Hetilap kereső

Bolgár György írása

Azt állítja Orbán Viktor,
hogy egy olyan ország állított fel csúcsot, amely az utóbbi években csak lesajnáló véleményeket kapott, negatív hírek szóltak róla a világban, de a magyarok most rendszert buktattak, megbuktatták a hatalommal visszaélő oligarchák rendszerét, egy olyan politikai és gazdasági rendszert, amely helyett létrehoznak egy újat.

Ezzel szemben a tény az,
hogy Magyarország az elmúlt években nemcsak és nem is elsősorban lesajnáló véleményeket kapott, inkább olyanokat, amelyek a fenyegető veszélyekre figyelmeztettek, de közben akadtak olyan cikkek is, amelyek dicsértek. A The New York Times például februárban arról írt, hogy Magyarország jó példát mutat Görögországnak a válságkezelésre, a tekintélyes svájci Neue Zürcher Zeitung pedig 2009 júniusában arról cikkezett, hogy a kormány nagy lendülettel hajtja végre stabilizálási programját, és a magyar részvényárfolyamok, valamint a forint jelentős javulása a bizalom erősödését mutatja. A Bajnai-kormány programja a legígéretesebb a Magyarország előtt nyitva álló lehetőségek közül, tette hozzá az újság. Amikor viszont egy nyugati lap nem éppen hízelgő képet festett az országról, annak egyik fő oka a szélsőjobboldal előretörése, sőt nemegyszer a Fidesz politikája volt. A német konzervatív Die Welt például 2009 tavaszán arról számolt be, hogy erősödik az erős kéz utáni vágy, és egyes politikai szereplők csak arra várnak, hogy ennek az igénynek eleget tegyenek, mégpedig olyan kétharmados parlamenti többséggel, amellyel lehetővé válna az alkotmány megváltoztatása egy tekintélyelvű elnöki rendszer irányába. Ugyanez a cikk arra figyelmeztet, hogy a Fidesz nem leváltással, hanem örök időkre szóló megsemmisítéssel fenyegeti ellenfeleit. A talán legtekintélyesebb német hetilap, a Die Zeit ugyancsak egy éve óva intett a magyar nacionalista szélsőjobb előrenyomulásától, és Orbán felelősségére hívta fel a figyelmet. A cikkíró szerint Orbán akkor tagadta meg végérvényesen korábbi szabadgondolkodását, amikor „a rendet mint Istennek tetsző dolgot a szabadság elé helyezte”. Ennyit a lesajnálásról.

Ami pedig az új rendszerváltást illeti: ha a magyarok valóban megbuktatták a politikai és gazdasági rendszert, akkor nagyon nagy a baj. Igaz, sajtóértekezletén maga Orbán is azt mondta: bátorság elvtársak és elvtársnők, a demokrácia megmaradt. De ha ez igaz, akkor a politikai rendszert mégsem buktatták meg. És ha megmarad a magánvállalkozás szabadsága, valamint a szabad piac is, akkor a gazdaságit sem. Most akkor melyik Orbán Viktornak higgyünk? Az oligarchákról beszélőnek? Az oligarchák tudvalévően kiskirályok voltak, újabban meg az óriási hatalommal bíró, befolyásos üzletembereket nevezik oligarcháknak, főleg Oroszországban. Nálunk az oligarchák fénykora Csák Máté idején volt, azóta nem ők uralkodnak. Nem mintha a leggazdagabb és legaktívabb magyar százmilliárdosok – mint Csányi, Demján vagy Széles – nem volnának hatással arra, amit egy kormány tesz, de azért nem ők irányítanak. Hogy akkor kik lehetnek a titokzatos oligarchák? Netán Gyurcsány vagy Bajnai, a két legutóbbi miniszterelnök, akik mellesleg a gazdagok, ha nem is a szupergazdagok közé tartoznak? Feltételezem, hogy Orbán rájuk gondolt. De ha ők netán visszaéltek a hatalmukkal, azt semmiképp sem oligarchákként tehették meg, hanem csakis hatalommal bíró politikusként. Ami nagyon nem ugyanaz. Attól még ugyanis, hogy néhány nagyon gazdag ember (az eddig nem cáfolt értesülések szerint) tagja lesz az Orbán-kormánynak, még nem válnak oligarchákká. Sőt: a hatalommal az is képes visszaélni, aki (még) nem gazdag.