2012. május 26. szombat - Fülöp, Evelin. Holnapi névnap: Hella
A videó lejátszáshoz Flash Player, és engedélyezett Javascript szükséges!
LEGÚJABBAK A ROVATBAN
Nehéz idők
progresszív blog
2012. május 25. 15:40
Egy mondat az igazságról
hirado.hu
2012. május 24. 11:23
LEGÚJABBAK A 168ORA.HU-N
A miniszter a magyar cigányokról Erdélyben
2012. május 25. 21:05
Ilyen idő lesz a hétvégén
2012. május 25. 19:16
LEGÚJABBAK A FÓRUMON
Hmmm....
kertész
-
2012.05.26 05:12
TILTAKOZÁSOK, DEMONSTRÁCIÓK
Skubi
-
2012.05.25 23:41
Szalai Annamária 9 évre
kykicz
-
2012.05.25 22:32
ORBÁN A MAGYARSÁG MEGOSZTÓJA
Qkory
-
2012.05.25 21:52
Létrejön-e az ellenzéki összefogás Orbánnal szemben?
Rózsa Misi
-
2012.05.25 21:45
magyarfoci
Rózsa Misi
-
2012.05.25 21:43
Társalgó, 2012. május
nonest
-
2012.05.25 21:40
ÚSZÁS
csi77a
-
2012.05.25 20:19
História
Csülök
-
2012.05.25 20:13
A FIDESZ vizet prédikál, és bort iszik......
zoja
-
2012.05.25 19:50
168óra - A hetilap
Hetilap kereső
Hétfő, 2011. október 31. 23:43
Mészáros Tamás
írása
Most jön a neheze
Amikor a volt miniszterelnök úgy döntött, hogy még időlegesen sem vonul vissza a politikától, hanem mezei képviselőként marad pártjának frakciójában, és látványosan, ám hallgatagon beült a parlamenti patkó hátsó sorába, azonmód tudni lehetett, hogy ebből előbb-utóbb grimbusz lesz. Mert nyilvánvalóan nem az volt az ő helye. Senki sem képzelhette, hogy Gyurcsány ott fog szekundálni egy másik pártelnök mögött.
Szétvált, ami eddig se tartozott össze. Gyurcsány Ferenc és az MSZP többé-kevésbé mindig küzdelmes viszonyban állt egymással – leszámítva a 2006-os győzelem mámorát, amikor a baloldalra szavazó tömegek elragadtatása egy hosszú pillanatra feledtetni tudta a miniszterelnök jobbára irritáló vezetési stílusát. Gyurcsány gyakorta kerülte, hogy a szocialista elittel megvitassa politikai elképzeléseit; annál inkább elvárta a frakciótól az automatikus támogatást. Ugyanakkor nem mulasztotta el érzékeltetni a tágabb közvéleménnyel, milyen szűnni nem akaró ellenállásba ütközik meggyöpösödött pártján belül. Az MSZP erős embereit az sem töltötte el lelkesedéssel, hogy elnökük a szabad demokraták között kiérdemelte „a legliberálisabb szocialista” titulusát, mintegy elismerésként, amiért többet hadakozik a sajátjaival, mint a jobboldallal. Gyurcsány és az „övéi” folyamatos konfliktusának személyes ellentétekig fokozódó részleteiről a külvilág csak legendák révén alkothatott képet; ezeknek a momentumoknak a valódi természetéről a politikai elemzőknek máig sincs hiteles ismeretük.
Mindenesetre az őszödi beszéd, illetve kiszivárogtatásának tisztázatlansága nemhogy nem járult hozzá a belső viszonyok jobb megértéséhez, hanem kifejezetten rontotta a látási feltételeket. Mindenesetre bizonyos, hogy a rendkívüli politikai trauma kemény következményei mind a szocialista pártot, mind személyesen Gyurcsányt erősen megterhelték. Kapcsolatukat nemkülönben. Kénytelenek voltak ugyan összezárni a bajban – hiszen ezért a Fidesz is mindent megtett –, de szimbiózisról már szó sem volt, és a növekvő társadalmi elutasítottság szükségképp Gyurcsány lemondásához vezetett: ő maga látta be, hogy miniszterelnökként és pártelnökként egyaránt továbbvihetetlen ballaszt lett az MSZP számára. Ráadásul az új kormányfő keresésének rettenetes komédiája – ez az enyhén szólva előkészítetlen lépés – csak tovább erodálta az amúgy is szétesett szocialistákat; hogy a Bajnai-korszakban valamelyest szélárnyékba húzódhattak, az már szinte kegyelmi állapot volt a korábbiakhoz képest. Az egy évvel később bekövetkezett földcsuszamlásszerű választási vereséget az MSZP vezetésében Gyurcsány Ferenc számlájára írták – noha a nyilvánosság előtt ezt hivatalosan soha nem fogalmazták meg.
Amikor a volt miniszterelnök úgy döntött, hogy még időlegesen sem vonul vissza a politikától, hanem mezei képviselőként marad pártjának frakciójában, és látványosan, ám hallgatagon beült a parlamenti patkó hátsó sorába, azonmód tudni lehetett, hogy ebből előbb-utóbb grimbusz lesz. Mert nyilvánvalóan nem az volt az ő helye. Senki sem képzelhette, hogy Gyurcsány ott fog szekundálni egy másik pártelnök mögött. Erre alkatilag alkalmatlan. Nem személy szerint Mesterházy Attila akadályozta az önmegtartóztatásban; akárki állna most a párt élén, Gyurcsány időzített bombaként várta, hogy valamiképp detonálja magát. Az MSZP visszavétele – ezt a kongresszus megmutatta – reménytelen törekvés lett volna, a párt belülről jövő megújítását pedig, amelynek szükségességét az exelnök folyvást hirdette, a többség már úgyszintén nem általa képzelte el. Nem beszélve arról, hogy ismerős lózungokon kívül keveset árult el a megújhodás politikai – vagyis nem csupán szervezeti – programjáról. Ahhoz tehát, hogy a volt pártelnök ismét pártelnök legyen, nyilvánvalóan másik pártot kellett gründolnia. Ezúttal jó előre gondoskodott a váltás lehetőségéről: a néhány hónapja alapított Demokrata Párt várja a tíz kilépő szocialista képviselőt, ha minden simán megy, az új parlamenti frakció már e héten megalakulhat.
Ám most jön a neheze. Az elválás alighanem békében lezajlik, de az már nagy kérdés, hogyan tovább. Gyurcsány azt ígérte, nem kritizálja többé az MSZP-t, Mesterházyéknak szintén nem érdekük a csatabárd kiásása. Csakhogy ezentúl két baloldali pártnak kell osztoznia egyazon választói táboron. Szerintem ugyanis illúziónak tekinthető, hogy a Demokratikus Koalíció magához vonzza a magukra maradt liberális és netán létező konzervatív rétegeket. Egyelőre leginkább épp ezek tartanak távolságot az ő szemükben kompromittálódott Gyurcsánytól – egyetemben a civilszervezetekkel, a Facebook-nemzedékkel –, ígérjen bár nyugatos balközép pártot, igazi szociáldemokráciát, toronyórát lánccal. Félő, hogy amint ezzel a helyzettel az új alakulatnak szembe kell néznie, mégiscsak az elhagyott MSZP-vel szemben próbálja majd elfogadtatni magát a baloldalon, tehát ellene fog kampányolni. És viszont: a szocialisták is rákényszerülnek, hogy – megtartandó a bázisukat – a DK irányvonalát támadják.
Holott ez volna a lehető legrosszabb fejlemény. Az Orbán-rendszer leválthatóságát beláthatatlan időre kitolná, ha a baloldal elmérgesedett viszonyai lehetetlenné tennék a választási együttműködést.
Ezért hát, ha már a szétválásnak meg kellett történnie, ezentúl mindkét párt számára kötelező az egymás iránti – megkülönböztetett – tolerancia.
Mindenesetre az őszödi beszéd, illetve kiszivárogtatásának tisztázatlansága nemhogy nem járult hozzá a belső viszonyok jobb megértéséhez, hanem kifejezetten rontotta a látási feltételeket. Mindenesetre bizonyos, hogy a rendkívüli politikai trauma kemény következményei mind a szocialista pártot, mind személyesen Gyurcsányt erősen megterhelték. Kapcsolatukat nemkülönben. Kénytelenek voltak ugyan összezárni a bajban – hiszen ezért a Fidesz is mindent megtett –, de szimbiózisról már szó sem volt, és a növekvő társadalmi elutasítottság szükségképp Gyurcsány lemondásához vezetett: ő maga látta be, hogy miniszterelnökként és pártelnökként egyaránt továbbvihetetlen ballaszt lett az MSZP számára. Ráadásul az új kormányfő keresésének rettenetes komédiája – ez az enyhén szólva előkészítetlen lépés – csak tovább erodálta az amúgy is szétesett szocialistákat; hogy a Bajnai-korszakban valamelyest szélárnyékba húzódhattak, az már szinte kegyelmi állapot volt a korábbiakhoz képest. Az egy évvel később bekövetkezett földcsuszamlásszerű választási vereséget az MSZP vezetésében Gyurcsány Ferenc számlájára írták – noha a nyilvánosság előtt ezt hivatalosan soha nem fogalmazták meg.
Amikor a volt miniszterelnök úgy döntött, hogy még időlegesen sem vonul vissza a politikától, hanem mezei képviselőként marad pártjának frakciójában, és látványosan, ám hallgatagon beült a parlamenti patkó hátsó sorába, azonmód tudni lehetett, hogy ebből előbb-utóbb grimbusz lesz. Mert nyilvánvalóan nem az volt az ő helye. Senki sem képzelhette, hogy Gyurcsány ott fog szekundálni egy másik pártelnök mögött. Erre alkatilag alkalmatlan. Nem személy szerint Mesterházy Attila akadályozta az önmegtartóztatásban; akárki állna most a párt élén, Gyurcsány időzített bombaként várta, hogy valamiképp detonálja magát. Az MSZP visszavétele – ezt a kongresszus megmutatta – reménytelen törekvés lett volna, a párt belülről jövő megújítását pedig, amelynek szükségességét az exelnök folyvást hirdette, a többség már úgyszintén nem általa képzelte el. Nem beszélve arról, hogy ismerős lózungokon kívül keveset árult el a megújhodás politikai – vagyis nem csupán szervezeti – programjáról. Ahhoz tehát, hogy a volt pártelnök ismét pártelnök legyen, nyilvánvalóan másik pártot kellett gründolnia. Ezúttal jó előre gondoskodott a váltás lehetőségéről: a néhány hónapja alapított Demokrata Párt várja a tíz kilépő szocialista képviselőt, ha minden simán megy, az új parlamenti frakció már e héten megalakulhat.
Ám most jön a neheze. Az elválás alighanem békében lezajlik, de az már nagy kérdés, hogyan tovább. Gyurcsány azt ígérte, nem kritizálja többé az MSZP-t, Mesterházyéknak szintén nem érdekük a csatabárd kiásása. Csakhogy ezentúl két baloldali pártnak kell osztoznia egyazon választói táboron. Szerintem ugyanis illúziónak tekinthető, hogy a Demokratikus Koalíció magához vonzza a magukra maradt liberális és netán létező konzervatív rétegeket. Egyelőre leginkább épp ezek tartanak távolságot az ő szemükben kompromittálódott Gyurcsánytól – egyetemben a civilszervezetekkel, a Facebook-nemzedékkel –, ígérjen bár nyugatos balközép pártot, igazi szociáldemokráciát, toronyórát lánccal. Félő, hogy amint ezzel a helyzettel az új alakulatnak szembe kell néznie, mégiscsak az elhagyott MSZP-vel szemben próbálja majd elfogadtatni magát a baloldalon, tehát ellene fog kampányolni. És viszont: a szocialisták is rákényszerülnek, hogy – megtartandó a bázisukat – a DK irányvonalát támadják.
Holott ez volna a lehető legrosszabb fejlemény. Az Orbán-rendszer leválthatóságát beláthatatlan időre kitolná, ha a baloldal elmérgesedett viszonyai lehetetlenné tennék a választási együttműködést.
Ezért hát, ha már a szétválásnak meg kellett történnie, ezentúl mindkét párt számára kötelező az egymás iránti – megkülönböztetett – tolerancia.
| Korábbi cikkeink a rovatban | Iratkozzon fel hírlevelünkre! |
| Vissza a lap tetejére |
1/5
Olvasta már?
Kapcsolódó cikkek |
XXIII. évfolyam 43. lapszám cikkei
Nézze meg az újság további cikkeit - válasszon az alábbi listából vagy kattintson a címlapra!
168 óra - A hetilap
Lapajánló
Előfizetés
168 óra rádió
A 168Óra a facebook-on
Hétfő, 2010. november 22. 10:34
Hirdetés
BLOG-BLOKK
Fent és lent
Közterületesek a 99-esen!
Egyenlítő
A kormány és a realitás
Banditapolitika
Halihó! Ellenzék! Na kapjuk össze magunkat villámgyorsan!
Véleményvezér
Az ember, akinek csak a zemberek számítanak
Bill of Rights - az angol alkotmányos monarchia alapvető jogszabálya
Nagy-Britannia
Országoldalak
Ha kíváncsi, mi történik Európa más országaiban, milyen magyar vonatkozású események vannak, akkor nézzen körül az oldalakon!
Partnerek:
© 2008 - 168 óra online - minden jog fenntartva
HozzászólásokÖsszesen: 22 db
A hozzászólás csak regisztrált tagjaink számára elérhető, kérjük lépjen be vagy regisztáljon!
Elfelejtette jelszavát? Segítségért kattintson ide!
Kérjük, hozzászólásánál tartsa be az oldal szabályait. Erről és a moderálási elvekről itt olvashat részletesen!
kissfater!
Témánál vagyunk. A szádat milyen érdek tartja a naponta befosó végbényíláson? Vigyázz ecsém, ha nem bírod szusszal, a torkodon akad!
Érdekes, hogy az egyébként eddig általam jólértesültnek gondolt Mészáros Tamás ezt írja:
Gyurcsány és az „övéi” folyamatos konfliktusának személyes ellentétekig fokozódó részleteiről a külvilág csak legendák révén alkothatott képet; ezeknek a momentumoknak a valódi természetéről a politikai elemzőknek máig sincs hiteles ismeretük.
Szerintem, nemcsak a politikai elemzőknek lehetett elegendő ismeretük a konfliktusok természetéről, hanem a politika iránt átlagosan érdeklődőknek is. Elegendő volt csak a sajtóban megjelent tudósításokat jól olvasni, meg a miniszterelnök parlamenti felszólalásaiban elhangzott terveket, javaslatokat vagy ötleteket összevetni a később megvalósítottakkal és meg nem valósítottakkal.
Aztán, ami a frakcióüléseken történt... (illetve ami azokat követően nem történt...)
Az biztos, hogy a Bajnai lenne a legjobb!Remélem, sikerül Gyurcsánynak megegyeznie vele a miniszterelnökségről.Igazi nagy formátumú vezér a Bajnai,aki azt az egy évet nagyon jól vezette, a kis emberek sem éreztek semmilyen tragikus lépést tőle./amit nem lehet kibírni, szemben az Orbánnal/Mert Orbán felső tízezernek kedvez, a többi ember meg le van sza...va!!!!!!!!!!
http://banditapolitika.blog.hu/2011/10/30/zarotuz_1
Mészáros uram! Szétvált ami eddig se tartozott össze ....?
Akkor még is mi lehetett a kohéziós erő? Érdekek? Milyen érdekek ? Pártérdekek? Nem hiszen "eddig se tartoztak össze". Maradtak az egyének meg a mögöttük álló potentátok..... szép lassan csak előbújik a szög a zsákból....
Na most káromkodjon neandervölgyikém.....( csak átküdték a búráját már ha egyáltalán felfogja...)
Franyó44!
kiskacsa!
Amit leírtak az az igazság.
Mese nélkül.Pont.
A cél szentesíti az eszközt.A cél,gondolom,gyorsan elzavarni a bús picsába orbánt és tetű bandáját.E cél érdekében talán elfelejthetnék,hogy hol állnak.Minél tovább hezitálnak,annál tovább gonoszkodik a felcsúti fasz.És minél tovább áll a felcsúti fasz,a magyaroknak annál inkáb lankad a kedvük.Talán valaki eldönthetné,hogy az-e a jó,ha a felcsúti fasza áll,vagy az-e a jó ,ha a magyarok fasza áll?
Így igaz kiskacsa!
Ahogy már írták, Gyurcsány, Horn, Bajnaibók kellene összegyúrni egy jelöltet, és az lenne TÖKÉLETES !
De, azt tudjuk, hogy ilyen nincs, és jelen pillanatban a három volt miniszterelnökből csak Gyurcsány F. politizál aktívan.
EGYEDÜL ÉS CSAKIS EGYEDÜL TŐLE FÉL ORBÁN, ezért indította politikai jellegű ostba személyeskedő pereit is.
Reménykedem benne, hogy a választásokra Mesterházival összefognak és az LMP-vel, csak így lesz esély arra, hogy orbántól megszabadítsák az országot.
Kiskacsa,igaza van.Egyetèrtek.
Mészáros Tamás fura kijelentéseket tesz a volt min. elnökről, pl. irritáló vezetési stílusa van, szoci elittel nem vitatta meg elképzeléseit továbbvihetetlen ballaszt lett az Mszp számára...Talán Puch Lászlóval, vagy Lampert Mónikával nem vitatta meg az elképzeléseit!? Kiváncsi lennék , vajon kitől kapja ezeket a belső infókat? Úgy tűnik M.Tamástól csak Gy. Ferenc kap kemény bírálatot, a mögötte álló elit, képviselők már nem, akik némán nézték a több évig tartó amortizálást, a reformok megfúrását...!
Azt gondolom a szétválás jót fog tenni mint az Mszp-nek, mind a baloldali támogatóknak, mind az országnak. A meggyöpösödött pártot talán egy kis mozgásra ösztönzik...
Gyurcsányra visszatérve, Paul Lendvaival értek egyet, aki szerint Gy.F.az egyetlen igazi politikus. De ezt Orbán is kijelentette már a 90-es évek elején, a videón visszanézhető! Ez van kedves elvtársak!
T.DONJ!
Kíváncsivá tett!
T. Kommentelők! Az MSZP-ben a baj ott kezdődött, hogy a náluk is meglévő -2010 előtt- sok MEGÉLHETÉSI POLITIKUS nem értette meg az idők szavát, saját pecsenyéjüket sütötték! Több ehhez kapcsolódó kritikát megírtam Balogh Andrásnak, válasz ...semmi! Még egy dolog, ott volt az SZDSZ, mint zsaroló párt, remélem nem kell magyarázni. A Gyurcsány szavazók persze kellenek az MSZP-nek, a környezetemben igen sok a Gyurcsány fan! Ha tud valaki Bajnain kívül más nevet, aki le tudja győzni a csuti törpét, az ne tartsa magában, írja meg!!!
Most akkor fáj az MSZP-nek, hogy GYF elvált tölük vagy nem?
Meg gyengült az MSZP ettöl, vagy nem?
A megkövesedett mindenkor tisztséget betöltö `` nagyok`` szerintem,
semmiféle midernizálásba nem mennek bele, mert ugy jó nekik ahogy van
kapcsolati tökékük jól kamatozik.
Mesterházi a másfél év alatt hol , mikor, miben állt ki úgy, hogy arra a kormánynak is oda kellett volna figyelnie?
fidesz is csak GYF-et figyeli...
Ugyan miért???
Mit hoz a válás? Gyurcsány F. volt az MSZP egyetlen nagyformátumú politikusa. Nem akarnám bántani (zselézett fejű) Házmestert, de az ő hadarva elmondott, nyakatekert, bágyadt körmondataival nem sokra mennek. A reménybeli szavazók nem tudják kihámozni a lényeget mondanivalójából. Ha egyáltalán tartalmaz.
Mi az a "hös" ? :)
Tisztelt "frstccfvaros"
Egyre inkább érdeklődve olvasom beírásait. Ki hitte volna, hogy mi még sok dologban szót értünk. Ez azt bizonyítja, ha az ember nem az ellenfelet, hanem a józan vitapartnert látja a másikban, érdekes gondolatokat cserélhet. Nem tagadom, a beírása arra késztetet, hogy megpróbáljam megfejteni az, un. Gyurcsányizmus MSZP-beli tartalmát. Bevallom elküldtem olvasói levélként, hátha mást is vitára késztet. Ígérem ha nem jelenik meg, magának elküldöm itt a fórumon.
A DK az agónia legocsmányabb része. Bajban kellene összetartani. GYF láthatóan képtelen erre, MA egyszerűen kevés.
A szocialista párt olyan, mint a kétfejű keselyű: két hatalmas csőr tépi a saját húsát, közben egymást is csapkodják.
Hát ez elég zavaros!"A törzs- választókat meg kell tartani, nem szabad anyagi romlásba kergetni őket bármilyen fontos országos célok érdekében sem".Kik a törzs-választók? A nyugdíjasok? Akkor régen rossz ez, ennek a pártnak, ha csak ők!(Ezzel most nem akarom bántani az öregeket)A fiatalok?Őket hogy nem kergeti anyagi problémába?(vagy deviza hiteles, vagy munkanélküli, persze őket sem akarom bántani)Hogy válogatja majd ki azokat akiknek "nem szabad" hátrányt okozni?Vagy a leszakadt, eladósodott, nincstelenek(reményvesztettek) a törzs- szavazók?Nos annyi pénz meg nincs hogy ezeknek kedvezzen!(persze ezek nagy része már a Jobbik híve)Vesz fel hiteleket?De a felvett hitelekből finanszíroz olyan embereket is akik nem törzs-szavazói!Szerintem a legfontosabb az ország érdeke és nem a mindenáron való nyerés!Pont ez a baj Orbánnal is, a minden áron való nyerés és a saját rétegének való kedvezés.De Gyurcsány is minden áron nyerni akar!
GYF soha senkire sem hallgatott. Volt egy belsö "tanácsadó" köre akik azt fújtak a fülébe amit hallani akart. Rendesen elszigetelte magát már miniszterelnökként is a pártján belül. Nem kell belöle höst csinálni.
Pedig az MSZP-ben Gyurcsány volt az egyetlen igazi politikus és államférfi: tisztességes, elhivatott. A probléma az, hogy nem értette meg, hogy tűzön-vízen keresztül a törzs-választókat meg kell tartani, nem szabad anyagi romlásba kergetni őket bármilyen fontos országos célok érdekében sem. Ha ezt megérti, az ő pártja fog nyerni.