Táncsics-díjjal tüntessen ki. Te ugyanis rossz újságíró vagy, és ez a megítélés nem jobb- vagy baloldaliság, hanem minőség dolga. Pocskondiázhatod Te Mester Ákost, de a lelked mélyén tudod, hogy 1990 után csak azért lettél itt-ott főszerkesztő, mert ráültél az „osztályvezető-helyettesek forradalma” által fölkínált konjunktúrára. Ha hiány volt „nemzetiekben”, Te megtaláltad a rést, ahová benyomulhatsz. Szakmai szempontból hiábavaló igyekezet volt. Álláspont-cikked, amelyet önnön lapodba írtál „A csúsztatások Mestere” címmel, csak amellett szól, hogy ennyi év után még mindig nem tanultál meg írni. Ezt a művészetet nyugodtan ráhagyhatod uszító, de írni mégis csak tudó munkatársaidra, Bayerre, Huthra, Szentesi Zöldire. Amit eddig írtál, senki nem vette észre, amit ezután fogsz, azt se. Késő. A díjak el fognak kerülni, még akkor is, ha a néhai Makovecz kegyelméből „Pulitzer-díjassá” lépteted elő önmagad. A tevékeny szolgalét – nos az nem fog elkerülni, ezzel a biztos tudattal térhetsz ma is nyugovóra. Aczél Endre

oregcsoro

2011-11-10 14:56:08 #46

Nos 1 bizti itthon,mindenki utál,mindenkit,hja Magyari szokás! Nos Elnök Úrat kinevezték,nem választott a Nép elnököt beleszolása sem vala! Ez tény magyarázni mellé lehetmde tény marad.Nos nem szimpatikus általában kit nem a NÉP választ,de ha ere még Ö,is ráteszen,kinevezöivel együtt 1 lapáttal,akkor ez biz nem O.K. Hja megjegyzés!! Sokan 10-13 évesek harcoltak a forradalomban,és elestek,ezt tisztelni kell! Viszont voltak gyerekek ök csak gyerekek maradtak,nem Hösök,csak vegetálok,ma is azok.Kitüntetéseket mindig adtak-adnak,kaptak,hja ORBÁN Bán éppen vizsgálja visszamenölegesen 1946-tol visszavonni az érdemtelenektöl! Hm-Hm pár év mulva kik esnek belé hasonlo vödörbe!

NaEzAz

2011-11-10 11:41:37 #45

Tuskó Hopkins rájött, hogy akkor nem bukik le, ha Ő tart névsorolvasást.

Napjainkban nagyon sokan akarnak névsort olvasni!

exLacus

2011-11-10 09:22:47 #44

A lent olvasottakon kicsit pontositani szeretnék. A 80-a àvekben, a rendszer lebontásában az akkor fiadal didesz nagyon is aktiv volt. Orbán akkori tevékenységét nem szabad megkérdöjelezni.

Viszont ebben a társaságban Stefka sehol sem volt. Aki beletartozott az Mester Ákos volt. Nem az akkori fideszbe hanem azok közé akik bátran ki mertek állni a véleményükkel. Nem voltak oylan sokan mint amennyien most mutogatják magukat.

56 pedig más dió.

Jut eszembe a Bajza utcai egkori lakásunk környékén egy sorozatot láttek. Az is valami vezetéket talált el. Na ezt a vezetéket is ki lehetne tüntetni sebesülési emlékéremmel.

kissapuka

2011-11-10 09:21:10 #43

Davidoff 90 !
..de az.. szánalmas...

davidoff90

2011-11-10 01:23:56 #42

Talán ha a Nemzeti Összefogás Pártja nem a bent maradtak és a bevándorlók közül válogatna,hanem azok közül,akiknek valós teljesítménye van?
Mert attól,hogy mást harsog, nem különb mint az előzőek.
Egyébként nincs új a Nap alatt.A Kádár érában annyi partizán került elő,hogy érthetetlen volt,miért az oroszoknak kellett kizavarni a németeket?
Most kiderül,hogy 56-os hős az,akinek legnagyobb hőstette hogy az apjával a nagyszüleihez ment?Nem szánalmas az egész?

Saluma

2011-11-09 20:20:35 #41

Mi ez a világfájdalom? Mert Stefka kilépett a "brancsból"?

Igen, ez itt a probléma. Nincsenek mások. Ebből kell válogatnunk. A bennmaradtak és a kiváltak közül. Eddig eben-guba.

szemenyei-kiss

2011-11-09 17:07:19 #40

Nem, Stefka elvtárs! - Ákos mester glosszája Neked szólt. Ahhoz értelemszerűen 1956-nak semmi köze sem volt (mint ahogy Neked és a Nemzet Gojóstollának sincs köze az 55 éve lezajlott szabadságharcnak.
Te belügyi tudósító igazolvánnyal rendelkeztél akkor, mikor mi sok százan, ezren a börtönök mélyén sinylődtünk - majd amikor fordult a szél, ahogy a többiek (Antall, Boross, Orbán, Kövér, Martonyi, Schmitt és még százak a Fidesz soraiból) úgy Te is "demokrata" lettél, sőt, Stefka létedre mélymagyar.
Remélem, egyszer majd neked is el kell majd számolni tetteiddel... Te elméleti pesti srác!

2011-11-09 09:25:27 #39

Már épen pötyögni készültem mondanivalómat, amikor Tahi 1 feltette nagyon érdekes irását.

Vagyunk néhanyan akik a 80-as években is hallgattak rádiót, néztek TV-t és olvastak újságot. Személyes tapasztalatom az volt, hogy Stefka abszolut nem tünt ki akkoriban a nagy ellenállásával amire most hivatkozik. Mester Ákos viszont mérték volt. Nem véletlen repitettek a TV-böl a kommenisták, majd a rádióból a "nemzetisták".

Mind a kettönek ugyan az szúrt szemet. Nem részletezem mi. Aki kedveli az irásait és azt amit csinált és csinál az tudja miröl beszélek. Aki nem kedveli, annak meg nem koptatom a klaviaturát. Az olvassa és vegye be azt a maszlagot amit Stefka aggatt magára.

Soha életemben nem találkoztam Mester Ákossal csak munkáit figyeltem. Számomra MÁ hitelessége nem kérdéses.

Tahi 1

2011-11-09 09:00:55 #38

U.i.: Ha nem jutna eszedbe Pista, akkor Lakatos András vagyok, egykori kollégád. (Tahi 1)

2011-11-09 08:59:57 #37

Elnézést Mindenkitől!
Én éppen arra szerettem volna utalni azal hogy nem kell nagyon komolyan venni ezt a csörtét hogy akik hitelesen nyilatkozhatnak 56-ról immár nagyon kevesen vannak..... ugyanakkor pedig az 56 sötétebbre satírozásáért mindenki felelős akármilyen beállítottságú legyen ha marhaságokat ír .....

2011-11-09 08:52:31 #36

Érdekes részleteket tartalmaz Stefka István válasza Mester Ákosnak, a 168 Óra című lapban megjelent levélére. Ezzel kapcsolatban csak azokra a részekre reagálnék, amelyek arról az időszakról szólnak, amikor munkatársam volt Stefka István, a Magyar Rádió Belügyi Tudósítója.

Kezdem a végével. Azt írja Stefka: „Csak ez adhatja meg hitelünket.”
Milyen hiteléről beszél Stefka?
Mert lefogadom, hogy a szakmai életrajzában 1990-ótanem szerepel az a jó néhány év, amikor aktív rádiósként, Belügyi (rendőri) Tudósítóként dolgozott, az irányításom alatt álló BM Tájékoztatási alosztályánál.

Az akkori, 1990-előtti Belügyi Tudósítói rendszer úgy működött, hogy az országos és szakmai lapok, az MTV, a Magyar Rádió delegálhattak a belügyhöz olyan munkatársakat, akik részt vettek a rendőri munkát bemutató és népszerűsítő munkánkban. Tehát, ezek az emberek önként, (sokszor saját magukat ajánlva) végezték, segítették a rendőri propagandamunkát.

Mondanom sem kell, hogy az önkénteseinkkel kapcsolatban a megfelelő belügyi szervek a kötelező biztonsági vizsgálatokat elvégezték mielőtt a Belügyi Tudósító-i igazolványokat átadtuk nekik, hiszen az igazolványuk például arra is feljogosította őket, hogy a belügy (nem titkos) épületeinek bármelyikébe szabadon beléphessenek, mozoghassanak, bármelyik rendőri vezetővel beszélhessenek, dolgozhassanak. Ezzel, csak azt szerettem volna finoman jelezni, hogy nyilvánvalóan Stefkánál sem találtak semmi olyan körülményt, amely a szigorú vizsgálat során kizárta volna a vele való együttműködést. És gondolom, ő sem véletlenül vállalta önkéntesen, (eleinte mint külsős rádiós), a belügyi propagandával, tájékoztatással való együttműködést éveken keresztül, egészen a rendszerváltásig.

Azért írtam, hogy eleinte külsősként, mert a velünk való együttműködésének is volt köszönhető, hogy véglegesítették a Magyar Rádiónál.

Tehát, mitől is hiteles Stefka, amikor azt írja, hogy „. A kommunista diktatúra utolsó éveiben azt hittük, hogy közösen bontjuk le a Kádár-rendszert. Csak az igazán vonalas újságírók védték a védhetetlent.”
Vagy most is az a röhejes válasz jön, hogy ő belülről bomlasztotta a rendszert? Mert én nem úgy emlékszem Stefkára ezekből az évekből, mint aki valamit nagyon bontogatott volna. Gondolom, a számos elismerést sem azért kapta akkori munkájáért a belügyminisztériumtól Stefka, mert olyan nagyon bontogatott volna minket. Tehát, nem csak az igazán vonalas, hanem a nem igazán gerinces újságírók, (rádiósok) is védték a védhetetlent, már csak személyes okokból is.

„Érdekes módon egyesek különleges jogosítványokkal rendelkeztek” –írja Stefka. Valóban így volt. Voltak például, akik ebben az időszakban Belügyi Tudósítói igazolvánnyal rendelkeztek.

2011-11-09 08:49:45 #35

polihisztor, aki nevével ellentétben egy 80-as IQ ju fidesz idiota csak a szokásos csökkent szellemi képességeit villogtatja.

szutor

2011-11-09 07:17:11 #34

Stefka jellemzése igen egyszerű. Az átkosban hiába nyalt, nem tudott komolyan érvényesülni, mert közepes tehetség volt. A rendszerváltás után úgy érezte most eljött az ideje. Szervezte az elszakadást az újságírók szövetségétől, összeállva a többi középszerrel. De akárhogy is igyekezett, most is csak egy szennylapnál tud acsarkodni; viszont szép mangalica-kövérre hízott.

2011-11-09 04:23:15 #33

Tényleg hatalmasat változott a világ.A "proli szagú emberek" helyett úri illatúak haladnak az élen,húzva az orrukat,az utálattól lefittyedt szájjal,dőzsölve.A prolinak csak a szavazata kell négyévenként,s persze a pénze,hogy a" minőségi" polgártársak még jobban éljenek.
Gondolom Stefka 56-os kimagasló tette az volt,hogy a harcok közepette kenyeret vitt a nagyszüleinek.(Ami egyébként az apjától szép dolog volt.)Attól a sajnálatos és borzasztó októl,hogy 5 tizenéves nem ülhetett be a padba,ő még nem hős.Csak képtelen a Hatalmasság a tényeket tényként értékelni.
Az "álamfő" nyilván,mert nálunk ez így szokás,/rezsimtől függetlenül/ a mai hűségeseket díjazza.A mai megvilágosodottakat.Akik múltbeli énjüket ilyen mítoszokkal igyekeznek letakarni.A szocialista rendszerben hármuk közül Mester Ákos volt az,aki az "átkos "hatalommal szemben tette a dolgát..Meg is kapta a jutalmát.Úgy penderítették ki a rádióból,hogy a lába sem érte a földet.
Nem lenne semmi bajom Stefka kitüntetésével,ha nem kreált hősiesség okán kapta volna.Lehet,hogy a feltétel nélküli lojalitás indoknak kevés volt.

2011-11-08 23:26:08 #32

Ej de sokan emlékeznek "Stefka elvtárs áldásos tevékenységére", ám a többi elvtársra nem akarnak emlékezni!
Stefka elvtárs rossz elvtárs, Mester elvtárs jó elvtárs?

Az elmúlt 8 év kitüntetettjeivel semmi baj nincs?
Ugyan már!

(Tarlós nem volt MSZMP-s tanácselnök, ha jól tudom műszaki vezető volt az óbudai IKV-nál.)

Kiszolgáltuk azt a rendszert mindannyian, mert rákényszerültünk! Kit pénzzel, kit ígérgetéssel, iskoláztatással, kit fenyegetéssel vettek rá. Voltak önkéntesek is. Sosem hittük, hogy egyszer vége lesz. Vége lett, de az akkori önkéntesek még itt vannak és bomlasztanak 89-óta.

elefes

2011-11-08 20:31:31 #31

gombszem!
Jól emelted ki a lényeget. Ez mindennek a gyökere. Stefka és elvbarátain kívül ki a budös kórság tette fel ezt a kérdést? Kérdezem nagy tisztelettel, ha már van aki mellette, van aki ellene, mi a nemzet, mi hova álljunk? Megmondom én: a sarkunkra.

gombszem

2011-11-08 20:07:53 #30

Megint leírta valaki, most ez a Stefka nevű ember:

"... Ki hová állt? Ez volt a kérdés. Ki a nemzet mellé, ki ellenében..."

Hát a büdös jó édesanyját neki. Nemzet mellé állt. Na persze. Úgy mint Orbán, aki szerint a nemzet nem lehet ellenzékben.
Akkor a többi (mellesleg akkor a többség) mi volt? Nem magyar? Talán Piréz?
Hát elmehetnek a sunyiba ezek, akik így lenézik azokat, akik nem értenek velük egyet. Akik ezek szerint nem számítanak, nincsenek. El lehet őket tiporni, át lehet nézni rajtuk.

Hát kérem: lesz ez még másképp is. Olyan kormány, és talpnyaló még nem volt a Földön, aki örökké pozícióban maradt. Kedves Stefka nevű talp és seggnyaló, fogsz te még másképp gondolkodni. Megint másfelé nyalva. Mert most még finanszírozzák az újságnak nem nevezhető nyomtatványt, amit oly bölcsen szerkesztesz, de nem örökké.

neandervölgy

2011-11-08 20:01:37 #29

#26Levente,van-e eszednek eredete?Van-e értelme a beszédednek eleve?Van-e beszédednek leve,vagy egyáltalán téves az eszme?Látod-e Fente Levente,hogy sok beszédnek felesleges a leve?