Hetilap kereső

Nagy Csaba írása

Amint arról már mi is hírt adtunk: a szakminisztérium megengedné a mobiltelefonok használatát a börtönökben. Úgymond: szabályozott körülmények között, és csakis a jó magaviseletű fogvatartottaknak. A tervezet megítélésében persze még lapunk munkatársai sem értenek egyet.

Jó szándékú döntés is születhet rossz időpontban. A rabok mobilhasználatának engedélyezése szerintem ennek iskolapéldája. Az elv tiszteletre méltó, a megvalósítás óhatatlanul ellenérzéseket vált ki. A tervezet az emberi jogok félreértelmezését tükrözi. De legalábbis a prioritásérzék hiányát.

Lássuk, miről van szó a gyakorlatban! A rabok letétbe helyezett mobilt tarthatnának a börtönben, a jó magaviseletűek akár naponta telefonálhatnának. A beszélgetéseket csak bírói engedéllyel lehetne lehallgatni.

Az engedélyezés üzenete: olyan jól állunk a közbiztonsággal, hogy immár a rabok jogainak szélesítése kerülhet napirendre.

Az én tapasztalataim ezzel ellentétesek. Azt hallom a környezetemben: az állam képtelen megvédeni polgárait. Brutális gyilkosságok borzolják az emberek idegeit. A rendőrség tömegesen szünteti meg az eljárásokat, mert nem tudja kinyomozni a kisebb súlyú bűncselekmények elkövetőit. Tömegesek a felderítetlen gazdasági visszaélések. Ha pedig ez a tapasztalat, akkor a börtönviszonyok ilyen jellegű könnyítése kontraproduktív. A lakossági következtetés úgy szól: megint a bűnözők járnak jól.

Persze értem én, hogy ebben is az európai normákhoz kell igazodnunk. De azt, ami ennek kapcsán történik, pusztán erőltetett igazodási-bizonyítási kényszernek érzem.

A strasbourg-i bíróság szerint ugyanis: „A szabadságvesztésre ítélteket nem kell megfosztani a szavazati joguktól és a kapcsolattartás lehetőségétől. De olyan megoldást kell találni, hogy a rabok se élhessenek vissza a lehetőséggel.”

Az első mondat rendben is volna. A kapcsolattartásra ott a levél és minden börtönben a klasszikus, vezetékes fali telefon, amelyet a rabok ellenőrzés mellett ma is használhatnak. Miért is kellene engedélyezni a mobilt? Az indok egy árulkodó mondat lehet a büntetés-végrehajtás vezetőitől: az elmúlt években több ezer, titokban bevitt mobiltelefont koboztak el a hazai börtönökben. Vagyis sok a macera. Egyszerű a megoldás: ha nem lehet érvényt szerezni a tilalomnak, akkor engedélyezzük.

A strasbourg-i elvárás második felére, vagyis a visszaélésekkel szembeni garanciákra azonban egyetlen utalást sem találtam. Az én logikám szerint először biztosítani kell a társadalom védelmét a bűnözőkkel szemben – ne élhessenek vissza a jog lehetőségeivel –, s azután szabad bevezetni bármilyen könnyítést.

Tudom, a klasszikus megfogalmazás szerint nem a büntetés szigora, hanem annak elkerülhetetlensége a legnagyobb visszatartó erő. Na, ha majd ott tartunk, beszélgethetünk. Akár mobilon is.