A Műegyetemen elmondott ünnepi beszédében a köztársasági elnök azt nevezte az ’56-os forradalom lényegének, hogy akkor „végre kimondtuk az igazságot”. Majd így folytatta: „A rendszerváltás lényege is ez volt: a Kádár-rendszer hazugságától való megszabadulás.” És véleménye szerint éppen ezért kell felelnünk további, máig érvényes kérdésekre. „Miben éltünk az utóbbi években? Mennyire telepedett rájuk ismét a hazugság?”
Vagyis Sólyom László az eltelt két évtizedet abból a nézőpontból óhajtja vizsgálni, miként sáfárkodtunk ’56 igazságkereső örökségével. Amikor aztán ezt a tradíciót felméri, tesz néhány olyan sommás megállapítást, amelyek bízvást vitathatók. Aligha szorul bővebb kifejtésre, hogy az a kijelentés, miszerint „a megkérdőjelezhetetlen nemzeti egység fennállt”, enyhén szólva illuzórikus leírása a valóságnak. Sólyomnak mindig is hajlama volt arra, hogy nyilvános megszólalásaiban sajátos előfeltevésekből induljon ki, s azokra tényként támaszkodva, gyorsan eljusson a maga teremtette valóság „ábrázolásához”. Most is azért igyekezett szimplifikálni a korabeli viszonyokat, hogy kimondhassa: ’56 és a rendszerváltás alapkérdése ugyanaz. Megszabadulhatunk-a a hazugságtól? Amit azonban ma azért nem látunk elég tisztán – mondja Sólyom –, mert „az alapvető normák bizonytalanná váltak”.

MTI-fotók
Ezzel a tétellel szemben először is ellenvethetnénk, hogy míg a forradalom „alapkérdése” a nemzeti függetlenség kivívása volt, addig a rendszerváltás – miután megkezdődött a szovjet csapatok kivonása – már a demokráciába való békés átmenet garanciáit teremtette meg. Mindezt azonban kevéssé volna fontos szétszálazni, elvégre az ország önrendelkezéshez való jogát meg a parlamenti pluralizmus igényét egymás feltételeiként is felfoghatjuk. Csak hát a köztársaság elnöke nem kevesebbet kíván bizonyítani beszédében, mint azt, hogy ’56 alapvetését, másként: a hazugság elvetésének „alapvető normáját”, a forradalom hagyatékát az őszödi beszéd megtagadta.
Sólyom László szerint ugyanis az őszödi beszéd elébb „a morális válságot sokkolóan nyílttá tette”, majd pedig a parlamenti többség még tovább is erősítette azt, amikor „a hatalom megszerzésének Őszödön bevallott módját bizalmi szavazáson jóváhagyta”. Tehát a szónok most lényegében azzal vádolja meg Gyurcsány Ferencet és az egykori kormánypártokat, hogy elárulták a forradalom és szabadságharc legfontosabb eszményét.
Ez amorális állítás. Ha az ellenzék fogalmazná meg, akkor is az volna. Amikor azonban a köztársasági elnök szájából hallani, akkor – hogy az ő szavait használjuk – már alapvető normák sérülnek. Mert a legfőbb közjogi méltóság nem minősítheti a kormány, avagy a parlamenti pártok tevékenységét, és azt személyes, vagyis óhatatlanul részrehajló véleményével nem marasztalhatja el. Az elnök ugyan nem először lépi át hatáskörét, de ezúttal egy nemzeti ünnep alkalmát használta fel arra, hogy a választások előtt különösen durva módon beavatkozzon a politikai küzdelembe. Tekintsünk bár el ettől a nyilvánvaló normaszegéstől: Sólyom nem mond igazat.
Az őszödi beszédről az utóbbi években épp ezeken a hasábokon többször leírtuk, hogy szerencsétlen, rosszul fogalmazott, kártékony retorikának tartjuk. De nem vonhattuk kétségbe – mert a szöveg teljességéből világosan kitetszik –, hogy előadója éppenséggel azzal a rendszerváltás óta dívó, általános politikai hazugságkultusszal perel, amely az egymást követő kormányok mindegyikére jellemző volt. Mert mindahányan irreális jóléti ígéretekkel kábították az országot. Gyurcsány a magyar belpolitika populizmusa ellen beszélt – igen, a saját kormánya és pártja populizmusa ellen is. És egyoldalúan bejelentette, hogy a maga részéről szakít ezzel a felelőtlen hazugságkényszerrel, amelybe a mindenáron győzni akarás viszi bele a pártokat. Ő legalább – ha úgy tetszik, ’56 szellemében is – végre megpróbált őszintén beszélni.

MTI-fotók
Sólyom kárhoztatja ezért, miközben hallgat az ellenzék folyamatos hazugságairól. Hallgat mindarról, ami valóban rávall az általa tételezett morális válságra. Korábban hallgatott a jobboldal és a szélsőségesek kapcsolatairól, aztán hallgatott, amikor az ablaka alatt masírozott a mára betiltott Magyar Gárda. Kitartóan nem vesz tudomást a rasszizmus térnyeréséről, nem vállal szolidaritást az emberi jogaikért küzdőkkel. És ha már a beszédeknél tartunk: soha egyetlen hangot nem lehet hallani Sólyom Lászlótól a mind elterjedtebb gyűlöletbeszéd társadalmi veszélyeiről. A Magyar Köztársaság elnökének erősen és irányítottan szelektív erkölcsi finnyássága maga is a politika és a társadalom morális válságának egyik legjobban szembeötlő tünete.
Egyébiránt az ’56-ra emlékező Sólyom-szöveg láthatóan nagy sikert aratott a Műegyetem aulájában. A közönség soraiban sok volt az érdeklődő fiatal; feltehetőleg közülük kerülnek ki a jövő mérnökei. Az új értelmiségiek, akiknek – mint a szónok figyelmeztette őket – „meglesznek a maguk küzdelmei az örökséggel”. Mitől reméljük, hogy másként fognak viszonyulni hozzá, mint az elnök úr? Hogy méltányosabbak, tárgyszerűbbek, pontosabbak lesznek, mint ő, aki tudatosan torzítja a válság valóságát?
Vajon érti-e Sólyom László, mekkora az ő morális felelőssége, amikor a felnövekvő nemzedék előtt beszél?
HozzászólásokÖsszesen: 61 db
A hozzászólás csak regisztrált tagjaink számára elérhető, kérjük lépjen be vagy regisztáljon!
Elfelejtette jelszavát? Segítségért kattintson ide!
Kérjük, hozzászólásánál tartsa be az oldal szabályait. Erről és a moderálási elvekről itt olvashat részletesen!
...nem olvastam a 65 véleményt, a cikket viszont többször is, hogy megérlelje bennem az eddig ismertek hozáadásával annak kimondását, hogy immorális, és az igazságokon átlépő egy jobbjobb- hatalom újraépítése szándékával elfogadja és verbálisan eltakarja szemétségeket... Anyám!(Mo.)én nem ilyen lovat akartam !...
...a megszűlető valóság megtanítja az ifjúságot látni ...
Hilfe!
Szeretném megszerezni a fehér könyvek 3. kötetét! A többi a polcomon!
Ha van info rendes forrásról, reagáljatok! Köszike!
Öszike13!
Köszönöm a biztatást és a személyes megértést.
Nagy Imre szamélyiségéről vagy képet kellene "festeni", vagy zenét írni, esetleg nyitott végű drámát.
Nem értem őt, bár sokkal többet, és főleg mást is tudok a folyamatról, mint ami a köztudatot megüli. Pont ezért nem értem. Egyszerű elintézni azzal, hogy "mártír". Ő tudatosan tette, amit tett, ebben biztos vagyok, mégpedig úgy, hogy a "végjáték" sem lehett számára rejtély a saját "sorsát" illetően, legfeljebb a helyszín. Az indítékait tanulságosabbnak érzem, mint a képet, amit a politikai és emberi ízléstelenség rajzolt személyiségéről. Vannak képzeteim az indítékokról, de mondom, író kellene hzzá és tehetség, nekem egyik sincs meg. A probléma felvetésénél nem is próbálok továbbmenni.
kobun! nyugodtan irjad a személyes dolgokat is, mert igy is látszik
mennyire sokrétüek a golgok, események.
Nagy Imre, annak ellenére ment a `` tárgyalásra``, hogy nagyon sok ember külföldröl is lebeszélte, mondván a Magyar parlamentben legyen a tárgyalás, elvégre Ö a min.elnök ,ö van itthon, stb...sosem felejtem el; a rádió közvetitette távolról az autó utját...,egyszercsak eltünt a gépkocsi a láthatárról....
Nagyapám azonnal mondta, na, most veszett el a forradalom, hiába folyt annyi ártatlan vér is....
Nicolas!
Lehetne még sok eseményt említeni a megemésztetlen 56-ból is. Rövidlátó, tanulatlan sutyerákok az ördög zászlójával (jelképeivel) hirdetnek demokráciát, mert anyagi haszon lehet belőle. Mit tudnak a világról, a hazájukról, azon kívül, hogy mit lehet a közösből kimarkolni? A Népszabi egyszer elkezdett beszélni, de szerencsére leállították. (Két-három hónapja, Nagy Imre ürügyén).
NI-ben én azt nem értem, milyen személyes vagy más idítékai lehettek, hogy úgy menjen "széllel szemben", hogy tudja, végzetes lesz neki is, Magyarországnak is. (Művelt, intelligens ember volt. Becsapták, megbolondult, netán bűntudat vezérelte és elvakította)? Ezt fontosabb lenne kutatni, mint kitűzni a képét egy zászlóra és baromságokat üvöltözni, hátha megfizetik. (Tévedés ne essék, nem az ártatlanul meghalt katonákra és civilekre gondolok, nemzetiségtől függetlenül, ide sorolom az orosz sorkatonákat is).
Kedves Nicolas!
Igen, ezekről nem beszélnek olyanok, akik az "események" jutalékát akarják verbális befektetésekkel lekaszálni a félrevezetett, dezinformált társadalom előtt. Apám, aki a betiltott szocdem illegális aktivistái közé tartozott, megcsömörlött a "politikától" és nem húzott hasznot ebből, amikor lehetett volna. 56-ban, kijárási tlalom idején, ment dolgozni, amikor a nemzetőrnek nevezett, csendőregyenruhás emberek, akiket személyesen jól ismertem én is, elfogták és "szórakozásból" szétverték az arcát. Később nem tett feljelentést, bár kapacitálták, mert ennek akkor sohs nem lesz vége-mondta. Itt kell utána is együtt laknunk velük. Gyerekkori emlékem a forradalom "másik oldaláról". A csendőr fia aki osztálytársam volt, azóta is kerüli velem a találkozást. Szégyenli magát az apja helyett. De lehetne ezeket sorolni. Ennyivel e témában tartozoma annak az embernek, aki szabadelvű, becsületes volt és engem felnevelt. Bocsánat a személyes hangért. Többet nem teszem. De harag sincs bennem.
Bizony ma csodálatos forradalomról illik beszélni.De,volt ám ennek ár-
nyékos oldala is.A megmozdulás a rendszer megváltoztatásának igényével
indult.Ezt egyetlen "történelemhamisi" nem tudja megváltoztatni.Tény,
hogy Magyarország egy blokk tagja volt,ami bizony olyan körülmény mely-
lyet nem hagyhatunk ki az értékelés folyamatából.Ehhez,a kötődés fenn-
tartásához kellettek személyek,tudjuk megvoltak.A közben eltelt idő-
szak izgalmas a történészek számára.Mert bizony nem tagadhatják le a
börtönök megnyitását,a rablásokat,a kommunisták és ÁVH-sok üldözését,akasztását kivégzését.Sőt ártatlan kiskatonák lemészárlását.
Szóval,ilyen eseményeket sem szabad a szőnyeg alá söpörni.Sjnos,ma so-
kan,a "mikrofon közelhez" jutó emberkék a legnagyobb történelem hamisitók.Pedig dehogy.Ma még vannak,élnek más emlékező,résztvevő
személyek is.
Háát, Irogattyú! ez ennyire nem egyszerü, akkor Rákosi, Gerö ellen fordult a nép, az egyetemisták nem forradalom szándékával vonultak.
Amikor fegyver is elökerült az elején közvetlen Gerö rádió beszéde után is NAGY Imrét követelte a tömeg, tehát ott, akkor nem az elözö rendszert akarták.....aztán elöfordult, hogy a régi rend hivei is szónokoltak, de a harcoló forradalmárok el hessegeték maguk közül,
Sok idönek kell eltelnie még, hogy le tisztuljon ez is....
Gyomor forgató, ahogy a mai politikusok 56 eseményeit is ki akarják sajátítani.
1956. október 23-án kitört a népfelkelés és forradalom, majd november 4-én bejöttek a szovjet csapatok és leverték az ellenforradalmat.
Mint azt mindenki jól tudja, október 23-án az egyetemisták tüntetésével kezdődött a dolog. Aki annak a diktatúrának az idején volt egyetemista, semmiképp nem lehetett (legalábbis nem túlnyomó zömében) „deklasszált elemek”, vagy horthysta csendőrök leszármazottja. Így tehát valóban tiszta szívvel, jobbító szándékkal álltak neki a társadalom megreformálásának. Szegény Nagy Imre hagyta magát sodortatni az eseményekkel, és saját személyének folytonosságával legitimizálta azt a söpredéket, amely végül is átvette az uralmat a forradalom felett és a régi rend restaurálásának nyílt szándékával vitte az egészet ellenforradalmi irányba. Az oroszok tehát nem a magyar nép dicsőséges forradalmát verték le, hanem a dicsőséges forradalmat megcsúfoló, azt ellenforradalommá átlényegítő társaságot. Akik, vagy akik leszármazottai ma sem nyugszanak, lásd turul-hisztéria!
Véleményem szerint egyszer és mindenkorra meg kellene határozni, melyik eseményt kívánjuk megünnepelni 1956. gyanánt, vagy ha nem, hát mindegyik társaság ünnepelje meg a saját 56-ját. Tegyék ezt jó messzire egymástól, de másra ne akarja senki ráerőszakolni saját ideológiáját!
gyuri!
Ugy látom ugyanolyan szemüveged van mint nekem!
Ha még azt is tudnád hogyan adhatnánk kölcsön ezeknek az elvakut,
csőlátással rendelkező 56-ban még nem is létező forradalmároknak,
még elégedettek is lehetnénk.
Ahogan írod: "A valóság sokszínű, soha nem fehér, vagy fekete. Így volt ez '56-ban is, de így volt szinte valamennyi jelentős történelmi esemény során."
Köszönöm.
Szerintem nem volt nemzeti közmegegyezés az 1956 őszén történtekről.Ez azt vonja majd maga után, hogy valamikor, vagy bármikor vita robbanhat ki azon kérdésekről amit most 1956 érinthetetlen értelmezésének hiszünk.Rengeteg az 56-os "hős" /úgy mint régem amikor rengeteg volt a partizán/ már annak is adták a kitüntetést /és közpénzekből a jutalmat és a kiváltságot/ aki nyiltan megmondta, hogy 1956 őszén nem is tartozkodott Magyarországon ezért nem is vett részt az eseményekben.
Én azt gondolom, a legjobb cselekedet a megemlékezés volna. Megemlékezni a szabadságvágy elfojtásáról, az ártatlanok haláláról, a mártírrá lett vezetők kivégzéséről. Megemlékezni otthon, családi, vagy baráti körben, csendben lehajtott fővel, mindenki úgy, ahogy számára a legbensőségesebb. Ez, ami most itt folyik, az kicsúfolása az egész forradalomnak, gusztustalan magamutogatás, ocsmány kérkedés arról, hogy ki tud többet hazudni '56-al kapcsolatban, nyamvadt kapálózás, hogy bemocskolják a politikai ellenfelüket, hogy minél több rosszat mondhassanak a másikról. Ezeknek a morális nímandoknak fogalmuk sincs arról, hogyan kell ünnepelni.
Mit jön nekem ez a kisbetűs köztársasági elnök a moralitásról? Ha valaki, akkor ő valóban egy erkölcsi senki. El vele!
Morális csöd akkor kezdödött, amikor a FIDESZ a választási Törvényt meghágva, Sólyom Lászlót tette KE-nek.
Akkor Sólyom urnak nem volt morális kifogása...
Aztán jöttek sorban, kordonbontás, uszítás, ki vonulgatás, lejáratások, Kossuth tér , székház gyujtogatás, stb, egyetlen morális szava mindezekhez nem volt a t. KE-nek.
56-os harcok elsö heteiben NEM volt FOSZTOGATÁS láttam ékszer üzletek
érintetlen kirakatát, amiböl semmi sem hiányzott.
Fosztogatás akkor indult, amikor nyilván való lett, hogy az oroszok viszajönnek.
Szerintem , ünnepröl nem beszélhetünk 56 kapcsán....az áldozatokról, meg mindenkinek köttelessége megemlékezniMagyar országnak vannak halottai.....
Szerintem, ha az akkor nyugat nem hergeli a harcosolókat fele áldozatt lett volna.
Azt irják az irástudók,hogy a forradalom természete már csak ilyen.Az
emberek nem akarnak a régi módon élni,a hatalmon lévők nem tudnak a régi módon uralkodni.Az elégedetlenség olyan fokot ér el amikor a békés
eszközök erőszakosságba torkolnak.Ez az időszak nagyon rövid idő alatt
következikbe illetve játszódik le.Ezt leirni,pontossá tenni a történé-
szek feladata.Ennek az eseménynek van szép és bizony van nagyon csúnya
oldala is.A benne résztvevők helyzetüknek,jövőbeni alkalmazkodási kény-
szerüknek megfelelően tesznek emlékező nyilatkozatokat.Ilyenkor aztán
sokszor a realista megközelitéseket elismerve bizony nagyon sokszor
felfordul az ember gyomra.Igaz,az események történéseit csak elmondás-
ból ismerősöket ez a veszély nem fenyegeti.Szóval,nem estik olyan forron a kását.Nem biztos,hogy egy KE. a valóságnak megfelelően emlé-
kezik.Őrá is fognak emlékezni,és lehet,hogy ez a beszéd tanúságtevő-
lesz.
Hát mit ne mondjak, ugye ekfelejtettük, hogy hogy is van a mondás: aki hazudik az lop is, és fordítva, ez ma már evidens tény.Sőt törvénysített alapértékként kezelend. Na a múltról annyit, hogy annó azért érvényesült az elv egy kissé, hogy élni és élni hagyni, mert lopott aki tudott ott fenn mint most nagyban, itt lent hagyták kicsiben.Most ott fenn kolosszális mértékben itt lenn hű-ha nehogy már, dögölj meg plebbejjus, te aljas tolvaj.Morális válság közhely kimondani mert ez már látens természetessé váló tendencia! Na úgy látszik megint indulatból fogalmazok, elnézést kérek, de tessék mondani nem ez a helyzet??
11 éves unokám az elmult hetekben nehéz feladat elé állított . Az iskolai dolgozatához kellett mesélnem 1956-ról amikor 10 éves gyerekként csak felszínes dolgokra emlékeztem. Nem tudtam megmagyarázni, mit vétett az a fiatalember a házból, akit holtan hoztak haza , mert kiváncsiságból bement a városba. Nem tudtam , hogy mondjam el, hogy mig apám kenyérért állt sorba, valaki gépfegyversorozattal földre kényszerítette Öket. Mit mondhattam volna apámról, akinek Munkástanácstagként az volt a büne, hogy a dolgozóknak vidékre járt élelmiszerért. A sokkoló összeégett hullákról, a kifosztott Divatcsarnolról, vagy a légópincében töltött napokról. Nem sok segítséget adhattam Neki mint ahogy "gyuri" most is okosan megirta. Mindenki másként élte meg, ezért más érzések foglalkoztatták akkor és most. Az, hogy ma minek hívják csak a történelemírás szokásos velejárója , de hogy miért nem lehet tisztességgel emlékezni az áldozatokról, azt soha nem fogom megérteni.
Természetesen nagyon nagyra becsülöm mindazt a szellemi és fizikai harcot, amit 1956-ban apáink és nagyapáink folytattak a diktatúra ellen a demokráciáért. Mégis, figyelmeztetni kell a nagyon elfogultakat, hogy az egész esemény alig tartott tovább, mint két hét! És ezalatt a két hét alatt nemcsak őszinte, tiszta szabadságharc volt, hanem a köztörvényes bűnözők rablása, randalírozása és oktalan gyilkosságai is. Ezek az események sajnálatosan bekövetkeztek, emiatt ártatlan és jószándékú hősöket is megbélyegeztek. A valóság sokszínű, soha nem fehér, vagy fekete. Így volt ez '56-ban is, de így volt szinte valamennyi jelentős történelmi esemény során. Azt gondolom, le kell venni minden, a valóságot eltorzító szemüveget és az eseményeket úgy kell elfogadnunk, ahogy azok történtek. Valóban elófordultak a Kádár rendszerben bűnök, megaláztatások, üldöztetések. Diktatúra volt. Ám az is igaz, hogy később a rendszer puhult, (talán éppen '56 miatt) és a hasonló országokhoz képest itt sokkal enyhébb volt. Persze, voltak hazugságok, de kérdem: most nincsenek? Most nem hazudják ki a szemünket is a nagyjaink? Biztos vagyok benne, aki akkor élt, mindenki rákényszerült a kisebb-nagyobb hazugságokra. És most? A sok pici adócsaló, a piac életben maradni akaró szereplői, a kérvények ezreit benyújtók, az állásra jelentkezők, a bankkölcsönöket kérők, stb. stb. talán nem hazudoznak kicsiket-nagyokat? A politikusok nem hazudoznak kicsiket-nagyokat, nap mint nap? Talán maga a KÖZTÁRSASÁGI ELNÖK nem hazudott és nem hazudik ma is? Dehogynem. Tehát, hölgyeim és uraim! A szerénység, a tolerancia, a mások iránti bizalom, hadd mondjam: a szeretet legyen a morális irányadó mindenki számára. Lehet az még a köztársasági elnök is. Sőt, ő igazán! És akkor majd nem születnek szitkozódó, gyűlölködő, bosszúvágyat tartalmazó, másokat megalázó kommnetek, sem itt sem másutt. Meg kellen próbálni! Nem?
Igen, ezt ilyen kurva nehéz megérteni. Mert aki párttag volt, az eszerint a logika szerint azonosult 56 megtorlásával is nemde?
Egy Fidesz hogy jön ahhoz, hogy ünnepeljen a soraiban Pozsgayval, Szűrössel, és egy hegynyi volt III/III-assal?
Egy hegyaljai, aki most vallotta be, hogy párttag volt, hogy jön ahhoz, hogy bárkit lekommunistázzon?
balambher !
Nem általában van a morálról szó.. itt csak 1956 -ról beszélünk a cikk kapcsán
Nem arról van szó hogy a kommunista rendszerben kinek mi volt a szerepe, hanem hogy a szocialista pártnak mi volt a szerepe..
Nyers Rezső még mindig párttag igaz ?
56 egy nép akaratról szól, és annak megtorlásáról..
Nem lehet a megtorlónak is ünnepelni, ezt ilyen kurva nehéz megérteni ?
Még valami. Moralizálni egyedül annak a Fidesznek lett volna joga, amelyikben 35 év volt a felső korhatár. Azóta senkinek.