Orbán Isten nevével a száján
Rituálé és restauráció
Nincs abban semmi meglepő, hogy Orbán Viktornak nem volt elég a miniszterelnöki beiktatás szokásos parlamenti ceremóniája – elébb a kormányprogram vitájában elhangzottakra adott válasz lehetősége, majd maga az eskütétel –, és szerveztetett még egy ünneplő tömegdemonstrációt is a Kossuth téren.
Ott, ahol eddig is több alkalommal szólt már az ő népéhez, kormányon és ellenzékben egyaránt, mindig olyankor, ha ország-világ előtt akarta megmutatni, mekkora az ereje. És mert ekkora még soha nem volt, logikus, hogy épp most nem hagyhatta ki a demokratikus fiesta csábítását.
Az Országház előtti tér immár szerves része a folyamatosan fejlesztett Fidesz-rituálénak. Orbán ezúttal is utalt a helyszín számukra kitüntetett jelentőségére, mondhatni, politikai státusára. Erről ugyan még nem sikerült egyeztetnie Schmitt Pállal, aki a kormányfő beszédét megelőző velős szónoklatában elsőbben is azt ünnepelte, hogy a Kossuth teret „véglegesen visszafoglaltuk” – de hát kitől is kellett volna, ha egyszer majd tíz éve már szinte kisajátították? Erről a bizonyára nem a legfontosabb identitásképző kérdésről tehát lehetnek nézeteltérések a kormányzó erők nagyjai között, de ami a lényeget illeti, abban nincs pardon: a választási győzelem egyben kétharmados forradalom is, valamint új társadalmi szerződés. A Fideszben ezt nem vitatja senki, legfeljebb az tűnhet fel, hogy épp Navracsics Tibor, a kormányzati struktúra állhatatos átalakítója és teljhatalmú vezérigazgatója soha nem kultiválja ezt a retorikai levezetést.
Az új miniszterelnök azonban nem tágít tőle. Nem csupán a parlamenti vitazáróban fejtette ki ismét az alkotmányos forradalom elméletét, és nemcsak a Kossuth téri repetícióval nem elégedett meg, vasárnap, a hagyományos kötcsei találkozón újfent meghatározta a legfőbb parancsolatot: „Nem engedhetjük, hogy a kétharmados forradalom egyszerű választási győzelemmé silányuljon.” Az egybegyűlt jobboldali notabilitások tehát világos eligazítást kaptak: a választási győzelem önmagában silány eredmény, ha nem magasztosítjuk fel legalábbis „történelmi eseménnyé”. Ha nem tekintjük „rendszerellenes akaratnyilvánításnak”, és nem úgy értékeljük, hogy az nem volt más, mint „a forradalmi hangulat becsatornázása a demokráciába”. Igen, a pőre választási győzelem nem elég; a voksolásra jogosult állampolgárok bő egyharmadának a szavazatát mindenáron a társadalom egységes és mindent felülíró óhajaként kell értelmezni, olyan „utasításnak”, amely a parlamentet alkotmányozó nemzetgyűléssé, a kormánypártot pedig a megfellebbezhetetlen népakarat letéteményesévé avatja.
Mindazonáltal a kötcsei előadásban felsejlik némi óvatos korrekció a korábbi, már-már szakrális fogalmazásmódhoz képest. Orbán itt egyszer csak azt mondja, a magyarok individuális hajlamaira tekintettel ne társadalmi egységről, inkább együttműködésről beszéljünk. S ez akár Granasztói Györgynek is válasz lehet, aki – nyilván még nem értesülve az időközben született érzékeny distinkcióról – változatlanul azt vizionálta, hogy „az emberek egységet akarnak”.
A miniszterelnöki elaborátum szolgált azonban egy igazán figyelemre méltó újdonsággal is. Mert Orbán Viktor áperte kijelentette a következőket: „Már nem elegendő a régi, hagyományos magyar nemzeti keresztény kultúra, amely 1945 előttről származik. Itt már egy egyszerű restauráció nem segít [...], új, modern jobboldali kultúrára van szükség.” Ha nem tévedünk, ez a tömör, egyelőre kifejtetlen szándéknyilatkozat a kormányváltás körüli időszak retorikájának igazán meghatározó és igen messzire vezető axiómája lehet. Üzenet többfelé. Mindazoknak, akik eleddig épp a szellemi restauráció markáns jeleit figyelték dermedten: az esetleg mégiscsak létező, Európában gondolkodó konzervatívok csakúgy, mint a modernitásban hívő baloldaliak és liberálisok. És persze a szélsőséges „hagyományőrzők” is vehetik a jelzést: a jobboldal elszánta magát önnön kényszerű korszerűsítésére.
Persze két mondat nem a világ. Sok mindent meghirdetett már Orbán az évek során, akár még progresszív ideákat is, anélkül, hogy aztán következetesen kimunkálta volna őket. De az biztos, hogy a múltba révedő, üres nacionalizmussal meg a hozzá kapcsolható ideológiai katyvasszal manapság legfeljebb a politikai múzeum rangjára lehet pályázni, a nagyvilág elismerésére és támogatására semmiképp. És ez a népámító semmitmondás hosszabb távon a honi igények kielégítésére sem elegendő. Ha rendszer-átalakításra nincs is szükség, a magyar jobboldal egész frazeológiájára és gondolkodásmódjára bízvást ráfér a tartalmi átépítés. Hogy az az Orbán, aki nemcsak a forradalmi hangulatot, hanem a hitbéli hivatkozások kultuszát is egyre nyomatékosabban „csatornázza be” a demokráciába, aki jól érzékelhetően arra törekszik, hogy vallás és politika kapcsolatát szorosabbra fűzze, aki már nem tud beszédet mondani anélkül, hogy Isten nevét a szájára ne venné – szóval, hogy épp ez a politikus valóban akarja-e és képes-e megújítani a maga szűkebb politikai pátriáját, az egyelőre erősen kétséges.
Mert kétfelé beszélni lehet, de cselekedni aligha. Inkább előbb, mint utóbb kiderül, milyen lesz a kormányzó erő viszonya ahhoz a bizonyos a restaurációhoz. És ha nem fogja határozottan elvetni, a kurzusa tényleg megérdemli majd a „történelmi” jelzőt.
Mint egy történelmi hiba elkövetője.
HozzászólásokÖsszesen: 27 db
A hozzászólás csak regisztrált tagjaink számára elérhető, kérjük lépjen be vagy regisztáljon!
Elfelejtette jelszavát? Segítségért kattintson ide!
Kérjük, hozzászólásánál tartsa be az oldal szabályait. Erről és a moderálási elvekről itt olvashat részletesen!
Önnel én nem tisztázok semmit,hiszen én(ahogy ön fogalmaz)magyar,magyar vagyok.Ön meg magyar...-.....Milyen is?Nos van tippem,de ezt nem fejtem ki.
Vitáznék.Gut?Te kis nyelvtanár.
Igen damika ezért nem is közlekedem a másik oldalon,arra ott van ön.
Szomorujatek ez, foleg azert, mert az orszag 37%-a ilyen vak es bedolt a politikai vallakozok -- orban-vona -- manipulaciojanak. Kepmutatas es hiusag a legfobb jellemzoi Orbannak, egy modern Tartuffe. Bizom benne, hogy hamarosan ot is kiismerik az elvakitott rajongok, bar a kar, amit az orszag ellen naponta elkovet maris felmerhetetlenul nagy.
frstcccc! Moldovát idéznék: "A hülyék a másik oldalon közlekednek."
Demokratikus fiesta után demokratikus siesta.
Dorkakutty a történész az jövőbe is lát,vagy csak jósol?
Látja tusi,tudja "az a stb" hogy kire gondoltam.Önnel akkor sem vitáznák,ha tegező viszonyba lennénk.(Üzenet a hátsóból)
tusi! Kösz, de azt hiszem rám gondolt ez a.... frstccccc-stb
Orbán abszolút győztesnek érzi magát.Nem zavarja, hogy a választópolgárok 64%-kának 56%-a voksolt rá, ami testvérek között is maximum az emberek 37%-a, tehát egyharmad része.A törvény betűje szerint 2/3-os többséggel mindent megtehet,akár az államformát is
megváltoztathatja.Hallottam már olyan kijelentést (Semjén Zsolt),hogy Magyarország apostoli köztársaság lesz, hogy az mi a csuda fogalmam sincs róla, de akár királyság is lehet, arra viszont semmi esély, hogy ez nyugati mintára alkotmányos királyság legyen.(Az uralkodó uralkodik, de nem kormányoz)És királynak lenni, mégis szebben hangzik, mint az, hogy diktátor!Pedig sajnos az, diktátor!És erre a saját hívei is hamar rá fognak jönni!Amikor kiderül, hogy a kolbász, amiből a kerítés fonását ígérték büdös.Sajnos akkor már késő lesz fintorogni. -már most is késő-!Lesz restauráció, lesz ige hirdetés, kötelező hittan, keresztek a tábla fölött az állami iskolákban is,páter Zadravecz, mint kötelező olvasmány,folytassam?Történész vagyok, még rágondolni is rossz, mi következik ebből!
Valószínüleg sem a cikk írója, sem a tisztelt hozzászólók nem emlékeznek 2006. október 23-ra, amikor a Kossuth téren este 8-kor emlékműsor készült. A színészek szebbnél-szebb műsorszámokat adtak elő a színpadon, a Duna televízió közvetítette, vártam, hogy mikor mutatják a közönséget, de híába. A végén a bemondó közölte, hogy az üres téren játszottak a színészek, a tv kedvéért, mert a közönség ki volt tiltva a térről. Hátborzongató volt !
Már senki nem emlékszik a kordonokra !
Nem tudom OV-nál , mit jelent " a forradalmi hangulat becsatornázása a demokráciába" csucszavaros vizionálása? Milyen csatornákra gondolt - nagyotmondási iparkodásában-? Csak nem valami maga gerjesztett szennycsatornára? De még a napjainkban árvízzé vadúlt vízelvezető csatornákat sem méltányos ráereszteni sem híveire, sem ellenlábasaira. Mikor lesz már elege ebből a hangzavar keltésből? Ennyi hívője közül egy sincs , aki megmondja Neki?
amennyiben rám gondoltál azért jobb egy fába szorulni, mint ... hátsójába. Én akkor az előbbit választom.
Ez a hollét jópofán néz ki így véletlenül egybe írva. Még hollé lesz belőle..
Könyörgöm segítsen már valaki ezen a fába szorulton.
Oké. de melyiket?
Szerinted ez segít Viktoron? Mert hogy folyton Istenre hivatkozik, mint mentorára. Régebben valahogy nem volt ennyire "istenes". Úgy látszik, tényleg igaz, hogy a hollét határozza meg a tudatot. Vagy inkább a "hol szeretnék lenni" lét.
Könyörgöm, énekeljük el a Székely himnuszt!
Kérlek benneteket, hogy ne nevessetek ki, ki komolyan mondom, hogy szó szerint kezdek szédülni attól amit Orbán Viktor miniszterelnök úr produkál kifelé a száján. Szédületes. Más jelzőt nem merek használni, de fizikailag kábítóan hat. Most vagy tömeghipnózis hatása alá kerültem, vagy egyszerűen a sok ellentmondást követve szédültem meg. Nem tudom.
Viszont van egy olyan érzésem, hogy e személy nélkül a mögötte felsorakozók - úgy is mint testület - egy fabatkát sem érnének. A személy maga a párt, az erő és az akarat. Húzza, rángatja, maga után a sleppjét, és szerintem ahogy az idő halad előre, annál nehezebb a dolga. Súlyosbodik a slepp, súlyosbodnak a megoldandó feladatok.
Tegnap este megnéztem egy műsort az egyik csatornán, ahol egy orbáni gondolatot bogoztak, nevezetesen a jobboldali kultúra megalkotásának gondolatát. Ha jól emlékszem, Kínában MaoCeTung (lehet, hogy nem így helyes leírva)hirdette meg a kultúr-forradalmat, a hosszú meneteléssel együtt. Rosszul hangzik a fülemnek.
Orbán hirdet mindenfélét, aztán a kivülálló lassan kezdi észrevenni, hogy a mindenfélék nem szisztematikusan épülnek egymásra, kapcsolódnak egymáshoz, hanem ide-oda kapkodás, koncepciótlan ötletbörze képe kezd kirajzolódni. A mindent visszacsinálási durci-t sem látom felbukkanni, ellenkezőleg. Viszont lesz emléknap, emlékünnep emlékköltők által írt emlékversekkel, zászlók többféle kivitelben, és tényleg emlékszem még a "éljen Rá-ko-si, éljen Rá-ko-si" ütemes ujjongásra (ütemre tapsolva). Kísért a múlt?
Istenem, ne hagyd elveszejteni a "Te Nevedben" ezt kis országot.
Milyen rendszerellenes akaratnyilvánítás folyt a szavazófülkékben?Nem értem.Akkor most a kapitalizmust és a demokráciát akarják megdönteni?Akkor milyen államformát akarnak?Azt sem értem mi az a nemzeti egység kormánya?Nem akkor lenne az, ha több pártból lennének miniszterek?Lehet, hogy én attól, hogy a választás óta másként süt a Nap, gutaütést kaptam?-Bár igaza van Orbánnak, mert a választás óta alig látjuk a Napot.Remélem nem a választási eredményt siratja ez a sok eső?
Már azon gondolkodom, hogy a diplomáimat visszaadom, mert ha egy ilyen ostobaságokat összehordó ember is diplomát kaphatott, a magaméi már értéktelennek tekinthetők. Sajátos esete annak, hogy a szakértői mindent összehordanak, és OV a saját alacsonyszíntű gondolkodásával gyermeteg hencegéssé változtatja.