2012. május 26. szombat - Fülöp, Evelin. Holnapi névnap: Hella
A videó lejátszáshoz Flash Player, és engedélyezett Javascript szükséges!
LEGÚJABBAK A ROVATBAN
Nehéz idők
progresszív blog
2012. május 25. 15:40
Egy mondat az igazságról
hirado.hu
2012. május 24. 11:23
LEGÚJABBAK A 168ORA.HU-N
A miniszter a magyar cigányokról Erdélyben
2012. május 25. 21:05
Ilyen idő lesz a hétvégén
2012. május 25. 19:16
LEGÚJABBAK A FÓRUMON
Hmmm....
kertész
-
2012.05.26 05:12
TILTAKOZÁSOK, DEMONSTRÁCIÓK
Skubi
-
2012.05.25 23:41
Szalai Annamária 9 évre
kykicz
-
2012.05.25 22:32
ORBÁN A MAGYARSÁG MEGOSZTÓJA
Qkory
-
2012.05.25 21:52
Létrejön-e az ellenzéki összefogás Orbánnal szemben?
Rózsa Misi
-
2012.05.25 21:45
magyarfoci
Rózsa Misi
-
2012.05.25 21:43
Társalgó, 2012. május
nonest
-
2012.05.25 21:40
ÚSZÁS
csi77a
-
2012.05.25 20:19
História
Csülök
-
2012.05.25 20:13
A FIDESZ vizet prédikál, és bort iszik......
zoja
-
2012.05.25 19:50
168óra - A hetilap
Hetilap kereső
Péntek, 2009. április 24. 11:54
Koltai Tamás
írása
Nekünk Orbán kell
Nem hiszek a szememnek és a fülemnek, mindenhol, ahová csak nézek, illúziókat táplálnak. Hogy kik? Igen, ők, akikről mindig szó van. Az emberek. Vagy a zemberek. Ahogy akarják, mindegy. A politikusokon és a politikai elemzőkön nem csodálkozom, az előbbiek teremtik, az utóbbiak magyarázzák az illúziókat, nekik ez kemény meló: megtartani (megszerezni) a hatalmat, illetve alátámasztani (aláásni) a hatalmi ideológiát nem passzió, hanem foglalkozás. A megélhetésük függ tőle.
No de a lakosság, amely húsz éve itt él? Sőt itt élt már azelőtt is. Persze mit várhatnék, ha egyszer a mi lakosságunk emberemlékezet óta az illúziókba kapaszkodva szocializálódik?
Az egyik illúzió, hogy az új kormány pár hónap alatt megcsinálja azt, amit a régi kormányok húsz évig nem csináltak meg, s a gazdasági világválság közepén megérteti velünk, hogy csak azt tudjuk elfogyasztani, amit megtermelünk, gyors intézkedéseket hoz, radikálisan csökkenti a kiadást, és élénkíti a termelést, egyensúlyt teremt, beindítja a reformokat, elfogadja tőlünk az önként felajánlott megszorításokat, az éljenzést a miniszterelnök ablaka alatt, visszamenőleg a be nem fizetett vizitdíjat és a búskomorságba esett alkotmánybírák buksi fejének megsimogatását.
A másik illúzió, arra az esetre, ha az első illúzió – feltéve, de meg nem engedve, netán, esetleg – mégsem teljesülne: hogy majd egy még újabb, előrehozott (vagy a helyükön hagyott) választások révén széles körű legitimációval rendelkező kormány fogja végrehajtani mindezt, a boldog nép ujjongásától kísérve.
Fölrémlik szegény, megboldogult Kibédi Ervin fanyar refrénje: „Én nem hiszem, hogy normális vagyok.”
Nem akarok viccelni, komorabb vagyok annál, pedig ez itt körülöttünk mégiscsak a Vidám Színpad. (De jó, hogy a Centrál Színház fölszabadította levédett nevét, hatalmas tartalékok maradtak benne, kár lett volna elpazarolni arra a szűk helyre!) A szocialistáknak például sok móka és kacagás, továbbá az Internacionálé csasztuskaszerű eléneklése közepette sikerült megszabadulniuk első emberüktől, aki megátalkodottan akadályozta őket egyéni (értsd: hatalmi, anyagi, üzleti stb.) érdekeik érvényesítésében. Végre a porond közepére állíthatják, és ujjal mutogathatnak rá: Az Ember, Aki Akart Valamit. Annyiszor gáncsolták el, ahányszor csak bírták. Magától is elesett, csetlett-botlott, rosszul lépett, piros orrot ragasztott, és azt mondta, hazudok, amikor igazat mondott. Igen? – kérdezték, és kikiabálták a közönségnek: látjátok, ez itten nem hagy élni minket! Tiszta bohóctréfa. (Lehet, hogy nem is Vidám Színpad, hanem cirkusz?) A porond széléről a liberálisok biztatgatták, nem tudták eldönteni, bemenjenek-e mellé a porondra, vagy ne, legtöbbször bementek, de úgy tettek, mint akik kint maradnak, nagy okosakat mondtak, és nagy hülyeségeket cselekedtek, egymással jól elvoltak, de nem tudtak artikulálni, a közönség a hangzavarban egy szavukat sem értette. Aztán közösen kirúgták középről Az Embert, Aki Akart Valamit, és most bent szoronganak, szorosan tartják, ami (még) az övék pár hónapig, és csodálkoznak, hogy a publikum pfujol.
A publikum nem más, mint Kádár népe, vagy pfujol, vagy tapsol, gondolkodni azt nem, pedig arra való az a kocsonyás anyag a fejében (ahogy Örkény mondta), neki hozzák készen a produkciót, nehogy má’ meg kelljen dolgozni érte, megérteni, hogy mi van („mi van, bameg, anyádba mész?!”), elég, ha ül a nézőtéren, ünnepli azt, aki nagyokat mond, pláne ígér, lehurrogja, aki azt kéri, hogy tegyen ő is valamit, ne akarjon mindent ingyen, aki meg nem olyan, mint ő, más a színe, az istene vagy a kedvenc futballcsapata, az különben is fogja be a száját, amíg egyáltalán megtűrjük magunk között, de már nem sokáig. Kádár népe nem tehet arról, hogy ő Kádár népe, nem tanították meg arra, hogy mi az összefüggés a termelés és a fogyasztás, az állami ellátás és az adózás között, továbbá, hogy mi a civil társadalom, az egyéni szabadság és a közös felelősség, sőt, az utóbbi húsz évben (de különösen az utóbbi tízben) arra tanították, hogy a másik ember, a másként érző, másként szerető, másban hívő, másról álmodó ember az ellensége, akit gyűlölnie kell, és gyűlöletének szabad folyást kell engednie, nemhogy kezet fogni nem kell vele, de kezet is kell rá emelnie, randalírozni, ordítozni, köpködni is lehet (ezt hívják Magyarországon tüntetésnek), esetleg rombolni, gyújtogatni, hovatovább ölni is Molotov-koktéllal. Ezt a baljós szellemet, amely Európában példátlan, és megérdemelt szégyenbélyeget süt ránk – ne legyen tévedés –, a politikai osztály szabadította ki a palackból.
Azon persze nincs mit csodálkozni, hogy a közönség másokat akar beküldeni a porondra. Akik eddig bent voltak, leszerepeltek, jöjjenek az új szereplők, ez a demokratikus vetésforgó. Az újaknak (régi-újaknak) is joguk van a hatalomhoz, a húsosfazékhoz, ahhoz, hogy most már ők és az övéik szedjék meg magukat. Az Ember, Aki Akart Valamit, megbukott, jöjjön Az Ember, Aki Sohasem Hazudott. Csak ígért. Õ ígérte a legtöbbet, neki hisznek, jöjjön mielőbb! A kórus üvölt, „ó, adjatok, adjatok!”, mint Verdi A végzet hatalma című operájában, páter Melitone pedig nagykanállal méri a levest a kondérból. A porond kondérja azonban szinte üres (ami kevés van benne, az is hitelre), Az Ember, Aki Sohasem Hazudott pedig egy nagy kérdőjel. Mit fog csinálni? A kórus már nem az a kórus, amelyik Madáchnál Az ember tragédiájában terveket kíván, „miknek kivitelére / A felséges nép torka kellene”, a felséges nép ma nem kíván terveket (inkább fejeket), ingyen adja a torkát és majd a voksát is, aztán majd lesz, ami lesz. Gondolkodnak helyette a magyarázó emberek – akiknek ez a megélhetésük –, és ma ők a legmulattatóbbak, nem a porond ideiglenes szereplői.
Van, aki azt mondja, hogy Az Ember, Aki Sohasem Hazudott – nem láthatják, de itt elfojtok egy mosolyt – most az egyszer nem azt fogja csinálni, amit mond, hanem keményen megszorít, mint aki ismeri azt az ugyancsak Madách-idézetet, miszerint „megjegyezd, / Hogy fölzaklatni s kormányozni más”. Vagyis ha neki kell elkormányoznia a csőd elől azokat, akiket felzaklatott, nem lesz könnyű dolga. Más, az előbbihez hasonlóan okos politológus (ezt a szót különösen szeretem) azt állítja, a nagy embert hadapródjai rá fogják venni, hogy ne gerjesszen konfliktust, ne a leszámoláson törje a fejét, hanem hirdessen társadalmi megegyezést, mert csak az húzza ki az országot a csávából. Megint más, még az előzőnél is okosabb elemző viszont kijelenti, hogy előbb-utóbb lesz itt még alkotmánymódosítás, megerősített elnöki hatalom, féldiktatúra. Aki nem szenved emlékezetkiesésben, de látja a köteles embert, amint már áztatja a kötelet, vagy figyeli a leszámolásra és felszámolásra utaló jeleket (az utóbbiak „csak” a szabad gondolkodást, ezen belül a kultúrát, a tudományt, az újságírást fogják érinteni), annak aligha lehet illúziója. Alakul a számonkérőszék, gyűlnek a feketelisták, íródik a levadászandók névsora. Vélnék, hogy csak a személyes bosszúkörben, a politikában? Hol teccettek élni tíz évvel ezelőtt? Az csak bemelegítés volt, izomerősítő gyakorlat az egészpályás letámadás előtt. Hallom a fölényes nyugtató hangokat: túlzás, démonizálás, fölösleges katasztrofizmus. Mi már csak ilyenek vagyunk, nem ismerjük a veszélyérzetet.
Nekünk Mohács kell.
Az egyik illúzió, hogy az új kormány pár hónap alatt megcsinálja azt, amit a régi kormányok húsz évig nem csináltak meg, s a gazdasági világválság közepén megérteti velünk, hogy csak azt tudjuk elfogyasztani, amit megtermelünk, gyors intézkedéseket hoz, radikálisan csökkenti a kiadást, és élénkíti a termelést, egyensúlyt teremt, beindítja a reformokat, elfogadja tőlünk az önként felajánlott megszorításokat, az éljenzést a miniszterelnök ablaka alatt, visszamenőleg a be nem fizetett vizitdíjat és a búskomorságba esett alkotmánybírák buksi fejének megsimogatását.
A másik illúzió, arra az esetre, ha az első illúzió – feltéve, de meg nem engedve, netán, esetleg – mégsem teljesülne: hogy majd egy még újabb, előrehozott (vagy a helyükön hagyott) választások révén széles körű legitimációval rendelkező kormány fogja végrehajtani mindezt, a boldog nép ujjongásától kísérve.
Fölrémlik szegény, megboldogult Kibédi Ervin fanyar refrénje: „Én nem hiszem, hogy normális vagyok.”
Nem akarok viccelni, komorabb vagyok annál, pedig ez itt körülöttünk mégiscsak a Vidám Színpad. (De jó, hogy a Centrál Színház fölszabadította levédett nevét, hatalmas tartalékok maradtak benne, kár lett volna elpazarolni arra a szűk helyre!) A szocialistáknak például sok móka és kacagás, továbbá az Internacionálé csasztuskaszerű eléneklése közepette sikerült megszabadulniuk első emberüktől, aki megátalkodottan akadályozta őket egyéni (értsd: hatalmi, anyagi, üzleti stb.) érdekeik érvényesítésében. Végre a porond közepére állíthatják, és ujjal mutogathatnak rá: Az Ember, Aki Akart Valamit. Annyiszor gáncsolták el, ahányszor csak bírták. Magától is elesett, csetlett-botlott, rosszul lépett, piros orrot ragasztott, és azt mondta, hazudok, amikor igazat mondott. Igen? – kérdezték, és kikiabálták a közönségnek: látjátok, ez itten nem hagy élni minket! Tiszta bohóctréfa. (Lehet, hogy nem is Vidám Színpad, hanem cirkusz?) A porond széléről a liberálisok biztatgatták, nem tudták eldönteni, bemenjenek-e mellé a porondra, vagy ne, legtöbbször bementek, de úgy tettek, mint akik kint maradnak, nagy okosakat mondtak, és nagy hülyeségeket cselekedtek, egymással jól elvoltak, de nem tudtak artikulálni, a közönség a hangzavarban egy szavukat sem értette. Aztán közösen kirúgták középről Az Embert, Aki Akart Valamit, és most bent szoronganak, szorosan tartják, ami (még) az övék pár hónapig, és csodálkoznak, hogy a publikum pfujol.
A publikum nem más, mint Kádár népe, vagy pfujol, vagy tapsol, gondolkodni azt nem, pedig arra való az a kocsonyás anyag a fejében (ahogy Örkény mondta), neki hozzák készen a produkciót, nehogy má’ meg kelljen dolgozni érte, megérteni, hogy mi van („mi van, bameg, anyádba mész?!”), elég, ha ül a nézőtéren, ünnepli azt, aki nagyokat mond, pláne ígér, lehurrogja, aki azt kéri, hogy tegyen ő is valamit, ne akarjon mindent ingyen, aki meg nem olyan, mint ő, más a színe, az istene vagy a kedvenc futballcsapata, az különben is fogja be a száját, amíg egyáltalán megtűrjük magunk között, de már nem sokáig. Kádár népe nem tehet arról, hogy ő Kádár népe, nem tanították meg arra, hogy mi az összefüggés a termelés és a fogyasztás, az állami ellátás és az adózás között, továbbá, hogy mi a civil társadalom, az egyéni szabadság és a közös felelősség, sőt, az utóbbi húsz évben (de különösen az utóbbi tízben) arra tanították, hogy a másik ember, a másként érző, másként szerető, másban hívő, másról álmodó ember az ellensége, akit gyűlölnie kell, és gyűlöletének szabad folyást kell engednie, nemhogy kezet fogni nem kell vele, de kezet is kell rá emelnie, randalírozni, ordítozni, köpködni is lehet (ezt hívják Magyarországon tüntetésnek), esetleg rombolni, gyújtogatni, hovatovább ölni is Molotov-koktéllal. Ezt a baljós szellemet, amely Európában példátlan, és megérdemelt szégyenbélyeget süt ránk – ne legyen tévedés –, a politikai osztály szabadította ki a palackból.
Azon persze nincs mit csodálkozni, hogy a közönség másokat akar beküldeni a porondra. Akik eddig bent voltak, leszerepeltek, jöjjenek az új szereplők, ez a demokratikus vetésforgó. Az újaknak (régi-újaknak) is joguk van a hatalomhoz, a húsosfazékhoz, ahhoz, hogy most már ők és az övéik szedjék meg magukat. Az Ember, Aki Akart Valamit, megbukott, jöjjön Az Ember, Aki Sohasem Hazudott. Csak ígért. Õ ígérte a legtöbbet, neki hisznek, jöjjön mielőbb! A kórus üvölt, „ó, adjatok, adjatok!”, mint Verdi A végzet hatalma című operájában, páter Melitone pedig nagykanállal méri a levest a kondérból. A porond kondérja azonban szinte üres (ami kevés van benne, az is hitelre), Az Ember, Aki Sohasem Hazudott pedig egy nagy kérdőjel. Mit fog csinálni? A kórus már nem az a kórus, amelyik Madáchnál Az ember tragédiájában terveket kíván, „miknek kivitelére / A felséges nép torka kellene”, a felséges nép ma nem kíván terveket (inkább fejeket), ingyen adja a torkát és majd a voksát is, aztán majd lesz, ami lesz. Gondolkodnak helyette a magyarázó emberek – akiknek ez a megélhetésük –, és ma ők a legmulattatóbbak, nem a porond ideiglenes szereplői.
Van, aki azt mondja, hogy Az Ember, Aki Sohasem Hazudott – nem láthatják, de itt elfojtok egy mosolyt – most az egyszer nem azt fogja csinálni, amit mond, hanem keményen megszorít, mint aki ismeri azt az ugyancsak Madách-idézetet, miszerint „megjegyezd, / Hogy fölzaklatni s kormányozni más”. Vagyis ha neki kell elkormányoznia a csőd elől azokat, akiket felzaklatott, nem lesz könnyű dolga. Más, az előbbihez hasonlóan okos politológus (ezt a szót különösen szeretem) azt állítja, a nagy embert hadapródjai rá fogják venni, hogy ne gerjesszen konfliktust, ne a leszámoláson törje a fejét, hanem hirdessen társadalmi megegyezést, mert csak az húzza ki az országot a csávából. Megint más, még az előzőnél is okosabb elemző viszont kijelenti, hogy előbb-utóbb lesz itt még alkotmánymódosítás, megerősített elnöki hatalom, féldiktatúra. Aki nem szenved emlékezetkiesésben, de látja a köteles embert, amint már áztatja a kötelet, vagy figyeli a leszámolásra és felszámolásra utaló jeleket (az utóbbiak „csak” a szabad gondolkodást, ezen belül a kultúrát, a tudományt, az újságírást fogják érinteni), annak aligha lehet illúziója. Alakul a számonkérőszék, gyűlnek a feketelisták, íródik a levadászandók névsora. Vélnék, hogy csak a személyes bosszúkörben, a politikában? Hol teccettek élni tíz évvel ezelőtt? Az csak bemelegítés volt, izomerősítő gyakorlat az egészpályás letámadás előtt. Hallom a fölényes nyugtató hangokat: túlzás, démonizálás, fölösleges katasztrofizmus. Mi már csak ilyenek vagyunk, nem ismerjük a veszélyérzetet.
Nekünk Mohács kell.
| Korábbi cikkeink a rovatban | Iratkozzon fel hírlevelünkre! |
| Vissza a lap tetejére |
1/5
Olvasta már?
Kapcsolódó cikkek |
XXI. évfolyam 17. lapszám cikkei
Nézze meg az újság további cikkeit - válasszon az alábbi listából vagy kattintson a címlapra!
168 óra - A hetilap
Lapajánló
Előfizetés
168 óra rádió
A 168Óra a facebook-on
Hétfő, 2010. november 22. 10:34
Hirdetés
BLOG-BLOKK
Fent és lent
Közterületesek a 99-esen!
Egyenlítő
A kormány és a realitás
Banditapolitika
Halihó! Ellenzék! Na kapjuk össze magunkat villámgyorsan!
Véleményvezér
Az ember, akinek csak a zemberek számítanak
Bill of Rights - az angol alkotmányos monarchia alapvető jogszabálya
Nagy-Britannia
Országoldalak
Ha kíváncsi, mi történik Európa más országaiban, milyen magyar vonatkozású események vannak, akkor nézzen körül az oldalakon!
Partnerek:
© 2008 - 168 óra online - minden jog fenntartva
HozzászólásokÖsszesen: 23 db
A hozzászólás csak regisztrált tagjaink számára elérhető, kérjük lépjen be vagy regisztáljon!
Elfelejtette jelszavát? Segítségért kattintson ide!
Kérjük, hozzászólásánál tartsa be az oldal szabályait. Erről és a moderálási elvekről itt olvashat részletesen!
frstccfvaros!
" Nekünk Orbán ,nektek Gyurcsány.........."
Hangzott el a fehér és kék cápák nemrégiben megtartott kongreszusán.
Legyen az övék én egyiket sem akartam!!!!
Nem tudom, hogy emlékszik-e még valaki Simicska Lajos nevére.
Hát én remélem az ilyen hülyeség oregcsoro sajátja és nem határtalan.Bár kitudja ebben az országban.A szarvárakat meg íme már felépítette és távozott a "munkás" ember.
Jó meglátás oregcsoro! De mint mindíg az érmének van másik oldala. Nos úgy érzem,- mivel gondolataid egy hasonló hangvételű cikk blogjában íródotak- itt most, volt-jelen,jelen-volt vezetőink mellé állva támadod Orbánt./ha nem így van bocsánat/ Amit leirsz bizonyos, de ha Ő bán, a mostani a király. Bár a bánnak szőlője /s előnyére legyen mondva, legalább termelt valamit, mert ugye mostanában a kivágatás a divat/ és igaza. Viszont a királynak és bizalmasainak jó zsíros cégei,melyeket azért hozott létre már a nyolcvanas évek végétől, hogy birodalma vagyonát kiárusítsa,az ezáltal keletkező adót minimalizálja, főleg távoli partok mentén. Megjegyzem nagy sikerrel.És annyi igazuk, hogy Ők maguk sem tudták kiválasztani az igazabbat.
De mint hét év alatt megláttuk, mint a pénzből, a szarból is csak nagyobbat tudtak csinálni.
Az Ö előnyükre meg legyen mondva, hogy milliárdos létükre átéléssel tudnak énekelni az éhező proletárokról.Nem a hülyeség határtalan! izlések és...
Nos kinek ORBÁN BÁN kinek Neje,Neki szerencséje volt,Egyetem után kapott egy jo munkát,Országházi ellenkező munkakörben.Marx-tol csak Szölötöke birtoka van,Bora Szar.Hite,eszmélye nincs kiégett ellenkezö,mert neki van csak Igaza.Hát légyen mindenkié,Szarbol várat épiteni?? csak Ő tud,majd meglátjuk a Szarvárakat,de néked ,oh buta Emberke tümeg Isten,Jos.Hát tietek,Hja 3,5 Milliárdos Pértadosság FIDESZ-ki fizeti meg,hát Orbán Bán.Ember Kűzdj,és bizva Bizzál.a Hűlyesség határtalan.
Kedves Davidoff90!
Nagyon találónak érzem a hozzászólását. Ha ez annyira könnyen menne! Találni valakit! Az alkalmas embert! Égen és földön! Ez az én félelmem, hogy nincsen eléggé erős nagyítónk, amivel fellelhetnénk. Mert önjelölt az van bőven, de a feladat ennél nemesebb, szebb és súlyosabb. Ez tényleg EMBER-t kíván. A pártok csak politikát látnak mindenben, de ennek a személynek valami módon függetlennek kellene lennie minden kötöttségtől, csak az ország dolgait intézni. Olyannak, ki felette áll a kisstílü vitáknak, gáncsoknak, nagy tudással és tapasztalattal rendelkezik, tekintélyes személyiség, és hatalmas elhivatottság hatja át. Én ezt látnám megnyugtatónak az ország érdekében. (Miért kell nekünk mindíg a pártokkal bajlódnunk? E nélkül nem lehet országot vezetni? Mondjuk pl. tekintély-elv alapján? Bölcsesség alapján?) EZT A NAIVITÁST!!! (önkritikát gyakoroltam..)
Nem kell félni Orbántól, maxi négy évig kormányozhat,majd a választók visszatérítik az országot a baloldali gyökerekhez, és akkor a balosok ujra énekelhetik az internacionálét.
Nem csak frappáns igaz is. Sajnos.
No Spártai rövidséggel: frappáns cikk!!
És most képzeljük el,hogy nekünk nem azért kell Gyurcsány és nektek Orbán,hogy mi jól és ti rosszul érezzétek magatokat.Nekünk és nektek azért kell egy politikai erő és egy felelős politikus,mert az a célja,hogy ez a szűk 10 millió ember a XXI.században előre menjen és ne visszafelé.Ne legyen Megváltó,csak tegye azt,amit kell.Tudja megértetni és elfogadtatni az emberekkel ha időlegesen vissza kell lépni és tegyen meg mindent,hogy az ember emberhez méltó életet élhessen.A népet nem lehet leváltani.Az,hogy ilyenek vagyunk,történelmi tapasztalatok,az emberi mentalitás,hibás irányvonalak,tétova vagy épp farizeus politikusok munkájának eredménye.Szeretjük megélni a döntéseink következményét.Hát akkor itt a lehetőség egy újabb kalandra.
Amikor Torgyán ur elvégezte feladatát, leléptették, akkor kisebbségben kormányzott Orbán ur. Egyszer sem hallottam az akkori ellenzéktöl, hogy kissebbségi kormány......
Nemzeti Szinházra évekig gyüjtött a nép is....szép milliöbe tette OV.
Bpestet büntetés alá vonta.Srumpf ur jó régen mondogatja, hogy királyság kellene nekünk...
Ugy látom, hogy puhányok voltak a szocik, mert amit lehetett volna azt is a jogállamisághoz hiven, parlamentális körülmények között csinálták....
Parlament nélkül is van kormányzás, és még sorolható az örök zöld storyk...
Nekünk Orbán ,nektek Gyurcsány.A Gyurcsány elintézte hogy ti jól érezzétek magatokat,nekünk meg hogy rosszul érezzük magunkat.Reméljük most megfordul a szereposztás.
Kedves astory!
Igazad van abban, hogy a szoclib kormányzás nem volt egy diadalmenet, de ennek fő okát én pont abban látom, amit te mellékesnek találsz - "és most nem a világgazdasági válságról, és a jobboldal ellenzékiségéről beszélek"
(Mellesleg én nem feledkeztem meg arról sem, mennyivel nőtt a reáljövedelem.)
Abban igazad van, hogy a problémák már évek óta látszanak, de én nem szűkíteném le 7 évre. Melyik kormány hajtott végre igazi oktatási, egészségügyi, közigazgatási reformot, melyik korszerűsítette az ellátórendszereket?
A szocik megkísérelték, de az ellenzék ott feküdt keresztbe, ahol tudott.
Az ellenzék még egy erős kormányt is képes lett volna a reformokban megakadályozni (parlament, 2/3-os törvények, AB stb.), sajnos ez a kormány valóban gyenge volt. Ezt pedig a koalíciós viták okozták. (Orbán egyszerűbben megoldotta a koalíciós problémát, a kisgazdikat kiszórta.)
Ami az utolsó mondatodat illeti, röviden példákkal válaszolok:
Horthy rehabilitáció, kötelező hittan, utcanevek változtatása, fasisztoid jellegű könyvek kiadása, alkotmánymódosítás stb. Esetleg prezidenciális hatalmi rendszer egy Mindig Igazat Mondó Ember vezetése alatt.:-) Persze ezek csak feltételezések, de én éltem már a Fidesz-kormány alatt is. :-)
Tisztelt astory !
Jól gondolja,hogy a bűnösöket meg kell büntetni,de a valóság inkább meseszerü.Mégis ki fogja a felelősségrevonást véghezvinni?Ismeri a mondást ,hogy holló a hollónak soha...,vagy másképpen,ma nekem,holnap neked!Mutatóba egy -két kegyvesztettet feldobnak ,a "népnek",azután sürű köd és félhomály.Koromnál fogva megtehetem ,hogy ne a meséknek,hanem a szememnek higyjek.
"Hány éves vagy hú..... és hiszel a Mesékben"!
Kedves "bratyi"
Annyira szeretnélek megérteni Ki az aki azt gondolja, hogy egy jobboldali kormány majd varázsütésre megoldja a gondokat? Nem kéne ennyire leegyszerűsíteni az embereket, szó sincs erről.
De talán hét év érezhetően, láthatóan nem túl dicsőséges kormányzás után, mikor idáig jutottunk,- és most nem a világgazdasági válságról, és a jobboldal ellenzékiségéről beszélek- Mert az igazán nagy problémák már évek óta ládszódtak, a válság csak kihangsúlyozta a helyzetet. Egy erős kormányt az ellenzék meg nem tudja ilymódon gátolni a kormányzásban. Levonhatnánk némi konzekvenciát.
Ez egy érdekes megállapítás: "de a jobboldali kormány nem csak ezt, hanem a szellemi, kulturális élet és demokratikus intézményrendszer megkurtítását is végre fogja hajtani. Ezt miből gondolod???? Irj!
Persze, astory, jól gondolod. A korrupció megszüntetése, a korruptok megbüntetése, és tőlük a pénz visszaszerzése mind fontos dolog. Valóban sok ment el erre, jó lenne visszaszerezni. Csak, valahogy nem sikeredik. Mert mindig annak kéne megtalálnia, aki maga is érdekelt. És ez a korrupció sajátossága, így van ez minden olyan országban, ahol a korrupció számottevő mértékű. Törekedni kell rá, csak: Te, meg én, mi ketten együtt sem fogjuk tudni felszámolni. SAJNOS.
Node: még ha sikerülne is, ez nagyságrenddel kisebb összeg, mint amekkora a baj. Az pedig, hogy a közelmúltban lehetett jobban élni, igaz. Hiszen éppen ez a probléma. Akkor még volt az ország iránt pénzügyi bizalom, és hitel. Most viszont adósság van, és gazdasági világválság. És nincs bizalom irántunk. Ez van. Nem lehet olyan lazán élni, mint eddig. SAJNOS.
Bocsánat, még egy gondolat.
Az ember akarva-akaratlanúl, most már hónapok, évek óta szinte naponta hall, olvas korrupciókról, ügyeskedésekről, hűtlen kezelésről, nagyságrendekkel túlfizetett tanúlmányokról, tanácsadásokról, STB és nem bulvárlapokban, hanem Ügyészségi, bírósági vizsgálatokban, PSZÁF jelentésekben. Elkezdtem összeadni a kérdéses Forintokat, és az embernek az az illúziója támadt, hogy itt akkora pénzekről van szó, hogy messze tulszárnyalja a mostani megszorítás értékét. Én azt gondolom mindannyiunk érdeke, hogy a felelősöket megbüntessék, vagy nem jól gondolom?
Azt hiszem, hogy akik felzaklatják a népet azok kiméletlenebbül csinálnák a szükséges átalakitásokat...
Viszont nagy esély lenne, hogy a jogállam át lenne szabva... egy kaptafára.../háboru után is évtizedeken át 'szabadon 'választottunk.....a listából.....abból, szabadon.
Az EMBER AKI AKART VALAMIT.
Az EMBER AKI SOHASEM HAZUDOTT.
Két mondat.. milyen kifejezö.....az én bizalmam mégis azé inhább aki akart valamit,valahogy emberibb.
Én is egy vagyok az emberek közül - legalábbis bátorkodom embernek tartani magam -, mégis egyetértek a cikkíróval.
Bizony-bizony, itt igencsak hiú ábrándokat kerget a többség. De majd jön a kijózanodás és a hidegzuhany Az Egy Igaz Ember vezetése alatt. Az érdekes az, hogy ezt éppen a leghűbb követői fogják keservesen megélni, mivel ők táplálnak hamis illúziókat.
Sajnálom őket, de azért (hadd legyek egy kicsit egoista - mindenekelőtt magamat és családomat. Mert a gazdasági megszorításokat tökmindegy, hogy milyen kormány tervezi és hajtja végre, de a jobboldali kormány nem csak ezt, hanem a szellemi, kulturális élet és demokratikus intézményrendszer megkurtítását is végre fogja hajtani - nagy élvezettel.