2012. május 26. szombat - Fülöp, Evelin. Holnapi névnap: Hella
A videó lejátszáshoz Flash Player, és engedélyezett Javascript szükséges!
LEGÚJABBAK A ROVATBAN
Nehéz idők
progresszív blog
2012. május 25. 15:40
Egy mondat az igazságról
hirado.hu
2012. május 24. 11:23
LEGÚJABBAK A 168ORA.HU-N
A miniszter a magyar cigányokról Erdélyben
2012. május 25. 21:05
Ilyen idő lesz a hétvégén
2012. május 25. 19:16
LEGÚJABBAK A FÓRUMON
Hmmm....
kertész
-
2012.05.26 05:12
TILTAKOZÁSOK, DEMONSTRÁCIÓK
Skubi
-
2012.05.25 23:41
Szalai Annamária 9 évre
kykicz
-
2012.05.25 22:32
ORBÁN A MAGYARSÁG MEGOSZTÓJA
Qkory
-
2012.05.25 21:52
Létrejön-e az ellenzéki összefogás Orbánnal szemben?
Rózsa Misi
-
2012.05.25 21:45
magyarfoci
Rózsa Misi
-
2012.05.25 21:43
Társalgó, 2012. május
nonest
-
2012.05.25 21:40
ÚSZÁS
csi77a
-
2012.05.25 20:19
História
Csülök
-
2012.05.25 20:13
A FIDESZ vizet prédikál, és bort iszik......
zoja
-
2012.05.25 19:50
168óra - A hetilap
Hetilap kereső
Hétfő, 2009. június 1. 21:54
Mészáros Tamás
írása
A nácik a Fidesz kárára fognak erősödni
Métely
„Az SZDSZ után az MSZP is kijátssza a fasiszta kártyát” – olvasható egy hírportál tudósításának címeként. Az írás arról szól, milyen videoklipekkel üzennek a választóknak liberálisok és szocialisták az EP-kampányban; s mert mindkét párt az újnácik garázdálkodására próbálja felhívni a figyelmet, a beállítottságát tekintve leginkább konzervatív liberálisnak mondható internetes orgánum éppen hogy a jobboldal kedvelt szlogenjét veszi elő. Mármost az említett hírportál címadása leginkább azért furcsa, mert szellemi irányítói pontosan tudják, hogy minden politikai adut, jelesül a „fasiszta kártyát” is csak akkor lehet – úgymond – kijátszani, ha az valóban benne van a pakliban.
Természetesen előfordulhat, hogy a politika adott esetben „feláraz” valamely eseményt avagy jelenséget, mert érdekében áll társadalmi jelentőségének eltúlzása. Ám ez a legkevésbé a hazai neonáci megnyilvánulásokra érvényes.
A fasiszták fokozódó aktivitása ugyanis egyre nyilvánvalóbb – mondhatni, a saját kártyájukat ők maguk játsszák ki a legfeltűnőbben –, és ami igazán drámai fejlemény: a magyar jogállam mind tehetetlenebb asszisztálása mellett. Idézzük fel csak a két legutóbbi esetet.
A budai Várban április 18-án lezajlott „radikális” menetelés némely résztvevői az „Igazság szabaddá tesz!” feliratú transzparens alatt szabályos holokauszttagadó szónoklatot tartottak. Az ügyészségi vizsgálat csakhamar megállapította, hogy nem történt bűncselekmény, mivel a közösség elleni izgatás tényállása ezúttal sem valósult meg. A képtelen indoklás korábbi verdiktekből untig ismerős: az elhangzott szövegeknek nem volt közvetlen, erőszakos cselekedetben megnyilvánuló következménye.
S mint egy másik ügyben utóbb kiderült, úgyszintén az ügyészség világos útmutatása alapján vált lehetővé, hogy a Tettrekész nevű rendőrszakszervezet együttműködési megállapodást kössön az enyhén szólva is „extremista” Jobbikkal; a jogkövető rendőrök ugyanis előrelátóan kikérték a törvényi felügyeletet gyakorló, rájuk nézve illetékes Tolna megyei vádhatóság véleményét. Megkapták: a szerződésnek az ügyészek nem látták akadályát.
Mindezek fényében aligha tartható az a vissza-visszatérő vádaskodás, hogy a liberális és a baloldali politika egyaránt csupán „riogat” a szélsőségesekkel; hogy a rasszisták előretörésének rémképét célzatosan és itthonról sugallják a külföldi világlapoknak, s hogy az ország ilyetén való „megbélyegzése” elszánt belpolitikai manipuláció.
Először is a magyarságot mint olyat, senki semmilyen fórumon nem azonosította a reinkarnálódó nyilasokkal. Ám azok a fájó tudósítások, amelyek a mérvadó európai és amerikai médiában erről az egyébként korántsem egyedülállóan magyarországi mételyről beszámoltak, nemcsak hitelt érdemlő újságírók saját tapasztalataira, hanem a nálunk akkreditált diplomaták elemzéseire is támaszkodtak – minthogy a követségi sajtóreferatúrák rendszeres elemzéseket készítenek külügyminisztériumaik számára, és ezekbe az anyagokba a sajtó – mondjuk úgy – nem képtelen betekintést nyerni.
A kétségbeejtő igazság azonban az, hogy még a legjobban informált külföldi lapok cikkei sem tükrözik a szélsőjobb különféle alakulatainak mai elburjánzását; a klasszikusan fasiszta vagy „csupán” fasisztoid szervezetek tevékenysége valójában sokkal kiterjedtebb.
A magyar sajtó tényfeltáró munkája is meglehetősen hézagos ezen a téren – az éppen aktuális botrányok pertraktálásán túlmutató, szívós és szisztematikus felderítésről nemigen beszélhetünk. A balliberális politika nemkülönben alulinformált, legfeljebb arra az ismeretre támaszkodik, amelyet a média közvetít.
Ennek megfelelően semmiképp sem tudja igazi jelentőségének megfelelően „kijátszani” azt a bizonyos fasiszta kártyát; azok a képek, amelyeket kommunikációjukban felhasználnak, a valósághoz képest legalábbis semmitmondóak. Mert a valóság az, hogy ma már egy, a huszadik század történelméből pontosan ismert forgatókönyv szerint történik a demokratikus intézményrendszer megbénítása.
Más kérdés: éppen a doktriner liberálisok voltak azok, akik húsz éven át aktívan akadályozták, hogy a magyar jogrend hatékonyan szállhasson szembe a szélsőségesekkel. Most pedig – megkésve, mintegy ultima ratio gyanánt – mintha végre észbe kapnának, persze csak egy rövid kampány erejéig.
Nem vitás ugyanakkor, hogy az egymást követő, szocialista többségű kormányok hasonlóképp elmulasztottak következetesen, kitartóan fellépni a szélsőjobb térnyerése ellen; amiképp súlyos felelősség terheli a rövidlátó Alkotmánybíróságot és a mindenkori, rest ügyészséget. Végső soron az egész, úgynevezett politikai elitet, amely – jobboldali konzervatívjaival egyetemben – bűnösen nem mert, nem tudott azoknak a túlnyomó többségű „nemzetieknek” az ellenére cselekedni, akik így vagy úgy mindig táplálták, illetve védelmezték a saját radikálisaikat.
Ami ezután következik, az már közös, halmazati büntetésük lesz.
A nácik elsősorban a Fidesz kárára fognak erősödni.
Aztán jönnek az ártatlanok.
A fasiszták fokozódó aktivitása ugyanis egyre nyilvánvalóbb – mondhatni, a saját kártyájukat ők maguk játsszák ki a legfeltűnőbben –, és ami igazán drámai fejlemény: a magyar jogállam mind tehetetlenebb asszisztálása mellett. Idézzük fel csak a két legutóbbi esetet.
A budai Várban április 18-án lezajlott „radikális” menetelés némely résztvevői az „Igazság szabaddá tesz!” feliratú transzparens alatt szabályos holokauszttagadó szónoklatot tartottak. Az ügyészségi vizsgálat csakhamar megállapította, hogy nem történt bűncselekmény, mivel a közösség elleni izgatás tényállása ezúttal sem valósult meg. A képtelen indoklás korábbi verdiktekből untig ismerős: az elhangzott szövegeknek nem volt közvetlen, erőszakos cselekedetben megnyilvánuló következménye.
Mindezek fényében aligha tartható az a vissza-visszatérő vádaskodás, hogy a liberális és a baloldali politika egyaránt csupán „riogat” a szélsőségesekkel; hogy a rasszisták előretörésének rémképét célzatosan és itthonról sugallják a külföldi világlapoknak, s hogy az ország ilyetén való „megbélyegzése” elszánt belpolitikai manipuláció.
Először is a magyarságot mint olyat, senki semmilyen fórumon nem azonosította a reinkarnálódó nyilasokkal. Ám azok a fájó tudósítások, amelyek a mérvadó európai és amerikai médiában erről az egyébként korántsem egyedülállóan magyarországi mételyről beszámoltak, nemcsak hitelt érdemlő újságírók saját tapasztalataira, hanem a nálunk akkreditált diplomaták elemzéseire is támaszkodtak – minthogy a követségi sajtóreferatúrák rendszeres elemzéseket készítenek külügyminisztériumaik számára, és ezekbe az anyagokba a sajtó – mondjuk úgy – nem képtelen betekintést nyerni.
A kétségbeejtő igazság azonban az, hogy még a legjobban informált külföldi lapok cikkei sem tükrözik a szélsőjobb különféle alakulatainak mai elburjánzását; a klasszikusan fasiszta vagy „csupán” fasisztoid szervezetek tevékenysége valójában sokkal kiterjedtebb.
A magyar sajtó tényfeltáró munkája is meglehetősen hézagos ezen a téren – az éppen aktuális botrányok pertraktálásán túlmutató, szívós és szisztematikus felderítésről nemigen beszélhetünk. A balliberális politika nemkülönben alulinformált, legfeljebb arra az ismeretre támaszkodik, amelyet a média közvetít.
Ennek megfelelően semmiképp sem tudja igazi jelentőségének megfelelően „kijátszani” azt a bizonyos fasiszta kártyát; azok a képek, amelyeket kommunikációjukban felhasználnak, a valósághoz képest legalábbis semmitmondóak. Mert a valóság az, hogy ma már egy, a huszadik század történelméből pontosan ismert forgatókönyv szerint történik a demokratikus intézményrendszer megbénítása.
Más kérdés: éppen a doktriner liberálisok voltak azok, akik húsz éven át aktívan akadályozták, hogy a magyar jogrend hatékonyan szállhasson szembe a szélsőségesekkel. Most pedig – megkésve, mintegy ultima ratio gyanánt – mintha végre észbe kapnának, persze csak egy rövid kampány erejéig.
Nem vitás ugyanakkor, hogy az egymást követő, szocialista többségű kormányok hasonlóképp elmulasztottak következetesen, kitartóan fellépni a szélsőjobb térnyerése ellen; amiképp súlyos felelősség terheli a rövidlátó Alkotmánybíróságot és a mindenkori, rest ügyészséget. Végső soron az egész, úgynevezett politikai elitet, amely – jobboldali konzervatívjaival egyetemben – bűnösen nem mert, nem tudott azoknak a túlnyomó többségű „nemzetieknek” az ellenére cselekedni, akik így vagy úgy mindig táplálták, illetve védelmezték a saját radikálisaikat.
Ami ezután következik, az már közös, halmazati büntetésük lesz.
A nácik elsősorban a Fidesz kárára fognak erősödni.
Aztán jönnek az ártatlanok.
| Korábbi cikkeink a rovatban | Iratkozzon fel hírlevelünkre! |
| Vissza a lap tetejére |
1/5
Olvasta már?
Kapcsolódó cikkek |
XXI. évfolyam 22. lapszám cikkei
Nézze meg az újság további cikkeit - válasszon az alábbi listából vagy kattintson a címlapra!
168 óra - A hetilap
Lapajánló
Előfizetés
168 óra rádió
A 168Óra a facebook-on
Hétfő, 2010. november 22. 10:34
Hirdetés
BLOG-BLOKK
Fent és lent
Közterületesek a 99-esen!
Egyenlítő
A kormány és a realitás
Banditapolitika
Halihó! Ellenzék! Na kapjuk össze magunkat villámgyorsan!
Véleményvezér
Az ember, akinek csak a zemberek számítanak
Bill of Rights - az angol alkotmányos monarchia alapvető jogszabálya
Nagy-Britannia
Országoldalak
Ha kíváncsi, mi történik Európa más országaiban, milyen magyar vonatkozású események vannak, akkor nézzen körül az oldalakon!
Partnerek:
© 2008 - 168 óra online - minden jog fenntartva
HozzászólásokÖsszesen: 14 db
A hozzászólás csak regisztrált tagjaink számára elérhető, kérjük lépjen be vagy regisztáljon!
Elfelejtette jelszavát? Segítségért kattintson ide!
Kérjük, hozzászólásánál tartsa be az oldal szabályait. Erről és a moderálási elvekről itt olvashat részletesen!
A durvaság nem egyenlő az igazsággal. Ha valakinek ennyire nem tetszik mások - egyébként kulturáltan megfogalmazott - véleménye, olvasson más újságot, ami hozzá közelebb áll.
A moderátorhoz:
Valóban létezett a VÉDETT NEVEK kategóriája, amelyeket nem lehetett új vagy fedőnévként választani. Miért nem lehet itt a történelmi vagy egyéb híres emberek nevének felvételét letiltani? Vagy már nincs is moderátor?
Amig a demokráciát egyesek ugy gondolják, hogy nekik mindent szabad addig ,hogy észhez térjenek a csendes többséggel együtt, ugy látszik háboru szükséges.
Nekik az sem nagy ár, hogy nem elöször a magyar irtja, a magyart.
Tudom, hogy nem mindegyik hozzászólónak tetszik, de akkor is egyetértek Mészáros Tamással.
"Historia est magistra vitae." Ha nem akarjuk tudomásul venni a tényeket, azok attól még tények maradnak. Ha nem akarunk tanulni a történelem tényeiből, akár le is tagadjuk, attól az újnácik vígan fognak szaporodni. Ne feledjük azonban, hogy hiába próbálják itt néhányan feléleszteni a fasizmust, a nácizmust, a revansizmust, (magyar) szívhez szóló jelszavakat hangoztatva, az olyan történelmi zsákutcába visz, ahol nemcsak ők tűnnek el, hanem mindazok is, akik hallgatásukkal vagy kiállni gyávaságukkal segítik hatalomra őket. Van egy-két szomszéd ország, amelynek hasonlóan szélsőséges - és történelmileg korszerűtlen - eszméket valló erői boldogan tipornak el minket egymással összefogva.
Tényleg háború kell nekünk megértés, együttműködés, demokrácia helyett?
zsiga! azt hiszem, a nicknév a használójáról is elmodja az igazat.
Mindenki tudja, hogy nem nem az igazi iró irogat ide.Igen, hát a jó izlés...
Nem biztos az kéremszépen, hogy azt a bizonyos két pofont, ki adja, ki kapja....
Ugy látom nagyvalószinüséggel mi a nép fogja kapni, és nem csak kettöt.
Az EU helyén kezeli a mozgalmakat, csak ha kormányzásba kerül az a mozgalom, kénytelen tudomásul venni, vannak bizonyos eszközei, de ahhoz partnernek is kell lenni, hogy érvényesüljön.
Viszont, ha valakik mindemkitöl, mindentöl függetleniteni akarja magát, nem veszi figyelembe a világban uralkodó irányzatokat, akkor mit tud az EU tenni?
Morvai nagyaszony kilátásba helyezte, hogy végsö soron az EU-ból is kilépnének...
1. A nick-név megválasztásának nincsenek szabályai, csak a jó ízlés a határvonal. Ez a határ valóban csak a trágárság lenne? Egyik levelező Karácsony Benő író nevét használja. A szerkesztőség dolga lenne felszólítani a nick-névváltoztatásra. Vagy kipróbáljam, kommentezhetek-e mondjuk Vörösmarty Mihály vagy Mester Ákos néven??
2. K.B. #8 alatt tisztítótüzet szorgalmaz. Szellemi és politikai elődjeinek egyszer sikerült meggyújtaniuk azt a tüzet. Az utódoknak nem fog sikerülni, álruhában sem. De mert nagyon sokan - mi, a többség - nem bocsátjuk meg nekik, hogy szégyellnünk kell a magyarságunkat a világban, hát féljenek. Akár Orbán két pofonjától is.
Jujj Rózsa Misi?van stílus/?/ amit tán nem kellene felvenni.Azt,hogy kicsoda Morvai Krisztina minden gondolkodó ember tudja.A többi pedig meg fogja tudni.Ennyi.
Tibike ti vagytok azok, szarházi csoportosulásotok Morvai luvnyával az élén.
Egy kérdés: hol vannak itt nácik, akik (elméletileg) erősödnek?
Kell egy radikális, szókimondó párt,amely olyanokat is kimond, és megtesz, amelyeket a Fidesz nem engedhet meg, - mondta Stumpf István. Vona Gábor is elismerte, hogy beszéltek erről. Elég lenne csak a "gyámként" kirendelt jogászokat, ügyészeket visszahívni és el van intézni. De a pofonoknak még nem jött el az ideje!
Számomra úgy tűnik, egyetlen igazán "uralkodó elit" van az országban , az ügyészség, az Alkotmánybíróság pedig a KE hallgatólagos és olykor tevőleges támogatásával szállítja a muníciót nekik.
Kétségbeejtő.Egyszerűen képtelenek vagyunk a történelemből tanulni.Közömbösség,tömény butaság,vihogás stb. az egyik oldalon,a törvények betű szerinti betartása a másikon.Ebben a Parlamentben ilyen törvények meghozatalára van és volt erő.Most felül kellene emelkedni mindenféle pártpolitikai érdeken és addig lépni,amíg nem késő.Hogyne!Hogy a másiknak legyen igaza!Akadékoskodni kell,vesszen inkább az egész.Szerintem a nácik minden tisztességes,jóindulatú,de szervezetlen és ezért tehetetlen ember kárára erősödnek.A ráolvasás pedig nem segít.
Benne van a pakliban, és osztogassák is, egyre szervezettebben, egyre
látványosabban.
Ügyészség, Alkotmánybirák, Ombucmanok, szemeláttán, fülük hallatán.
Kész.Vége.
Tehénke!
Már megint kiszöktél az istállóból? Azonnal menj a helyedre! :-)