Hetilap kereső

Mátyás Győző írása

Már a legelső pillanatban is feltűnt, hogy a képernyőn bohóckodó szerzet egy kicsit zizi, de az csak később esett le, hogy az egész attrakció – mármint az, hogy kit is bújtattak a kertévé jó ízlés ellen beoltott szerkesztői piros gúnyába – felér egy gyerekek elleni abúzussal.

A felnőtt nézőknek amúgy nem tartott sokáig megfejteni, hogy ki is rejtezhet a jelmez alatt, mert a derék Mikulás összetéveszthetetlenül jellegzetes hangján elég nagy badarságokat hordott össze a reggeli műsorban. Az ember attól tartott, hogy egyszer csak felszólítja a köréje sereglett gyerekeket, hogy monnyanak le. Mert persze, hogy az egykori kisga(rá)zda szélhámos egylet vezére, a rózsadombi poliészter földmunkás alakította a gagyitévé produkciójában a Mikulást. Ja, értem én; korábban a politikai pojáca jelmezében tündökölt, jól áll majd rajta a bazári Mikulás maskarája is – gondolhatták az illetékesek.

Azt azért megjegyezném: eléggé jellemzi a honi közélet és közmorál nívóját, hogy ma már mindenféle ún. sóműsor meg esztrád bohockódás szívesen és gyakran látott vendégeként kedélyeskedik és jópofáskodik az a figura, aki… de hagyjuk is ezt, mert annak a periódusnak még az emléke is lidérces.

Amúgy azért is említem ezt, mert ha személy szerint a poliészter földmunkás el is tűnt a politikai süllyesztőben, azért a szellemisége mindinkább él és virul. A minap – nyilván Mikulás napi meglepetésként – a Fidesz aktivisták például egyfajta revans-plakáttal ragasztották tele a várost, rajta a torgyáni magaslatokban szárnyaló monnyatok le! felszólítással.

Érdekes egy alkotás, hatásos is a maga módján, de azért ha megpróbálunk valamiféle logikai korrelációt keresni a plakát ikonográfiai és szöveges üzenete között, bajba kerülünk. Elsősorban annak tükrében, hogy a plakát hangsúlyos helyén szereplő alak a volt miniszterelnök, aki ugye előbb a kormányfői tisztéről, majd pártelnöki posztjáról mondott le. Neki miegyébről kellene például még lemondania? Tudjuk persze, hogy Fidesz-propagandistává nem a szellemi lét göcsörtös útját megjárva avanzsál az ember, de azért mégis.

Nem mintha a kampányt indító, eredeti szoci plakát oly igen stimmelne logikai koherencia dolgában, igaz, ott a készítők egy egyszerű számszaki műveletet nem voltak képesek elvégezni. A november közepén feltűnt plakátok tulajdonképpen a sima öndicsőítő propaganda kategóriájába tartoznak, elregélve, hogy lám, a szocik leengedik a távhő ÁFÁ-ját, másrészt az SZJA kulcsok változtatása miatt 10 millió Rockefeller országává változtatják a hont. Merthogy a plakáton az szerepel, hogy „másfél havi pénzzel több a borítékban”. Márpedig a szerencsés, akinek még van munkája, borítékot havonta kap, így aztán joggal hiheti, hogy holnaptól életszínvonalban lehajrázza a kölni kollégát.… Persze az összeg nyilván éves szinten van értve, csak éppen ezt megfogalmazni voltak képtelenek a jeles píárosok (akiket ezért a silány munkáért nyilván nem csak másfélszeresen fizettek túl).

Na mármost ezeken az öndicsőítő plakátokon szerepel, mintegy a kormány heroikus helytállásának összefoglaló jelmondataként, hogy „tesszük, amit tennünk kell”.

A Fidesz vizuális kommandója pedig megfordította a szlogent. „Tegyétek, amit tennetek kell. Mondjatok le!” varázsolták a plakátra a torgyáni szellemességet idéző truvájt.

A plakáton amúgy legelöl a hivatalban lévő miniszterelnök látható, mögötte elődje, míg a kép két szélén Hunvald és Zuschlag vezetőszáron, hátul pedig az a szégyenszemre alpolgármesterségig grádicsolt figura, akinek neve maradéktalanul eggyé fonódott a BKV-lopásokkal.

Ezt hívják propagandisztikus célzattal alkalmazott politikai jelentésátvitelnek, ami a kampányban megengedett fegyver. A szocik pedig csak maguknak köszönhetik, hogy ellenük most hatásosan működtethető ez az eszköz. Ha nem nyakig merültek volna el a korrupcióban és a lopásban, akkor ez a kampány éppúgy hatástalan lenne, mint egykor a „Rosszabbul élünk, mint 4 éve” pol. lufija. Más kérdés, hogy áttételesen most azok kiáltanak tolvajt, akik az elöljáróban emlegetett kisga(rá)zda vezért és széltolóit ráengedték az országra.

Aki ugyan politikai paprikajancsiként már nem fog több szerepet kapni, azt mégis elégedetten konstatálhatja, hogy megindult az ő szellemi hagyományait idéző kampány.