O, o, olimpia

Brezsnyev elvtársat két KGB-s segéderő támogatja fel a díszemelvényre, hogy megnyithassa a moszkvai olimpiát. Nagy nehezen stabilizálják a párt főtitkárát a mikrofon előtt, orra alá nyomják a papírokat, és a legendás főapparatcsik nekikezd a megnyitó beszédnek. Azt mondja: O, O, O… Mire az egyik samesz megböki: Brezsnyev elvtárs, menjen tovább, mert ez csak az öt karika.

Hát, annyira rég volt az a bizonyos moszkvai rendezvény, hogy a fenti viccet sokak már elfelejtették, a többség pedig még nem is hallotta. Mint ahogy bizonyos szempontból magát a moszkvai, majd a los angelesi olimpiát is jobb elfeledni. Egész pontosan azt a versengést, amelyet a nagyhatalmak a nagyöbű politikai idiotizmus nevű kiemelt számban vívtak. Kezdték az amerikaiak, meghirdetve a moszkvai olimpia bojkottját az oroszok afganisztáni bevonulása miatt. Amire igazi mondvacsinált ürüggyel tromfoltak a szovjetek, távol maradva a los angelesi játékoktól. Természetesen a nyugati világ teljes joggal ítélte el anno az orosz inváziót, de nem lett volna eredményesebb egy precíziós légi támadás az összes orosz vodkagyár ellen? Garantáltan két hét alatt dőlt volna össze a rendszer. Ehelyett Moszkva és Los Angeles idején jó érzékkel a „lássuk kinek a nagyobb a fffüle” csatakiáltással abba szférába trappolt be a politika, ahol a legkevesebb keresnivalója van. Hiszen ha van terület, amelyik minden tekintetben a politika tökéletes ellentéte, az a sport. Amelyben a versenyzők nemes, sportszerű küzdelemben, a szabályokat betartva, az ellenfelet tisztelve küzdenek a győzelemért. Bizonyos szakágak, lásd nehézatlétika ezt az idilli képet kétségtelenül árnyalják. A sport ezzel együtt is sokunk számára az életben oly ritka tiszta versengés jelképe maradt.

A politika viszont éppen „a világhelyzet fokozódásáért” legkevésbé felelőssé tehető sportolókat büntette, belerángatva őket ebbe a paláverbe. Tönkretéve nem egy sportoló egész élete munkáját ezzel az ostoba izmozással. Nyilván mindkét nagyhatalom valamiféle lépéselőnyre vélt szert tenni a hidegháború nevű számban, ehelyett majdnem knockoutolták az olimpiai eszmét.

Olyan jó, hogy ez a londoni olimpia ennyire politikamentes. Ez a mostani rendezvény valóban a sport ünnepe, ami tényleg elsősorban a részvételről és persze a győzelemről szól. Meg a népek, emberek, kultúrák találkozásáról. Nagy globális sportparty.

Már a megnyitón is érezni lehetett azt a szabadságot, felszabadult hangulatot, ami jellemző a játékok egészére. És érdekes módon mindez mintha átragadt volna a magyar csapatra és a közvéleményre is, amelyik most mértéktartóan realista. Négy évvel ezelőtt már mindenki nemzethalált vizionált, hiszen az utolsó napig aranyérem nélkül álltunk. Aztán a befejező napon nyertünk mindjárt hármat is, de azért a máshoz szokott magyar sport közvéleményt ez sem igazán nyugtatta meg.

Most nyoma sincs ennek a görcsös, feszült, idegrángós várakozásnak. Köszönhetően annak is, hogy Szilágyi Áron rögtön a második napon megszerezte az első magyar aranyérmet, és méghozzá hogyan! Olyan virtuozitást, szellemességet, ugyanakkor eleganciát és tudatosságot, mint ahogyan a magyar kardozó „levágta” a mezőnyt, nos olyat nagyon ritkán látni. És éppen „tempóban” jött a második arany is, az sem akárhogyan. Lenyűgöző volt az a magabiztosság, küzdeni tudás, ahogyan Gyurta Dániel versenyzett, Egyszerűen sugárzott róla, hogy ezen az olimpián a kétszáz mellet senki más nem nyerheti csak ő.

És innentől kezdve minden a helyére került. A szurkolók vágyálmaiban is. Mindenki számít még két-három elsőségre, de nyoma sincs annak a felfokozott várakozásnak, hogy minden áron túl kell szárnyalnunk a Helsinkiben nyert aranyak számát, mert ha nem, akkor már meg is rendelhetjük a magyar sport koporsóját.

A versenyzők a saját bőrükön érzik már régóta, hogy szocializmus évtizedei után a magyar sport helyzete alaposan megváltozott. De mostanra mintha a közönség is tudomásul vette volna ezt. Örül a sikereknek és tudja, hogy a magyar olimpiai csapat így is messze erején felül teljesít.

Így még felszabadultabban lehet majd örülni az ezután következő érmeknek.