Hetilap kereső

Csapody Miklós írása

Nem mai keletű kérdés, magamnak is megválaszoltam már a ’80-as évek elején. Amikor ’79-ben végeztem, nem maradhattam a tanszéken.

Eltávolított Szegedről nem az egyetemnek valamelyik fura ura, hanem, mint utóbb megtudtam, a politikai rendőrség. Mégis ők lepődtek meg a legjobban, amikor egyszer csak (Ilia Mihály ajánlására) referens lettem a kulturális minisztériumban, lásd a néha fölpuhuló (olykor vissza is fagyó diktatúrát). A Szalay utcában az irodalmi lapokat olvastam, miniszterem Pozsgay Imre volt, közvetlen főnököm Bíró Zoltán, utánuk én következtem. Megválaszoltam a kérdést, kell-e kultúrpolitika, de nem ezért rúgtak ki, hanem a Tiszatáj botránya miatt ’82-ben.



Mivel csak korlátozott mértékben vagyok fejlődőképes, ma is azt mondom, hogy a kulturális politikának egyetlen dolga van: csak a minőségre figyelni, csakis erre sok pénzt áldozni, ügyelni a sokféleségre, támogatni az egységes nemzeti kultúrát (határon túli magyarok), közben nyitva maradni a világ művészetének a javára.

Az írás folytatását a ParlamentBLOG.huoldalon olvashatja.