2012. május 26. szombat - Fülöp, Evelin. Holnapi névnap: Hella
A videó lejátszáshoz Flash Player, és engedélyezett Javascript szükséges!
LEGÚJABBAK A ROVATBAN
Nehéz idők
progresszív blog
2012. május 25. 15:40
Egy mondat az igazságról
hirado.hu
2012. május 24. 11:23
LEGÚJABBAK A 168ORA.HU-N
A miniszter a magyar cigányokról Erdélyben
2012. május 25. 21:05
Ilyen idő lesz a hétvégén
2012. május 25. 19:16
LEGÚJABBAK A FÓRUMON
Hmmm....
kertész
-
2012.05.26 05:12
TILTAKOZÁSOK, DEMONSTRÁCIÓK
Skubi
-
2012.05.25 23:41
Szalai Annamária 9 évre
kykicz
-
2012.05.25 22:32
ORBÁN A MAGYARSÁG MEGOSZTÓJA
Qkory
-
2012.05.25 21:52
Létrejön-e az ellenzéki összefogás Orbánnal szemben?
Rózsa Misi
-
2012.05.25 21:45
magyarfoci
Rózsa Misi
-
2012.05.25 21:43
Társalgó, 2012. május
nonest
-
2012.05.25 21:40
ÚSZÁS
csi77a
-
2012.05.25 20:19
História
Csülök
-
2012.05.25 20:13
A FIDESZ vizet prédikál, és bort iszik......
zoja
-
2012.05.25 19:50
168óra - A hetilap
Hetilap kereső
Péntek, 2009. május 1. 21:33
Kartal Zsuzsa
írása
A zsidó sors
Miért épp a holokauszt?
Múlt heti számunkban jelent meg ugyanebben a rovatban Ungvári Tamás Bohózattól a tragédiáig című írása, amelyben egyebek mellett kifejtette: „A holokauszttagadást nem a jogrendszer gyengesége miatt büntetik a nyugat-európai országokban. Hanem azért, mert a közélet egészsége megköveteli a peremcsoportok periférián tartását. Ez büntetőjogi, és nem ideológiai kérdés: a véleményszabadság értelmét annak határai jelölik ki... A holokauszt megtörténtének elismerése az emberi jogok elismerésével egyenlő, s aki ebből kiiratkozik, az a modern kori terrorizmus előszobájába lép.”
Gyerekkoromban még nem neveztük a fasizmust, a zsidótörvényeket, a zsidók nagyüzemi irtását holokausztnak. (Én most is szívesebben használom a vészkorszakot.) Mi is jobban szerettük volna elfelejteni, hiszen nem velünk történt. Nem akartunk folytonosan veszélyt szimatolni. Nem akartunk mások lenni, mint a többiek. Nem akartuk azt hinni, hogy éppúgy megölhetnek, mint Anna Frankot, aki nem is volt költő, színész vagy nagyiparos, csak egyszerű, szerelmes kamasz lány. Mégis, mintha mindig rólunk szólna a mese. Minden regény, film, emlékirat erőszakos halált halt hőse. Emlékeznünk kellett, mert különben szüleink úgy érezték volna, hogy elárultuk őket.
Így lettünk mások. Összetarthattak a fradisták és az Újpest szurkolói, a kollégiumban az alföldi falvakból vagy a dunántúli kisvárosokból valók. Együtt fedezték föl Budapestet, egymásnak mondták el, melyik antikváriumban kapható a kötelező olvasmány, hol lehet olcsón ebédelni. Életre szóló, igaz barátságok szövődtek, hiszen mi kötne össze jobban, mint a hasonló gyerekkor és a közös ifjúság? Csak a zsidók egymás közti barátsága volt bűnös összeesküvés. El akarjuk venni a helyet a „becsületes” magyar emberektől? Addig nem tudtuk, hogy nem vagyunk magyar emberek, de ettől kezdve már nem is igen tudtuk, hogy akkor mik is vagyunk. Attól kezdve féltünk egymás társaságától is, hátha egymás esélyeit rontjuk. Akkor már rémülten lestük, nem akarja-e valaki elvenni – nem a tízórainkat, nem a pénztárcánkat, nem a kedvesünket, még csak nem is az állásunkat – a hazánkat.
Gyanakvást, sértődöttséget örököltünk és adtunk tovább. Kiderült, a többség szerint a szovjet hadsereg nem felszabadította, hanem megszállta Magyarországot, amikor elhallgattak a fegyverek, fel lehetett jönni a pincéből, helyre lehetett állítani romba dőlt lakásunkat, városunkat, életünket családunk megmaradt tagjaival. A mi halottainknak sírjuk sem volt, eltűntek. „Felszabadult” szüleink boldogan próbálták második ifjúsággal pótolni az elvett évtizedet, még azzal is, hogy leromlott szervezetükkel, időn túl is vállalták, hogy életet adjanak nekünk. Így folytatódott a mi külön történelmünk: a „kommunisták” gyermekeié. Hiába csalódtak szüleink a szép, új világban, hiába börtönözték be őket a forradalomban játszott szerepük miatt, hiába nem voltak többé párttagok, hiába igyekeztek visszavonulni a maguk kisvilágába, rajtunk volt az új bélyeg: szovjet kollaboránsok gyermekei, hazaárulók.
Mi ehhez képest a holokauszttagadás? A zsidó sors nem a kirekesztés, hanem a kiközösítés, a magány. Tolerancia? Mit vétettünk, hogy bárki türelmére rászoruljunk? Engedelmesen megyünk el a megemlékezésekre, hallgatjuk felmenőink szenvedéstörténetét, nézzük iszonyodva a hajból készült zsákvásznat, az emberbőrből készült lámpaernyőt, az emberi csontból készített szappant. Ki tudja, melyik készült szüleink eltűnt testvéreinek hajából, bőréből, csontjából? Azokéból, akiknek még sírjuk sincs? És akiket azóta sikerült eltemetni: vajon miért dúlják fel időnként sírjaikat?
Az ő nagyszüleiket nem nyírták kopaszra. Nem verték, nem alázták meg. De nem is bűnösök a történtekben, hiszen akkor még nem is éltek. Micsoda titkolt bűntudat tör ki belőlük újra és újra, ha a szenvedők iránti tiszteletből emlékezni vagyunk kénytelenek? Mi is szívesebben emlékeznénk a béke méhének zöngésére, a hűlő szilvalekvárra, az álmos kertekre, a ringó gyümölcsökre, férjét váró fiatal, szerelmes édesanyánkra. Szeretnénk a régi szerelmek lábnyomára emlékezni, ehelyett bronzcipők idézik újra és újra anyánk ifjúságát. Õk – mert most már mindig ők lesznek ők, és mi leszünk mi (így gondolja a nemzeti jogásznő is) – mintha nagyszüleik bűneit igazolnák. Ha annyian utálnak bennünket, biztos rászolgáltunk. Ha annyian támadtak ránk, biztos mi is tehetünk róla. Ha többségi magyarok olyat tettek, amit emberrel soha, nyilván nem vagyunk emberek. Ha pedig a magyar nemzet kártevői vagyunk, miért ne kellene megvédeni tőlünk a nemzetet? Aki irtja a kártevőket, helyesen cselekszik. Mi több: aki a nemzetet védi a kártevők ellen, igazi hős.
Mi ez a holokauszttagadáshoz képest? Ez az egyre népszerűbb eszmerendszer nem múltunkat, hanem jelenünket, jövőnket gyalázza meg.
Rendszerváltás utáni igazságszolgáltatásunk nem találta bizonyítottnak a „rasszista indítékot” (dúltak fel már keresztény temetőt is). Ha tizenhatszor, tizennyolcszor támadnak a cigánysorra, az se rasszizmus, hátha csak két cigány család nézeteltérése, vérbosszúja. Õk már életveszélyben vannak. Õk már menekülnek. Mi még csak visszahúzódunk, reménykedünk, hogy mégse. De hát szüleink is ezt hitték.
Nem pótcselekvés-e, ha épp a holokausztot tagadókat büntetik? Hiszen ők csak egy történelmi tényt vonnak kétségbe, nem bántanak senkit. Az, hogy egy neves értelmiségiek és vezető politikusok által preferált lapban Dávid-csillaggal fenyegetik meg Magyarország egyik köztiszteletben álló gazdasági szakemberét, nehogy miniszterelnök legyen, nem büntethető. Ha családi otthonát, szerettei életét fenyegetik „véleményformálók”, az nem bűncselekmény. Miért épp a múltat rosszul ismerők a bűnösök? Azok a bizonyos „holokauszttagadók”, akik azt hitték, a Német Szövetségi Köztársaság segít nekik, hogy a „zsidó hazaárulóktól visszavegyék hazájukat”, nem sokkal nagyobb bűnt követtek el? Élő embereket, magyarországi közösséget fenyegettek meg, nem kirekesztéssel (mi ez az eufemizmus?), vagyis kiközösítéssel, hanem börtönnel, akasztófával, Dunába lövéssel, kínhalállal. Tudják, hogy már volt ilyen. Nem a múltat tagadták ők, hanem a jövőt. Egy embercsoport jövőjét.
Zsidó balliberálisként mindig igyekszem megérteni a velem szemben állókat. Hogyan történhet, hogy a szeretet vallásának hívei gyilkos indulatokat táplálnak felebarátaik száz-ezrei ellen? Nem lehet másképp: nem tekintik embernek, tehát felebarátnak őket. A neves publicista ezt cigány honfitársainkról le is írta. Állatok, tehát nem lehetnek állampolgárok. A neves publicista feltehetőleg nem holokauszttagadó.
Arra nincs paragrafus, ha valaki polgártársainak százezreit kizárja az emberiségből. Arra van, ha valaki fasisztának nevezi azt, aki bizonyos magyarországi népcsoportokra kiadja a kilövési engedélyt.
Kartal Zsuzsa
Ebben a rovatunkban hivatásos közírók gondolják tovább a 168 Órában megjelent valamely témát, kiegészítve vagy vitatva, helyeselve vagy elutasítva. Lapunk fenntartja a rövidítés és szerkesztés jogát, akár egyezik az itt megjelent vélemény a szerkesztőség álláspontjával, akár nem.
Gyanakvást, sértődöttséget örököltünk és adtunk tovább. Kiderült, a többség szerint a szovjet hadsereg nem felszabadította, hanem megszállta Magyarországot, amikor elhallgattak a fegyverek, fel lehetett jönni a pincéből, helyre lehetett állítani romba dőlt lakásunkat, városunkat, életünket családunk megmaradt tagjaival. A mi halottainknak sírjuk sem volt, eltűntek. „Felszabadult” szüleink boldogan próbálták második ifjúsággal pótolni az elvett évtizedet, még azzal is, hogy leromlott szervezetükkel, időn túl is vállalták, hogy életet adjanak nekünk. Így folytatódott a mi külön történelmünk: a „kommunisták” gyermekeié. Hiába csalódtak szüleink a szép, új világban, hiába börtönözték be őket a forradalomban játszott szerepük miatt, hiába nem voltak többé párttagok, hiába igyekeztek visszavonulni a maguk kisvilágába, rajtunk volt az új bélyeg: szovjet kollaboránsok gyermekei, hazaárulók.
Mi ehhez képest a holokauszttagadás? A zsidó sors nem a kirekesztés, hanem a kiközösítés, a magány. Tolerancia? Mit vétettünk, hogy bárki türelmére rászoruljunk? Engedelmesen megyünk el a megemlékezésekre, hallgatjuk felmenőink szenvedéstörténetét, nézzük iszonyodva a hajból készült zsákvásznat, az emberbőrből készült lámpaernyőt, az emberi csontból készített szappant. Ki tudja, melyik készült szüleink eltűnt testvéreinek hajából, bőréből, csontjából? Azokéból, akiknek még sírjuk sincs? És akiket azóta sikerült eltemetni: vajon miért dúlják fel időnként sírjaikat?
Az ő nagyszüleiket nem nyírták kopaszra. Nem verték, nem alázták meg. De nem is bűnösök a történtekben, hiszen akkor még nem is éltek. Micsoda titkolt bűntudat tör ki belőlük újra és újra, ha a szenvedők iránti tiszteletből emlékezni vagyunk kénytelenek? Mi is szívesebben emlékeznénk a béke méhének zöngésére, a hűlő szilvalekvárra, az álmos kertekre, a ringó gyümölcsökre, férjét váró fiatal, szerelmes édesanyánkra. Szeretnénk a régi szerelmek lábnyomára emlékezni, ehelyett bronzcipők idézik újra és újra anyánk ifjúságát. Õk – mert most már mindig ők lesznek ők, és mi leszünk mi (így gondolja a nemzeti jogásznő is) – mintha nagyszüleik bűneit igazolnák. Ha annyian utálnak bennünket, biztos rászolgáltunk. Ha annyian támadtak ránk, biztos mi is tehetünk róla. Ha többségi magyarok olyat tettek, amit emberrel soha, nyilván nem vagyunk emberek. Ha pedig a magyar nemzet kártevői vagyunk, miért ne kellene megvédeni tőlünk a nemzetet? Aki irtja a kártevőket, helyesen cselekszik. Mi több: aki a nemzetet védi a kártevők ellen, igazi hős.
Mi ez a holokauszttagadáshoz képest? Ez az egyre népszerűbb eszmerendszer nem múltunkat, hanem jelenünket, jövőnket gyalázza meg.
MTI-fotó
Nem pótcselekvés-e, ha épp a holokausztot tagadókat büntetik? Hiszen ők csak egy történelmi tényt vonnak kétségbe, nem bántanak senkit. Az, hogy egy neves értelmiségiek és vezető politikusok által preferált lapban Dávid-csillaggal fenyegetik meg Magyarország egyik köztiszteletben álló gazdasági szakemberét, nehogy miniszterelnök legyen, nem büntethető. Ha családi otthonát, szerettei életét fenyegetik „véleményformálók”, az nem bűncselekmény. Miért épp a múltat rosszul ismerők a bűnösök? Azok a bizonyos „holokauszttagadók”, akik azt hitték, a Német Szövetségi Köztársaság segít nekik, hogy a „zsidó hazaárulóktól visszavegyék hazájukat”, nem sokkal nagyobb bűnt követtek el? Élő embereket, magyarországi közösséget fenyegettek meg, nem kirekesztéssel (mi ez az eufemizmus?), vagyis kiközösítéssel, hanem börtönnel, akasztófával, Dunába lövéssel, kínhalállal. Tudják, hogy már volt ilyen. Nem a múltat tagadták ők, hanem a jövőt. Egy embercsoport jövőjét.
Zsidó balliberálisként mindig igyekszem megérteni a velem szemben állókat. Hogyan történhet, hogy a szeretet vallásának hívei gyilkos indulatokat táplálnak felebarátaik száz-ezrei ellen? Nem lehet másképp: nem tekintik embernek, tehát felebarátnak őket. A neves publicista ezt cigány honfitársainkról le is írta. Állatok, tehát nem lehetnek állampolgárok. A neves publicista feltehetőleg nem holokauszttagadó.
Arra nincs paragrafus, ha valaki polgártársainak százezreit kizárja az emberiségből. Arra van, ha valaki fasisztának nevezi azt, aki bizonyos magyarországi népcsoportokra kiadja a kilövési engedélyt.
Kartal Zsuzsa
| Korábbi cikkeink a rovatban | Iratkozzon fel hírlevelünkre! |
| Vissza a lap tetejére |
1/5
Olvasta már?
Kapcsolódó cikkek |
XXI. évfolyam 18. lapszám cikkei
Nézze meg az újság további cikkeit - válasszon az alábbi listából vagy kattintson a címlapra!
168 óra - A hetilap
Lapajánló
Előfizetés
168 óra rádió
A 168Óra a facebook-on
Hétfő, 2010. november 22. 10:34
Hirdetés
BLOG-BLOKK
Fent és lent
Közterületesek a 99-esen!
Egyenlítő
A kormány és a realitás
Banditapolitika
Halihó! Ellenzék! Na kapjuk össze magunkat villámgyorsan!
Véleményvezér
Az ember, akinek csak a zemberek számítanak
Bill of Rights - az angol alkotmányos monarchia alapvető jogszabálya
Nagy-Britannia
Országoldalak
Ha kíváncsi, mi történik Európa más országaiban, milyen magyar vonatkozású események vannak, akkor nézzen körül az oldalakon!
Partnerek:
© 2008 - 168 óra online - minden jog fenntartva
HozzászólásokÖsszesen: 21 db
A hozzászólás csak regisztrált tagjaink számára elérhető, kérjük lépjen be vagy regisztáljon!
Elfelejtette jelszavát? Segítségért kattintson ide!
Kérjük, hozzászólásánál tartsa be az oldal szabályait. Erről és a moderálási elvekről itt olvashat részletesen!
Kartal ZSUZSA LEVELE SZOMORU ES IGAZ.
Van ket lehetosege a hozza hasonloan gondolkodoknak ;
1/ elmenni IZRAELBA beilleszkedni megtanulni az ottani eletet,nyelvet es szokasokat es szabadon elni,felelem nelkul.
2/ Ha szulofoldjen ohajt elni,nem bujkalni es felni kell hanem demokratikus alapon kuzdeni az antiszemitizmus ellen,resztvenni
szocialis kulturalis akciokban,egyesuletekben,baratsagot szerezni
nemzsido szemlyekkel, nem antisemitakkal, hanem felrevezetett,kozombos szemelyekkel,munkatarsakkal stb. hogy fel legyenek vilagositva a uj nyilasok gardistak hamis aljas ragalmazasaikal szemben es hogy a uszitok maradjanak kisebbsegbe.
Sok badarságot olvastam már, de amit itt anzsuhus becs összehordott, az túl tesz minden eddigin.
Nem tudom Kartal Zsuzsa milyen környezetben élt de én a 1990-es évek elejéig sehol nem találkoztam zsidózással. Pedig nem vagyok mai gyerek, kisgyerekként túl éltem a világháborút. 10 éves koromig apácák neveltek, egy kis városban. A középiskolát az 50-es években Budapesten végeztem, részt vettem az 56-os eseményekben is, de sem ott sem az iskolában nem találkoztam zsidózással. Pedig biztos volt a tanáraink és a diák társaink között is zsidó, de ott ez soha nem volt téma. Később visszakerültem a kis városba, ahol ma is élek. A 60-as években volt olyan munkatársam akinek az alkarján ott volt a láger tetoválása, mesélt is róla, de senki nem bántotta, sőt mindenki azt mondta, hogy ne félj ez többé nem történhet meg. Egy másik munkatársam úgy döntött, hogy családostul kivándorol Izraelbe. Sajnáltuk, hogy elmegy, de egy rossz szó sem hangzott el. Egy év múlva visszajöttek, mert nem tudtak beilleszkedni az ottani kemény viszonyok közé. És nem csak, hogy Magyarországra jöttek vissza, hanem a városunkba, és a korábbi munkahelyükre is. Senki nem mondta, hogy minek jöttél vissza, hanem kedvesen fogadtuk. Azóta is itt élnek, igaz már velem együtt nyugdijasként, de ha találkozunk jól elbeszélgetünk.Vidéken sokkal kevésbé érezhető az ami úgy látszik Pesten már kezd elviselhetetlen lenni.Persze nem is megyek olyan helyekre ahol ilyesmit hallhatnék.
A 90-es években valaki kiengedte a szellemet a palackból, és ezt már nem lehet vissza gyömöszölni.
Ugyanakkor abban az időben egy izraeli politikus azt mondta, hogy Magyarországon nincs antiszemitizmus, de ha sokat irnak és beszélnek róla, akkor lesz. Sajnos bevált a jóslata.
Nem is tudom azelött valahogy szegyen volt nacinak nyilasnak lenni .
Boldogult apamek nem nagyon tartottak szalonkepesnek azt aki akar enyhen zsidozott es föleg nem ha nyilaskodott is hozza Nem volt
sok zsido baratja sem ismeröse illetve a zs. törvenyeknel tudta meg hogy X. vagy Y erintett Nagyapam revolvert fogott arra a beosztotjara aki zsidozott mellekesen le is valtottak föleg e miatt, gyava es undorito dolognak tartottak hogy a tarsadalom egy nem tul de annal hangosabb resze igy probal "gyözni es diadalt aratni " olyanokon akik nagyon is integrans reszszei voltak a magyar nepnek kellet nekik egy vegre legyözhetö lathato megalazhato ellenseg nem tul messze es föleg olyan ami ha lehet nem lö vissza mert batorsag dolgaban akkorsem alltak jobban csak csürheben kondaban mertek erössek lenni amugy lapultak mint a poloska akar a mai utodaik nekik is kell a "gyözelem " es föleg a szajre a zsakmany ezert kell el venni elzavarni ezer kell akasztgatni hogy nehogy valahogy is vissza keljen szolgaltatni barmit is igen ez a csöcselek program amihez kell egy legyözhetö ellenseg es ez mindig valami kissebbseg mert ha es mar a gyanuja is felmerül hogy visszaütnek akkor baj van akkor demonizalmi kell es ös ellenseg mitoszokat kell gyartani es összeesküveseket kell feltetelezni lehetöleg vilag meretben es felö hogy minden zsak megtalalja a foltjat ilyen folt az m.garda ajobbik a88 es a has
onlok es van parlamenti part amelyik szövetkezik ezekkel mert neki sincs mas programja mas javaslata irtozik az EU gondolatatol is de küldi az embereit hogy jopenzert ott üljenek es föleg a masok jo penzen mert ez a lnyeg amasok penze azkell nekik es mindenaron aztan a hatalom hogy a kasszakulcs mindig is naluk maradjon
Benikem!
Biztos vagy Te abba hogy nem tulzas ahogy Te elsz illetve vissza elsz a Dr Simicska Lajos altal preferalt alkotmanyos jogodal
többe kevesbe sejtettem hogy a" jobboldalisag "bizonyos falytaja es formaja elhülyitö hatasu. No de enyire?
No de Benike!
hat mar zsidozni se tudsz rendesen?
A büdös eletbe nem lesz belöled keretlegeny , vagy uram bocsi gardista
Benike tehat 1) nagylevegö
2)beleadva apait anyait
3)es nem cekla szinü fejjel
ahogy azt annak idejen csinaltatok ugy43-44ben nem igy meglapulva mint nyuszi kaki a füben Bencsikem en ennel azert jobbat vartam töled es a magadfajtatol el vagyok keseredve. Micsoda idök, mar a rasszistak sem a regiek
azelöt . legalabb volt stilusuk . Mitnem adnek egy regi veretes dumaert pl A judeo bolsevista plutokrata ... de ho lvagytk ti mar ettöl?
Benikem en teljesen összevagyok omolva.
Node Benöke !
hat illik ez egy jobbhazbol valo jobbnevelt jobb ficskahoz , ezzel a stilussal legfeljebb a cseled lepcsöig jutsz es legfeljebb csak a Juscseno belorusziaban mer a jurtakba is viselkedni kell am, es europaban plane. Ezt nem mondta Neked senki? Benöke Benöke csalodtam Benned .Most banatomban regi munkasmozgalmi dalokat dudolok kizarolag Neked pl Hej Te bunkocska Te draga
Radvanyi Sötet Benöke !
A kerdesre vaqlaszolj es ne az alsonadragom körül sertepertelj a vegen meg a Semjen Kepviselö ur szakallas bacsinak fog tartani hat kell az Neked.
Azon kivükl en ülök a monitorom elött es hal isten nem Te tehat a szagodat is en erzem .Nem az a bajom Veled, hogy valoszinü törzskönyvezett tenyesz Fidesz fütyi vagy hat istenem nemlehet mindenki okos es szep a gusztustalansagotok az ami zavar az eröszakossagotok ami undorito hogy tele tömitek a varosokat a taknyos varjaitokkal hogy gazsulaltok egy halom nyilas nyikhajnak es hogy hatalomra kerüljetek össze is fekszetek velük ne csodalkozz hogy a politlatrinatol nektek is szar szagotoklesz.
Ahogy a dolgok állnak nagyon könnyen lehet az, hogy a kiengedett szellem teszi tacsra OV-t, akkor ujra szabatorium lesz a vége.
aztán eldöl ki kitöl kapja azt a bizonyos egy pofont....
Benöke draga!
Ez a penetrans Fidesz büz ami meg a monitoron is at jön a Te termeszetes szagod, vagy kened magad valamivel, esetleg a Viktor alfelitöl ragadt rad?
Nem tilos, csak baromi gusztustalan, engem a disznotragyara emlekeztet, de izles dolga az ilyen ha Te szereted hat a Te dolgod,
Aruld mar el ez lessz a un polgari magyar orszag standard szaga vagy jön hozza meg mondjuk meg dög szag is? Csak erdeklödöm hatha T tudsz valamit.
Nem értem, hogy emberek/annak nevezett/ miért ripacskodnak,
azt sem érdekli öket miröl van szó...mondják a lozungot. én remélem, hogy csak megélhetési okból.
Persze az egyetértés csak a mondat első felére érvényes.
Húha erre nem számítottam. Egyet értünk.A másik: kb 2 hete hangzott el az ATV-n,hogy csak Orbán volt az aki a kifütyülésnél távozott az ünnepségről.Bár megjegyezte a műsorvezető, hogy az még egy más Orbán volt.
Nem OV személye a a veszély, csak az a baj, hogy Ö engedte ki a palackból a rosz szellemet, igaz megigérte, egy pofonnal haza zavarja öket. Ugylegyen.
Bevallom nem emlékszem mikor, hogyan állott ki OV Gönc Árpád mellett.
most hallom elöször.
Re.:Karácsony Benő!
Nem Orbán a veszélyes!Hiszen én még emlékszem arra az Orbán Viktorra, aki az egyetlen politikus volt, aki ki mert állni a tömegből kifütyült Göncz Árpád mellett.
Ami a félő, hogy a követői, akik magukat is hergelik önjárókká válnak, és nem a politkai logika, hanem az aljas ösztönök mentén indulnak el!
Nos, a butító szólamok éppen zsarnokságba készülnek torkollni.
Az előző hozzászólások miatt azt hiszem, nem kell a véleményemet megmagyaráznom.
laszlo01! milyen aktuálisak ezek a sororok....butitó szólamokban....
OV utolsó szólamai...amiket felolvasva elöadott...butitó szólamok.
bangoci!!
"a demokratikus szólás szabadságnak szüksége van határokra. A határtatalanság sérti a demokráciát, mert azt már másnak nevezném."
Így igaz! Amikor mimdeniki az csinál amit akar és azt hiszi hogy neki van igaza, azt úgy hívják, hogy anarhia!!!
Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról című versének egy versszakát idéztem ide, mintha előzmény lenne valamihez, a múltunkból szól a mának:
"nemcsak a szögesdrótban,
nemcsak a könyvsorokban
szögesdrótnál jobban
butító szólamokban;"
Remélem a butító szólamok nem torkollhatnak zsarnokságba ahol kell ellenség, külső vagy belső, de legjobb ha mindkettő van, mert akkor a hatalom birtokosai azt hiszik, hogy nem látjuk, hogy meztelen a király!
Nagyon egyetértek veled öszike13. Addig mehet így, mig az anarchista szellemiség a demokrácia bőrébe bújva egyenrangúságot élvez. Bizony a demokratikus szólás szabadságnak szüksége van határokra. A határtatalanság sérti a demokráciát, mert azt már másnak nevezném.