Hetilap kereső

Kóczián Péter írása

Ha nincs kormányprogram, amely operacionalizálható, az nem elsősorban a közönségnek rossz, hanem a kormányban dolgozó apparátusnak, a politikusoknak, a politikai stábok tagjainak.

A kormányprogramról, gyorsan átfutva,nekem jobb a véleményem, mint a megszólalt elemzőknek, de most nem erről írok. A kormányprogramot a következő posztomban elemzem majd.

Most azzal foglalkozom, hogy kormányprogram készítői túl egyszerűen tudták le a programírást. Ez olyan elképzelésekre utal, amelyeknek súlyos következményei lehetnek a Fidesz-kormányzás működésére nézve. Ebben a posztban ezt elemzem.

Abban a korszakban, amikor még az ötven, 100 fős cégek „policy paper”eket készítenek, hogy a dolgozók és a vezetők tudják, merre tartanak, naivitás azt gondolni, hogy az egy-célú cégeknél sokkal összetettebb ügyeket kezelő kormányzat magától is elnavigál majd a közéletben.

A kevés miniszter, a sok „junior minister” államtitkár csak akkor lesz hatékony, ha a miniszterelnök nem közvetlenül irányítja őket. Katona Kálmán, az előző Fidesz-kormány miniszter lelkesen emlékezett arra, , hogy egy hétvégén benyitott Orbán dolgozószobájába, s a miniszterelnök ezer papír alapján próbált értelmezni egy egész nemzetgazdasági ágat. Ez nagyon dicséretes, de nem lehet egy országot úgy irányítani, hogy kis és nagy dolgokat a miniszterelnök maga ért meg – miután maga jelölte ki a politikai irányokat, fordította le azokat megvalósítandó és megvalósítható célokra. Nincs olyan zseni, aki a gazdaságtól a jogon át a kultúráig, pláne a társadalomig mindenhez ért.

A modern politikai vezetők egyszemélyi felelőssége óriási. A demokrácia sajátja, hogy az egyszemélyi vezetőnek vagy magára kell vállalnia a döntéseket vagy delegálnia kell, de persze úgy, hogy a delegálás is az ő felelőssége. Nincs magánpalota, ahova elvonulhat. De aki azt hiszi, hogy az elemzéstől a döntés előkészítésen át a döntésig, s annak megvalósításáig mindent maga intéz, az egyszerűen belefullad majd a saját teendőibe – még azelőtt, hogy azokat meg tudta volna valósítani.

Ha az Orbán-kormányban mindenki a miniszterelnökre vár és figyel, meg egy-két erős ember rezzenéseire alapozza a tevékenységét, akkor a kormányzat meg fog bénulni. Intézményt összevonni, embereket kinevezni és kirúgni pár ember is elvégezhet. Sőt, még egy rendszert is ki lehet alakítani úgy, hogy néhányan összehajolnak és megbeszélik azt. Legfeljebb, ha kevesekkel beszéltek, akkor kevesebb szempontot vettek figyelembe, s rosszabb lesz az eredmény. De az is lehet persze, hogy akkor is rosszabb lenne az eredmény, ha túl sok emberrel beszéltek volna.

Ám ugyanez a pár ember már nem lesz képes az egész rendszert működtetni – akkor sem, ha a döntés pillanatában pontosan tudták, hogy mit akarnak, s az elképzelésük még jó is volt.

Meggyőződésem, hogy a Fidesz kulcsemberei két dolgot akarnak: jó kormányzati rendszert kialakítani, s egy jobb országot építeni – és olyan hatalmi struktúrákat kialakítani, amelyek a Fidesznek kedveznek. Ez jelenti a párt háttér-infrastruktúrájának az egzisztenciális megalapozását, de jelenti azt is, hogy a Fidesz által elképzelt politikai döntéshozatal hatékony megvalósítását szolgálja. A PSZÁF és az MNB összevonása nem csak Simor András jegybankelnök és Farkas Ádám PSZÁF elnök elmozdítására szolgál, hanem arra is, hogy a pénzügyi piacokat döntéseivel befolyásoló és a pénzügyi piacokat kontrolláló szervezet egy kézben legyen.

Egy ilyen mértékben domináns politikai erőnek azonban nagyon óvatosan kell bánnia saját hatalmi pozícióinak megerősítésével. Az ember már csak olyan, hogy a hatalom birtokában a maga és saját csoportja, a hatalmi elit érdekeit megvalósító, értékeit és céljait szolgáló eszközöket sokkal inkább meg akarja teremteni, s elfeledkezik közben arról, hogy a hatalom megszerzésével nem zárul le a folyamat, a hatalmat meg kell tartani, s ehhez még jól is kell kormányozni.

És van még egy fontos dolog: tetszeni kell a választóknak, el kell nyerni a bizalmukat. A bizalom megőrzése pedig nem négyévente, hanem nap, mint nap történik.

Az írás folytatását itt olvashatja.